Cicaharc | Sarah J. Maas

Képregényes fronton egyértelműen a Marvel felé húzok, és ott is ismerem ki jobban magam, viszont azért a DC-ről is van néhány információm a kollektív tudatnak köszönhetően. A Macskanő – Lélektolvaj című regényt egyértelműen az írónője, Sarah J. Maas miatt olvastam el, akinél kíváncsi voltam arra, hogy képes-e a tündéres fantasy környezeten kívüli világokat is élettel megtölteni. Voltak ugyan kiemelkedő pillanatai, de a két főszereplővel egyáltalán nem voltam kibékülve.

 

Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2020
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, urban fantasy
három csillag

Selina tökéletes tolvaj.

Luke gondterhelt hős.

Gotham Cityben nem mindenki az, aminek látszik.

A #1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas mutatja be a felnőtté váló Selina Kyle-t, aki biztosan elrabolja az olvasók szívét az új, várva várt világszenzáció YA regényben, az akciódús és izgalmakkal teli Macskanőben!

Két évvel azután, hogy kijutott Gotham City nyomornegyedéből, Selina Kyle a titokzatos Holly Vanderheesként tér vissza. Batmant elszólítja egy fontos küldetés, így könnyű préda a város .

Mindeközben Luke Fox be akarja bizonyítani, hogy Batwingként képes segíteni az embereken. A Macskanőt veszi célba, az újonnan felbukkanó tolvajt, aki Méregcsókkal és Harley Quinn-nel portyázik. Emberére akadt volna?

Selina ádáz küzdelmet folytat: éjszakánként Batwinggel, napközben pedig a pokolian jóképű szomszédjával, Luke Foxszal. Vajon képes lesz-e végrehajtani a legfontosabb tervét, miközben a múlt egy darabkája veszéllyel fenyegetve a nyomába szegődik?

 

Már a legelején be akarta bizonyítani az írónő, hogy ő márpedig nagyon kemény csajokat tud alkotni. A verekedős nyitány még úgy ahogy elment, de aztán átcsap végtelen monologizálásba, ami indokolatlanul lefékezi a szerzett lendületet. Maga az alapszituáció is roppant egyedire sikerült – ja nem, bár egyáltalán nem ismerem az eredeti DC karakter történetét, így ezt utólag már nem rovom fel neki, de akkor ott nagyon forgattam a szemem miatta.

 

Történetünk…

Selina Kyleről szól, aki beteg húgáért rendszeresen bunyózik. Egy nap azonban bajba kerül, viszont felajánlanak egy iskolai lehetőséget, amelynek köszönhetően a legprofibb bűnőzök csiszolják a tudását. Évekkel később visszatér a városba, ahol piti lopásait Batwing füleli le, aki nagyon sokáig eredménytelenül fut utána. A háttérben azonban egy nagyobb gonosz gyülekezik, amellyel Selinának is szembe kell néznie.

 

Selina sokkal inkább csak elmesélője és motivátora a történetnek. Egysíkú és unalmas karakter, akit sokáig hülyének állít be a szerző. Mindez azonban a felvezetett profizmusával egyáltalán nem vágott egybe, így végig megkérdőjeleztem a tudatlanságát. A végén szerencsére nem kellett csalódnom a szervezőképességében, de ennek regény közbeni tálalásán lehetett volna még mit csiszolni. A motivációját is sikerült a lekerekítenie és a lezárás is kedvesre sikeredett, de ez így kevés volt.

 

Forrás: Pinterest

 

Luke önmagában még érdekes is lehetne, ugyanis háborús veteránként poszttraumás stresszel küszködik. Mivel van mit a tejbe aprítania, így lehetősége is lenne arra, hogy a hozzá hasonló embereknek létrehozna egy helyet a gyógyulásra. Emellett pedig általa csillantja fel a négerek helyzetét, de véleményem szerint ezt kevésbé tudja érvényesíteni. Karakterként azonban rohadt szerencsétlen – egyáltalán nem Batwinghez méltó. Állandóan csak rohan a csajok után, akik még a kocsiját is könnyűszerrel ellopják. És ezt a kullogását egészen a végéig megtartja, pedig elméletileg ő az igazságosztója a történetnek.

 

A regény legidegesítőbb része a szerelmi szála volt, amely párhuzamosan alakul ki maszkos és maszktalan időszakokban. Egyértelműen látszódik rajtuk a kölcsönös vonzalom, amely annyira elvakítja őket, hogy még akkor sem jönnek rá a másik kilétére, mikor már mindkét alakban smaciztak. Több olyan jelenet volt, mikor úgy éreztem, hogy talán nem fogják ezt a bonyodalmat a végéig húzni, de sajnos mindketten játszották a fogalmatlant.

 

Mindezen szemforgatás közepette Méregcsók és Harley jelentették a felüdülést, akik mind az átlag kommunkációt, mind az akciójeleneteket élvezetesebbé tették. Szerettem a hatásvadász elemeket, amely zenével és robbanásokkal komponálva végre lehetőséget adott a gonoszság kiteljesedésének. Imádtam Harley lazaságát, bár ezt már korábbról ismertem, Méregcsók viszont teljesen meglepett a cukiságával, természetvédelmi élharcával, no meg Austen szeretetével.

 

Forrás: Pinterest

 

Összességében

Ez egy főszereplőiben gyenge regény, mert ugyan Selin profi bűnözőnek van beállítva, de szociális kompetenciákban van még hova fejlődnie. Luke pedig egy született pancser, aki végig lohol a nyomok után. A kettejük közötti szerelmi kuszaságról pedig égnek állt a hajam. Sokkal inkább érdekeltek Méregcsók és Harley parádés alakításai, mert ők legalább élettel töltötték meg a lapokat.

 

„– Normálisnak lenni csapda. […] – Ne sétálj bele!”