Dzsinnek városa | S. A. Chakraborty

Te is halogattál már azért sorozatkezdést, mert tudtad, hogy jó lesz, de előbb még a többieket szeretted volna befejezni, hogy ne legyen egyszerre annyi elköteleződésed? Nálam S. A. Chakraborty Dévábád-trilógiája került bele ebbe a skatulyába, pedig sok embertől – na jó Anditól leginkább – azt hallottam, hogy élvezném. Meg is vettem az első részt, ami három évig csak porosodott a polcon, mígnem Andi – igen, mivel ő számít a sorozat magyar nagykövetének, meg sem lepődök rajta, hogy ő hozta meg a kedvemet hozzá – egy közös (újra)olvasást szervezett a könyvekből, és ugyan én jóval a nagy flow mögött kullogva haladtam a Bronzvárossal, viszont így önmaga miatt tudtam szeretni a kötetet.

 

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2018
Agave Könyvek Kiadó
történelmi fantasy
öt csillag

Nahri sosem hitt a mágiában, de megvan a tehetsége hozzá: a 18. századi Kairó utcáin nem találni nála kiválóbb szélhámosnőt. Ám mindenkinél jobban tudja, hogy amivel a kenyerét keresi – tenyérjóslás, zár-szertartások, gyógyítás –, az egytől egyig szemfényvesztés, bűvészmutatvány, tanulható képesség. Eszköz arra a csodás célra, hogy kizsebelhesse az oszmán nemeseket.

De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató emberi világvárosok romjain és a hegyeken túl – ahol még az égben köröző ragadozó madarak sem azok, aminek látszanak – terül el Dévábád, a legendás bronzváros, melyhez Nahrit eltéphetetlen kötelék fűzi.

Dévábád bűbájokkal átitatott díszes bronzfalai és a hat dzsinntörzs kapui mögött régi ellentétek húzódnak. Amikor Nahri úgy dönt, hogy belép ebbe a világba, az érkezése egy évszázadok óta fortyogó háború kirobbanásával fenyeget. Nahri hamarosan kénytelen megtanulni, hogy az igazi hatalom kegyetlen és könyörtelen. Még a mágia sem védheti meg a nemesi intrikák veszélyes hálójától, és a legagyafúrtabb cselszövések is végzetes következményekkel járhatnak.

Az elsőkönyves S. A. Chakraborty különleges utazásra invitálja az olvasót a Bronzvárosban. Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb fantasy debütálása elképesztő kaland egy olyan világban, amit egyhamar nem felejtünk el.

 

Nem is tudtam, hogy ennyire hiányzott már nekem egy jó kis politikai intrikával dúsított fantasy. A hosszú és belesüppedős fejezetek teret engedtek az események kibontakozásának, de pont emiatt nem haladtam vele olyan gyorsan. Emellett pedig egy nagyobb szünetet is kényszerültem tartani, ami ugyan csorbított az élményen, a szereplők és a cselekmény viszont végig lázban tartott.

 

Történetünk…

Nahriról ÉS Aliról szól, akik nagy tettekre hivatottak. Nahri tolvajként és gyógyítóként tengeti mindennapjait Kairó utcáin, mikor egy nap magára haragít egy szellemet, és az életbenmaradás céljából menekülni kényszerül, amihez egy társat is kap maga mellé, aki elkalauzolja őt a titokzatos Dévábád városába. Ali mindeközben dévásztáni hercegként magasabb pozícióba kerül, de mindez veszélyezteti a korábbi üzleteit. A középpontba kerülve testközelből éli meg az országban lévő társadalmi feszültséget, ami azonban csak nem akar csillapodni.

 

Ugyan már olvastam a Közel-Kelet által inspirált fantasyt, de azokat is inkább a népszerűségük miatt vettem kézbe, mintsem a világ iránti rajongásból fakadóan. A varázsvilágról birtokolt tudásom a dzsinnekig tart, viszont annak örültem, hogy valamire azért mégis jó volt a Harag & hajnal, mert legalább a titulusok nem hangzottak idegennek. Nagyjából a könyv felénél vettem észre a hátul található szószedetet, de addig sem okozott nagy nehézséget a dévek, ifritek, perik és safítok megkülönböztetése. Dévábádot, mint helyszínt pedig már az elejétől kezdve szerettem, ahol az egyik kedvencem a folyamatosan változó palota. De még az elején lévő kairói jelenetben feltűnő temető is nagyon menő volt, amit az Isztambulban látottak alapján képzeltem el, hiszen sokáig az oszmánok uralták a térséget.

 

Forrás: Pinterest

 

Két főszereplőnk a regény felénél találkoznak először, és éppen emiatt az elején nagyon is különböznek egymástól a részeik. Nahri kísérőjével, Dárával utazik a sivatagon keresztül, aki kihasználja a hosszú időt arra, hogy okítsa a lányt, és ezáltal nekünk is bemutassa a mágikus népeket. Az viszont roppant komikus volt, hogy folyton rajtuk ütöttek és menekülniük kellett. Ezzel szemben Alinál már beköszön a politikai intrika, bár eléggé zöldfülű benne. Nagyon jól szórakoztam azon, hogy néha fogalma sincsen a dolgok tényleges menetéről. Egyszerűen zseniálisak voltak a részei, és hamar a szívembe zártam.

 

Ha az egész kötetet nézzük, akkor is egyértelműen Ali a kedvencem. A nagy vízben sajnos elég kicsi halnak számít, de a megfelelő szövetségesekkel képes lenne nagy változásokat előidézni. Ugyan kívülről nézve néha morcosnak tűnhet, de olvasóként ugye ismerjük belülről is ismerjük ezt a kis szeretetgombócot. Rendesen izgultam miatta, mert az írónő nem kíméli őt sem. Nahri ezzel szemben csak általános érdeklődést váltott ki. Talán mindez annak is köszönhető, Dévabádba érkezve is megállás nélkül tanul, ami inkább csak halogatásnak tűnt. A gyógyító képessége viszont még egyáltalán nem kiforrott, így éles helyzetben nagy nyomás nehezedik rá. Az Alival közös részeiket viszont még nem sikerült megszoknom.

 

A mellékszereplők közül egyértelműen Dára kapta a legnagyobb reflektorfényt, akit sok titok leng körül. Elég öntörvényű, de a legjobbat akarja Nahrinak. Először azt hittem, hogy csak én képzelem bele a kettejük közötti kémiát, mert Dára az elérhetetlen macsó szerepet töltené be, ha egy romantikus regényről lenne szó. Aztán megkaptam az ominózus egy ágy jelenet fantasy változatát, mert egy lovon kellett menekülniük, amit aztán egy elcsattant csók is követett. Nekem viszont Ali apukája, a szultán volt a kedvencem, aki mindig képes volt meghúzni a váratlant. Hatalmas forma az öreg, és már nagyon várom, hogy mivel fog a folytatásokban meglepni.

 

Forrás: Pinterest

 

Ugyan nagyrészt Ali vitte a prímet, de rajta kívül még két dolgot szerettem nagyon a kötetben. Egyrészt faltam azokat a jeleneteket, amelyek a társadalmi különbségekkel és az ebből kialakult feszültségekkel foglalkoznak. Másrészt pedig emelem kalapom az események gördülékenysége előtt. Ennek csak egy példája az, amikor Ali kinéz az ablakon és lát egy kompot, amin Nahriék keltek át az előző fejezetben, majd rögtön utána jön a jelentés, hogy egy dév harcos érkezet.

 

Végezetül pedig két apróságot emelnék ki, amelyek húrokat pengettek meg a lelkemben. Az egyik Nahri közgazdaságtan iránti éhsége, hiszen magam is ilyen végzettséggel rendelkezem. A másik pedig egy Riká nevezetű karakter feltűnése, ami már majdnem úgy hangzik, mint a Réka. Emellett pedig az is menő volt benne, hogy egy kalózhoz ment férjhez.

 

Összességében

Megérdemel minden dicséretet a regény. Ali nagyon hamar közel került a szívemhez, emellett pedig nagyon éltem az egész háttérben húzódó társadalmi feszültséget és az udvari hazárdírozásokat. Ugyan volt egy pont, ahol már kicsit túlzás volt a tanulás mennyisége, de az első fele és a lekerekítése mindenért kárpótolt.

 

„– Vagyis amolyan tolvaj lennél?

– Ez így felettébb szűk látókörű megfogalmazás. Jómagam úgy mondanám, hogy kényes feladatokkal foglalkozó vállalkozó.”

~~~

„– Mégis, mihez kezdjek vele? – Alit velőig megrázta, hogy az apja milyen könnyen a saját hasznára fordította a lemondását. – Semmit nem tudok a nőkről és a… – Leküzdötte a kínos felindultságát. – …mindenféle dolgaikról!

– A Legdicsőbbre, Alizajd – forgatta a szemét az apja. – Nem arra kérlek, hogy csalogasd az ágyadba – bár az felettébb szórakoztató látványosság lenne. – Arra kérlek, hogy barátkozz össze vele. Ez bizonyára nem lépi túl a képességeidet. – Lemondóan legyintett. – Beszélgess vele azokról az emberi szamárságokról, amit összeolvasol. Asztrológia, a valutamániád…

– Asztronómia – javította ki Ali a bajsza alatt.”

~~~

„A nagysághoz idő kell, Náhida bánu. A leghatalmasabbak is gyakorta apróságokból születnek.”

 

A sorozat további kötetei:

Rézkirályság (#2)

Aranybirodalom (#3)

The River of Silver