Tikkadt tekintetem tükröződik a délibábos határban. Magam a sárgálló mezőn állok, és az esőt várom, ami majd új lendületet ad. Markomban kosár a kert friss termésével, kezemen a nap érintésével. A bicikli eldőlt, a kapa készen áll, a munka ilyen idő tájt másfajta elfoglaltság.
 |
| Forrás: Pinterest |
Magam is meglepődtem, hogy 32 lelkes jelentkezővel zárult a hatodik blogszületésnapi nyereményjáték. Több mint tavaly, de ez szerintem a korral és a kiválasztott könyvekkel is jár. Örültem, hogy ti is annyira lelkesedtetek a könyvek iránt, mint én, és többőtöknek akár mind a három kötet megfelel. Meglepetésemre A fekete rózsa vezetett toronymagasan, amit nem sokkal követett A nagy Gatsby, majd kicsit többel a Nimona.
Bárcsak ilyen lett volna az első rész… Shannon Winslow Visszatérés
Longbournba című regénye a Titkok és szenvedélyek folytatása, amely sokkal
jobba tetszett. A szereplőkkel is jobban bánik, illetve a történet is
érdekesebb, hiszen a hajadon Bennet lányokra és a longbourni birtok öröklésére
fókuszál.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2013 Magyar megjelenés éve: 2019 Lazi Könyvkiadó történelmi romantikus négy csillag |
Mi lesz
a Bennet család nőtagjaival most, hogy Mr. Bennet
meghalt? Mr. Tristan Collins úton van Amerikából, hogy birtokba vegye a
tulajdonát képező ingatlant, Mrs. Bennet pedig
tervet sző. Longbourn örökösének egyszerűen feleségül kell vennie az egyik lányát.
Nincs más megoldás. Vajon Maryt, avagy Kittyt szemelik ki erre a kétséges
megtiszteltetésre? Amikor a szóban forgó úrról kiderül, hogy valójában jó
parti, versengés kezdődik a testvérek között. Ki lesz Longbourn következő
úrnője?
Darcy, Elizabeth, valamint a Büszkeség és balítélet többi szereplője
visszatér, ugyanis a társadalmilag mellőzött Mary kilép az árnyékból, hogy
központi helyet foglaljon el Shannon Winslow nagy sikerű, Titkok és
szenvedélyek című regényének régóta várt folytatásában.
Már a Titkok és szenvedélyek olvasás közben rájöttem, hogy mennyire
fontos Longbourn az alapregényben, és hogy mennyit ad a folytatáshoz, ha inkább
az ottani életre fókuszálunk, és nem a pemberley-i idillre. Ugyan Büszkeség és balítélet folytatás, de olyan érzésem volt, mintha belekeverte volna az írónő a
Jane Eyre-t is, csak épp egy austeni csavarral.
Történetünk…
Mr. Bennet halálával indul. Az új örökös egészen Amerikából érkezik, és Mrs. Bennet el is határozza, hogy hozzáadja Kittyt, merthogy csak nőtlen lehet. Kitty azonban hallani sem akar az új Mr. Collinsról, aki valószínűleg hasonlít a bátyjára, így Pemberleybe menekül. Ennélfogva Maryre marad a jövevény fogadása, aki sokkal kedvesebb lesz a számára, mint szeretné. Mivel nevelőnőként dolgozik Netherfield új uránál, így nemigen találkoznak. A lány életét munkaadója sem könnyíti meg, pedig nagyon szeret a gyerekeivel foglalkozni. Vajon révbe érnek a hajadon Bennet lányok?
Mivel fejembe vettem, hogy
el szeretnék olvasni minden Austennal kapcsolatos magyarul megjelent művet, így
a Büszkeség és balítélet újabb folytatása sem maradhatott ki a sorból. Shannon Winslow Titkok és szenvedélyek című regényét az eredeti mű után kezdtem, így
magasak voltak az elvárásaim, amit sajnos nem ugrott meg több okból kifolyólag,
de a stílusa zavart leginkább.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2011 Magyar megjelenés éve: 2017 Lazi Könyvkiadó történelmi romantikus három csillag |
Elizabeth és Mr. Darcy
csaknem egy éve házasok, heves vitáik immár a múlt homályába vesztek. De vajon
hogyan élik át a házas élet első jelentős válságát? Ki lehet Georgiana titkos
szerelme? Miféle bajba keveredik legközelebb Wickham? Utoléri valaha is Lady
Catherine-t a megérdemelt büntetése? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a
regény, mely hű maradt Jane Austen stílusához, és az általa megálmodott
szereplők karakteréhez.
A legrosszabb az egészben
az, hogy ígéretesen indult. A prológusban felfrissíthettük az emlékeinket, hogy
mi is történt eddig a hőn szeretett szereplőinkkel, majd belecsapunk a
közepébe. Az első fejezet teljesen úgy indít mint az Austen regény, csak itt
Mrs. Bennet Mrs. Phillipsnek között zajlik a tere-fere. Utána viszont engem
teljesen elvesztett a stílusával, ami még nyomokban sem hasonlított az
eredetire. Sokkal távolságtartóbb, kevésbé elmés és szórakoztató, ami miatt
méretes hátrányból indult.
Történetünk…
Mr. Collins halálhírével indul, aminek köszönhetően Charlotte költözni kényszerül a parókiából. Csatlakozik hozzá sógornője is, aki szintén özvegyi fátylat hord. Lizzyék eközben boldogan élik mindennapjaikat Pemberleyben, és már alig várják, hogy a Bingley házaspár a környékükre költözzön. Emellett Georgiana kiházasítására is gondjuk van, illetve kellemes és kellemetlen vendégeket is fogadnak a csodás pemberly-i birtokon.
Jane Austen Büszkeség és
balítélet című regénye már a kezdetek óta időről-időre felemlegetésre kerül a
blogon, és mindig meséltem nektek, hogy én mennyire is szeretem ezt a történetet
mind olvasni, mind nézni, de bővebben sosem került rá sor. Ugyan 2018-ban
hosszú idő után újraolvastam, legnagyobb bánatomra mégsem készítettem róla
bejegyzést. Ezért is kaptam az alkalmon, mikor Andi Austen olvasásra buzdította
követőit, amelynek első terméseiről már olvashattatok vagy meg is
hallgathattátok. A klastrom titka után másodiknak ez került terítékre, és nem
lehettem volna boldogabb az olvasást várva és közben is. Számomra ez egy elég
meghatározó könyv, egy hatalmas kedvenc, ami meg is látszódik a bejegyzésen.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 1813 Magyar megjelenés éve: 1958 klasszikus öt csillag |
Jane Austen (1775-1817) is
vidéki papleány volt, mint a Bronte nővérek. A hampshire-i Steventonban
született; Winchesterben halt meg, ott is temették el. Hat teljes regény maradt
utána, és néhány töredék. Ennek a viszonylag kicsiny életműnek legismertebb és
sok kritikus szerint legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet (1796;
megjelent 1813-ban). Mint Austen többi regényét, ezt is emberismeret,
fegyelmezett, klasszikus stílus, érett realizmus jellemzi. Nem emlegeti
tételesen a történelem nagy mérföldköveit, de a maga korának és körének
életéről telibe találó jellemrajzot – nem egy esetben gúnyrajzot – kapunk a
fiatal írónő tollából. Regényei – nem úgy, mint a kortársak, a közvetlen elődök
művei – viszonylag rövidek, kerülik a kitérőket, célratörően ábrázolják
többnyire két-két jellem párhuzamos fejlődését. A Büszkeség és balítélet-ben ez
a két jellem: Elizabeth és Darcy, ők a címben jelzett tulajdonságok hordozói,
és büszkeségüktől, balítéletüktől csak nagy sokára szabadulnak. Körülöttük
sok-sok maradandó figura él a regény lapjain: a partivadász lányos anya, Mrs.
Bennet, a szelíd Jane, a kétes jellemű Wickham, a ledér Lydia, a gőgös Lady
Catherine, a jámbor Bingley, a problémái elől könyvtárába menekülő Mr. Bennet,
és nem utolsósorban a világirodalom egyik legélesebben karikírozott figurája,
az üresfejű, szolgalelkű Collins tiszteletes.
