Érző MI-k | Becky Chambers

Becky Chambers Wayfarer sorozatának első részének hála egy igazi komfortos űrutazásban vettem részt, és hasonló élményt vártam a folytatástól is. Ugyan a Hosszú út egy közös keringési pályán szereplői miatt kapcsolódik az előzményéhez, teljesen más irányt vett fel. Egyrészt az űr helyett két bolygóra korlátozódunk, másrészt pedig az epizodikusságot felváltotta egy két szálon futó összefüggő történetet.

 

Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2023
Metropolis Media
sci-fi
négy csillag

Lovelace a Wayfarer űrszonda mesterséges intelligenciájaként mindenről tudott, ami a hajóján történt, és biztosította a legénység jólétét. Aztán jött egy meghibásodás. Az összes rendszert újraindították, Lovelace pedig egy szintetikus testben ébredt fel, annak minden korlátjával együtt. Soha nem érezte még magát ennyire elhagyatottnak.

Ám Bors, egy technikus, aki életét kockáztatta a mesterséges intelligencia megmentéséért, segít Lovelace-nek megtalálni a helyét a világban. Mert Bors is nagyon is jól tudja, milyen magányosnak lenni, és mit jelent megtanulni alkalmazkodni a körülményekhez. Ketten együtt fedezik fel, hogy bár az univerzum végtelen hely, két ember együtt elegendő lehet az űr betöltéséhez.

A „Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz” című regény folytatásában a szerző ismét egy optimista, kuckós űroperába repít bennünket.

 

Bár előzetesen tudtam, hogy a sorozatban lazán kapcsolódó részekről van szó, de legalább a bevált receptet megtarthatta volna, mert a leszűkült tér és idő nem feltétlen állt jól neki. Jane fejezeteiben ugyan részlegesen kárpótolva lettem, de Lovelace végig idegen maradt számomra.

Történetünkben…

Lovelace, a Wayfarer hajó mesterséges intelligenciája egy nap egy fizikai testben ébred korábbi emlékei nélkül. Ebben a különleges szituációban Bors siet a segítségére, aki támogatja a társadalmi integrációját. Lovelace fokozatosan ismeri meg a határait, miközben új identitást épít ki magának. Evvel párhuzamosan Janet is követjük, aki egy gyárból szabadulva próbál túlélni egy iparbolygón. Összebarátkozik egy hajó irányítórendszerével, aki megmutatja neki a világ lehetőségeit és közösen tervezik meg a szökésüket erről a lehetetlen helyről.

 

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért nem szerettem Lovelace részeit, ami ezáltal az egész olvasmányélményre rányomta a bélyegét. Mesterséges intelligencia révén kevésbé az érzelmekre fókuszál, hanem nyers racionalitással vizsgálja a világot, amit első kézből nehezen viseltem. Inkább megfigyel, mint átél, és nem csak a körülötte lévő világot, hanem a saját testét is önmagától független dologként kezeli. Bors ugyan mindent megtesz, hogy komfortosan érezze magát, de az ismeretlen tényezők sokaságával egyedül csak Lovelace tud megküzdeni. Tudja, hogy a puszta létezésével veszélybe sodorja a többieket, és mindent megtesz önmaga biztonságos beszabályozásáért. Vele kapcsolatban egyedül az ízek képekként való vizualizációját találtam érdekesnek, mert ott legalább megszabadultunk az enciklopédikus tényátadástól.

 

Jane már a legelejétől a lapokhoz szegezett, és az ő részei miatt maradt meg egy kellemes olvasmányélménynek a regény. Számára is fokozatosan tárul ki a világ, amely felismeréseket átszövi a gyermeki ártatlanság. Gyerekként nem ismert mást, csak a gyárcsarnokot és a vele egy műszakban dolgozó lányokat. Kíváncsisága azonban nagy tettekre hajtja, bár mindig is azt tanulta, hogy nem szabad kiemelkednie a tömegből. Nehezen dolgozza fel az egyedüllétet, de Bagoly (a roncshajó MI-je) pótszülőként igyekszik kitölteni az űrt. Helyenként ugyan A bábuk élete vibe-ot adott, de itt sokkal inkább szerettem a mesterséges és elők közti dinamikát.

