Kristin Hannah történetei
a lelkemhez szólnak, és minden egyes regénye után megfogadom, hogy sokkal
többet fogok olvasni tőle. Ugyan a Repülj messzire! olvasása közben nem bőgtem
pufira az arcomat, mint a Szentjánosbogár lányok vagy a Fülemüle esetében, de rendszeres
elérzékenyülés nem maradt el. Méltó folytatásnak bizonyult, amely összesodorja
a szétcsúszott szálakat, illetve egyaránt rendezi a jelen és a múlt
konfliktusait.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2013 Magyar megjelenés éve: 2022 Könyvmolyképző Kiadó női sors, barátság öt csillag |
A Szentjánosbogár
lányok további megindító története.
Tizenévesként, a hetvenes
években Tully Hart és Kate Mularkey elválaszthatatlanok voltak. Tully volt a
sminkjével és nyakba akasztós felsőivel a legmenőbb lány az iskolában. A
szemüveges Kate pedig, a bokalengő farmerével, a stréber kívülálló. Ám a
véletlen és a körülmények összehozták őket, és évtizedeken át kitartottak
egymás mellett. Így kezdődött Tully és Kate története. Barátnők mindörökre.
De néha véget érnek a
történetek, és lehetetlennek tűnik újrakezdeni őket.
Most, évekkel később,
Tully életét fenekestől felforgatta a gyász. Szeretné betartani a Kate-nek tett
ígéretét – hogy Kate gyermekei számíthatnak rá–, de fogalma sincs, hogyan
csinálja. Mit tud arról az arrogáns, ambiciózus Tully, aki soha nem volt házas,
hogy mit jelent családhoz tartozni?
Kate lánya, a tizenhat
éves Marah Ryan ugyanolyan elveszett, mint Tully. A magányos és sebezhető lány
megismerkedik egy fiatalemberrel, aki kézen fogja, és bevezeti az ő veszélyes,
kétes világába.
Tully anyja, Dorothy Hart
megbízhatatlan asszony, számtalanszor elhagyta a gyermekét, és végül összetörte
a szívét. Ám most Tullynak szüksége van rá. Dorothy még egyszer visszatér,
kétségbeesetten keresi a második lehetőséget, hogy jó anya legyen. De szembe
kell néznie a legsötétebb félelmeivel, és elárulni múltja rettenetes titkát –
csak akkor lehet az az anya, akire sérült lányának szüksége van.
Egy tragédia összehozza
ezt a három gyászoló nőt, és felfedezőútra indítja őket. Mindhárman utat
tévesztettek, és szükségük van egymásra – és talán egy csodára is, hogy
átalakítsák az életüket, és újra higgyenek az életben.
Míg a nyitókötet a női
barátságra koncentrál, a második rész a családot helyezi a középpontba, amely
nem csak a vér szerinti kapcsolatokat takarja. Nekem tetszett ez a fókuszáthelyezés,
amely egyértelműen Tullyt teszi meg főszereplőnek. Mindenki valamilyen szinten
kapcsolódik hozzá, és jó volt látni a kötet során a dinamikák alakulását. A
legfőbb tanulsága pedig, hogy mindenki hibázik, de fontos a megbocsátás és hogy
mindenki megérdemel még egy esélyt.
Történetünk…
négy évvel Kate halála
után veszi kezdetét, mikoris Tully egy autóbaleset következtében súlyosan
megsebesül. Kórházba kerül, ahol mesterséges kómában tartják, amely összerántja
a számára fontos embereket. Eközben fokozatosan megismerjük azt is, hogy mi
vezetett el ehhez a tragédiához. Tully pedig választás elé kerül, ugyanis a
Túlvilág peremén ragadva el kell döntenie, hogy mit fog végül elengedni.
 |
| Forrás: Pinterest |
Tully személyiségét az
írónő tovább árnyalja a kapcsolatain keresztül. Élete során leginkább a siker és
a hírnév által definiálta magát, azaz mindig mások figyelméért cselekedett, de
közben elfelejtett magával törődni. Rengeteg meggondolatlan és rossz
kimenetellel rendelkező döntést hozott, de legtöbbször csak szeretetre vágyott.
Sokáig azt gondolja, hogy a múltja határozza meg, és közben elfelejti
figyelembe venni a jelenben körülötte lévőket.
A regény egyszerre öleli
fel a múlt és a jelen eseményeit. A múltban játszódó részek körkörös
felépítéssel rendelkeznek, aminek segítségével ugyanazokat a meghatározó
jeleneteket más-más szemszögből is láthatunk. Minezt azonban eltolva tálalja az
írónő, így egyáltalán nem lesz repetatív, mert a szereplők szubjektív felfogása
miatt másképp csapódnak ezek le. Ezáltal fokozatosan rakjuk össze a komplex
képet, és értjük meg még azokat a motivációkat is, amik elsőre különösnek
tűntek. A jelenben futó szál pedig körülbelül a könyv nyolcvan százalékában 24
óra leforgását jeleníti meg. Ezt a fókuszáltságot a múlt kibogozása szűnteti
meg, és engedi szabadjára az eseményeket.