….Jane Austenről való
ismereteink forrása mindössze némi pletyka, néhány levél, és a könyvei. Ami a
pletykát illeti, a maga idejét túlélő pletyka sohasem megvetendő; egy kis
átfogalmazással kitűnően megfelel a célunknak. Például: Jane „egyáltalán nem
csinos, és nagyon mesterkélt, nem olyan, mit egy tizenkét éves lány… Jane
szeszélyes és affektált”, mondja unokahúgáról Philadelphia Austen. Aztán Mitfordné,
az Austen lányok jó ismerőse, kijelenti, hogy „soha életében nem látott olyan
csinos, csacska, affektált, férjvadász pillangót”, mint amilyen Jane. Mitfordné
ismeretlen barátnője pedig, aki most nála vendégeskedik, azt mondja, hogy ilyen
merev, peckes, pedáns, szófukar „aggszűz” még nem élt a világon, s amíg a
Büszkeség és balítélet el nem árulta, hogy milyen értékes drágakövet rejt ezt a
rideg foglalat, a társaságban annyit se törődtek vele, mint egy piszkavassal
vagy egy kandallóellenzővel… Most már egészen más a helyzet – folytatja a derék
hölgy –, piszkavasnak ugyan még mindig piszkavas, de olyan piszkavas, amelytől
mindenki fél… Nem csoda, hogy rettegnek az olyantól, aki szellemes, aki
jellemeket ábrázol, de sohasem beszél!"
Ha van egy könyv, ami generációkat köt össze, az a Büszkeség és balítélet. Nem is tudom, hogy honnan indulhatott ez a szintű rajongás, de az biztos, hogy édesanyám és általa jómagam is a tábort erősítjük. Az 1995-ös BBC feldolgozást láttam előbb, de utána azonnal kézbevettem a regényt, ami szintén elvarázsolt. A korral értem én is, és több régét is felfedeztem már, viszont épp úgy szeretem ezt a kortalan klasszikust, amely a mai nőknek is ugyanúgy szolgálhat iránymutatásként, mint ahogy szolgált a maga korában.
Jane Austen A klastrom titka című regénye kevesebb rajongást vált ki az emberekben, ezért sincs annyi
folytatása. Magyar nyelven is csak egy jelent meg Jane Gillespie tollából. A
Hívatlan vendégek folytatja a mellékszereplők történetét, de gyakorlatilag
ennyi a közös pontja az eredeti regénnyel, hisz a stílust nem tudta visszaadni.
Nekem nem is tetszett annyira, mert sokkal többet is ki lehetett volna belőle
hozni.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 1994 Magyar megjelenés éve: 2005 Palatinus Kiadó történelmi fikció két csillag |
A klastrom újabb
titka – a népszerű Austen-regény folytatása.
Jane Austen révén régi
ismerőseink Tilneyék, akiknek titokzatos birtokán, a Klastromban borzongató,
sorsfordító élmények részesévé lesz Catherine Morland, noha amúgy nem született
hősnőnek. A híres eset után jó húsz évvel különös társaság verődik össze a megszentelt
falak között, éppenséggel azért, mert valahai délceg szívtipróból tohonya
ezredessé vénült örököse nem kér az apai jussból, s rábízza ivócimborájára, egy
minden lében kanál pimasz kalandorra. Ennek megvan a maga keresztje férjvadász
özvegy húga személyében, aki úgy véli, balsorsa élősködésre jogosítja fel
bárkin, s két legyet üthet egy csapásra azzal, ha jóravaló, szerény Roland fiát
is odarángatja. A jószívű, megnyerő Roland magával viszi védencét, a beteges,
ám eleven eszű Charlest, aki szerfelett élvezi a tanulmányi kirándulást. De
vannak, akiket aggaszt az általános felbuzdulás, mindenekelőtt a hűséges
személyzet reszket a kontár pusztításától és a ház urának haragjától. A botrány
nem is marad el, de az élet szeszélye szerencsére nagy rendező, groteszk
jelenetekben nincs hiány: az olvasó páholyból kacaghatja végig a bonyodalmakat.
Nem vártam sokat a regénytől, de legalább szerettem volna, ha Catherine életét folytatja. Ehelyett azonban a számomra kifejezetten idegesítő Thorpe testvérpár áll a középpontban, illetve a Klastrom, amelyhez jogtalan kéz nyúl hozzá. Az egész olyan semmilyen, és jobb meg nem történtnek tekinteni. De mindenképp szerettem volna írni róla, mert nehezen beszerezhető, és nem biztos, hogy ismeritek.