 

Forrás: Pinterest

 

Már olvasás közben is feltűntek a párhuzamok a két szál között, viszont eme bejegyzés írása közben ez még inkább kikristályosodott számomra. Mindketten egy új helyzetbe kerültek, amelyhez támaszt is kapnak. Jane, vagy ahogy mi eredetileg ismertük, Bors későbbi motivációja egy nagyon szép szála volt a történetnek. Ez is mutatja, hogy a gyerekkori élmények nagyban meghatározzák a felnőttkori viselkedést.

 

Míg Jane szálánál egyértelmű volt a csapásirány, addig Lovelace/Sidra részei sokáig csak lógtak a levegőben. A harmadik résszel azonban bezárult a kör, és összeálltak az alkotóelemek. Itt már egyértelműen minden az érzelmekre játszott rá, és nálam is elérte a hatását, hiszen a talált család végre teljessé vált.

 

Összességében

Kevésbé tetszett, mint az nyitókötet, ami miatt egyrészt az epizodikusság hiánya okolható, másrészt pedig Lovelace részeivel nem jöttünk ki jól. Jane fejezeteit viszont faltam, és a lezárás is nagyon kedves volt.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Metropolis Mediának!

 

„A pénz amúgy is egy képzeletbeli valami. Azért fogadom el, mert a társadalom úgy döntött, hogy így csináljuk, viszont én magam jobban szeretem a kézzelfogható dolgokat.”

~~~

„– Mindig is szülő voltál? – kérdezte. – Úgy értem, ez a hivatásod?

– Ó, igen! Rengeteg iskolát kell hozzá elvégezni, úgyhogy ha nem kezded el időben, később már nehezen zárkózol fel.

– Milyen típusú iskolát?

– A képzés két külön szakaszból áll – magyarázott az auleon határozott stílusban. Akadozás nélkül beszélt, továbbá tisztán és egyszerűen fogalmazott. Egyértelmű volt, hogy ez a szakterülete. – Alapjában véve egyetemi végzettség kell ahhoz, hogy valaki szülő lehessen, ahogyan ahhoz is, hogy valaki, mondjuk, orvossá vagy mérnökké váljon. Ne vedd sértésnek a népedre nézve, de belevágni egy új élet megteremtésébe mindenféle képzettség nélkül… – Felnevetett, majd hozzátette: Ez számomra felfoghatatlan. De hát én elfogult vagyok.”

~~~

„– Szerettél volna velük maradni?

– Igen.

– És ők tudták ezt?

– Azt nem tudom. Ha tudták is, nem számított. A galaxis nem így működik.

– Miért?

– Azért, mert a mesterséges intelligenciák nem élőlények, Jane. Ezt sose felejtsd el velem kapcsolatban! Én nem olyan vagyok, mint te.”

~~~

„Azért szeretem a történelmet, mert egy módja annak, hogy megértsünk másokat.”

~~~

„Jane váratlanul felzokogott, amin maga is meglepődött. Oouoh megrökönyödve felült, és megszólalt:

– Ó, mi a pokol… A fenébe, gyerünk, irány a kórházrekesz! Gyere, gyere!

Jane meglepődve bámult rá, és azt kérdezte:

– Micsoda? Miért? Jól vagyok!

– Huh, azt nem hiszem… mert… szivárog a szemed!”

~~~

„Ha elhiszed, hogy van hatalmad, akkor azt is lehiszed, hogy te vagy legfelül. És ha te vagy legfelül, akkor azok a teremtmények, akik nem olyanok, mint te… nos, nekik valahol lejjebb kell lenniük, nem igaz? Minden faj ezt csinálja. Újra, és újra, és újra.”

~~~

„Minden faj történelme tele van értelmes lények ellen elkövetett borzalmakkal.”

 

A sorozat további részei:

Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz (#1)

Record of a Spaceborn Few (#3)

The Galaxy, and the Ground Within (#4)