Kate halála miatt nagy
szerepet kap benne a gyászfeldolgozás, amelynél nagyon jól látszik, hogy nincs
egy általános út. A férje, Johnny próbálja keresni a helyét a másik fele
nélkül, miközben megmaradt szülőként neki kéne támszt nyújtani a gyerekeknek.
Az ikerfiúk kevés szerepet kapnak, de talán ez azért is van, mert ők okosan és
megértően állnak hozzá a megváltozott helyzethez. Ellenben Marah épp a
tinédzser lázadását élve ignorálja apja mindennemű próbálkozását. Támaszát
vesztve teljesen kifordul magából, belülről emészti magát, pedig leginkább csak
törődésre és figyelemre vágyik.
 |
| Forrás: Pinterest |
A kötet kényes témaként foglalkozik
a depresszióval és a függőséggel. Ez elsőként Tullynál jelenik meg, akinek
anyjával való viharos kapcsolatát ez erősen befolyásolta. Sokáig elnyomja
magában a depressziót, saját belátása szerint nyugtatózza magát, miközben
rendszeres alkoholfogyasztó. Másodsorban Marah süllyed bele, akinél ez
kiegészül önbántalmazással, hiszen ettől tapasztal igazi felszabadulást. Bár ő
elkezd járni egy gyászfeldolgozó csoportba, de annak köszönhetően is csak rossz
társaságba és egy toxikus kapcsoaltba keveredik, és egyre inkább eltávolodik a
régi önmagától. Mindkettejük viselkedése segélykiáltás a környezetük számára, amely
állapotból szerencsére a védett családi környezetükben gyógyulásra van esélyük.
Számomra az egyik legszebb
és egyben legfájóbb történetelem Tully édesanyja. A korábban Felhőként ismert Dorothy
egy nagyon hosszú utat járt be, amely családon belüli erőszaktól, őrülettől és elvesztett
szerelemtől volt terhes. Látjuk azon jelenetek fordítottját, amelyet Tullyval
már az előző részben átéltünk, de látjuk az elvonón is, ahol nagy lelki erőt
tanúsít. És a legszebb, hogy nem felmentést kér saját hibái alól – mert azokat
már nem tudja semmissé tenni –, hanem megbocsátást és az újrakezdés
lehetőségét.
Végül pedig szeretném
kimeleni Tolkientől A hobbitot, ugyanis nagy szerepet játszik az események
pozitív alakulásában. Kate kedvenc könyveként hagyta meg Marahnak, hogy
szomorúságában társa legyen. Csodás gondolat, egy számomra is nagyon kedves regényhez.
Összességében
Méltó folytatás, amely
ugyan Tully körül fókuszálódik, de nagyon sokmindenről szól. Szól egy feleség
elvesztéséről, aki nélkül már nem olyan könnyű szülőnek lenni. Szól egy anya
elvesztéséről, aki nélkül hiányzik az otthonosság és a támasz a családi
fészekből. Szól egy barátnő elvesztéséről, aki értelmet adott az életének. Szól
a depresszióról, amely fekete fóliaként ragad az ember bőrére. De ugyanúgy szól
az esélyekről, a megbocsátásáról, a szeretetről és a család mindenekfelett álló
erejéről.
„Az ember azt képzeli, mindenre van ideje, míg rá nem jön, hogy nem lesz.”
~~~
„Olyan nő akartam lenni, akit az egész világ csodál. És úgy értem el, hogy eldobtam minden álmomat, kivéve egyet: szükségem volt a sikerre, ahogy a halnak szüksége van a vízre. Anélkül ki lennék? Csak egy lány, akinek nincs családja, és akit könnyű elhagyni, félredobni.”
~~~
„Így hangzott, ha istent játszottak, és életben tartottak valakit: csipogó monitorok, zümmögő kijelzők és sziszegő lélegeztetőgép kakofóniájaként.”
~~~
„– Félek – mondta.
– Hát persze. Anya vagy. A félelem benne van a munkaköri leírásban.”
~~~
„Ha az ember anya lesz, megismeri a félelmet. Mindig félsz. Mindig. Mindentől, a szekrényajtótól kezdve a gyerekrablókon át az időjárásig. Nincs semmi, ami nem árthat a gyerekeinknek…A dolog iróniája, hogy nekünk kell erősnek lennünk.”
A sorozat további kötetei:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése