Sakkjátszmák királysága | S. A. Chakraborty

Ha már végre rászántam magam az annyit halogatott Bronzvárosnak, nem álltam meg, hanem a lendületet kihasználva folytattam S. A. Chakraborty Dévábád-trilógiájának olvasását. A Rézkirályság egy hasonlóan masszív kötet, amelyen ugyan érződik az átvezető rész szindróma, de mindeme lassúság mellett is nagyon jól esett ismét időt tölteni a szereplőinkkel.

 

Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2019
Agave Könyvek Kiadó
történelmi fantasy
négy csillag

Nahri élete mindörökre megváltozott abban a pillanatban, amikor az egyik svindlije közben véletlenül megidézte Dárát, a félelmetes, rejtélyes dzsinnt. A lány kairói otthonából elragadva bekerült Dévábád fényűző királyi udvarába, ahol sebesen ráébredt, hogy a szélhámosi tehetsége nélkül nem sokáig marad életben.

A csatát követően, mely során Dára odaveszett Ali herceg kezétől, Dévábád bezárkózott. Nahri kénytelen új utat törni magának, méghozzá a szívét elrabló testőr védelme és a barátjának tekintett herceg bölcsessége nélkül. Ám miközben elfogadja az örökségét és a vele járó hatalmat, tudja, hogy igazából aranyketrecbe zárták: a király az egykor az ő családjának kijáró trónusról tartja szemmel, és egyetlen ballépés a törzse végét jelentheti.

Mindeközben Alit száműzték, amiért szembe mert szállni az apjával. Orgyilkosoktól üldöztetve hányódik ősei földjének könyörtelen rézszín homokján, és kénytelen azokra a félelmetes képességekre támaszkodni, amikkel a máridok – a kiszámíthatatlan vízszellemek – ajándékozták meg. De mindez azzal fenyeget, hogy feltárja a családja egy rég eltemetett titkát.

Az új évszázad közeledtével a dzsinnek ünneplésre gyűlnek Dévábád égig érő bronzfalai közt, ezalatt egy láthatatlan fenyegetés fortyog a sivár északon. Ez az erő egyenesen a város kapujára zúdítaná tűzviharát… és egy olyan harcos segítségét keresi, aki a világok között ragadt, és meghasonlott az elkerülhetetlen erőszakos kötelessége és a talán kiérdemelhetetlen béke között.

 

Leginkább egy megfontolt sakkjátszmához hasonlított a kötet, mert a hosszú altatási szakasz után a végén ott találod magad, hogy nem is tudod hova nézz. Az írónő nagyon ért a meglepetések adagolásához, amely a kötet végén található fordulatban csúcsosodott ki. Mert elhiteti veled, hogy látod, mi jön, de aztán csavar rajta egyet úgy, hogy a füled is kettéáll. De mindezt igazából élvezed.

 

Történetünk…

öt évvel a Bronzváros eseményei után veszik fel a fonalat. Nahri házaséveit tölti a palota börtönében, ahonnan egy kórház felújítása jelenti az egyetlen kiutat. Ennek engedélyét azonban először ki kell harcolnia, amelyhez minden fondorlatát be kell vetnie. Ali mindezen idő alatt a száműzetését tölti, de egy váratlan esemény miatt vissza kell térnie a városba, ahol ismét a hatalmi játszma kellős közepén találja magát. A háttérben pedig egy puccs formálódik, amely a tervezettnél jobban megbolygathatja a város életét.

 

Roppant hosszúnak érződött a regény bevezetése. Kapunk egy különálló prológust, ahol még közvetlenül a Bronzváros eseményei után járunk. Látjuk Vízfakasztó Alinkat, valamint Nahri és Muntadzir „nászészakáját”, de számomra Dára része volt a legérdekesebb, pedig érte kevésbé vagyok oda. Az időugrás után is vánszorogtak az események, az első 100 oldalon még mindig csak az alapszituációt ismerjük meg. A megváltást Ali Dévábádba való visszatérése jelentette, mert ott éreztem azt, hogy végre a történet is megérkezett.

 

Forrás: Pinterest

 

Az intrika mennyisége is kevesebb volt, hiszen mindenki elvan a maga kis dolgával. Gasszán viszont továbbra is könyörtelen, illetve főszereplőink akadályozásával és korlátozásával még mindig nem hagyott fel. Minderre már felesége is felhívja a figyelmét, akit amúgy nagyon bírtam. Úgy érzem azonban, hogy kegyetlenségben méltó ellenfélre talált Manézsében, aki a cél érdekében népirtásra is képes.

 

Ali továbbra is a szívem csücske, akinél teljesen megértettem a sivatagi elvonulásának célját, de Dévábádban teljesedik ki igazán. Eléggé alábecsüli a politikai befolyását, és leginkább szívből cselekszik. Igazi hőslovag, aki azonnal Nahri segítségére siet, ha már Dziru inkább iszik és nőzik. Emellett pedig a legkétségbeejtőbb helyzetekben is képes higgadt hadvezér maradni.

 

Nahri egyre inkább kezdett érdekessé válni az udvari környezetben, illetve már az Alival közös részeiket sem éreztem különösnek, mint korábban. Jó volt látni kettejük szövetkezését, illetve az apró pillanataikat, ahol egy ponton Ali el kezd érezni valami többet a lány iránt, mint a barátság. Extrán figyelmes volt a hercegünktől a kórház építésekor, hogy Nahri szobáját direkt Kairó mintájára építette meg.

 

A három szemszög közül Dáráé üt el a leginkább. Eleve teljesen más helyszínen és körökben mozog, de emellett sokkal többet elmélkedik. Most sem lett a szívem csücske, ugyanis üresfejű zsoldosként viselkedik, és bosszúvágya pusztán erőfitogtatásba ment át. Ezeknél a részeknél egyedül a titokzatos Manézse mesterkedése tartotta fenn a figyelmemet.

 

Forrás: Pinterest

 

Magukról a fordulatokról részletesebben nem szeretnék mesélni, mert nagyon hatásosak, és nem szeretném elvenni tőletek a meglepetés erejét. Azt viszont megtanultam ebből a részből, hogy a helyes döntések mindig rossz következményekkel járnak. Számos titokra derült fény, és a lezárása is az első részhez hasonlóan hatásosra és izgalmasra sikeredett.

 

Összességében

Lassabb és kevesebb udvari intrikát tartalmaz, mint az első rész, de jól esett visszacsöppenni a megszokott világba. Ali továbbra is vitte nálam a prímet, de Nahrinak is sikerült mellé felérnie. Fordulatokban és titkokban is bővelkedik, viszont mindenképp rá kell szánni az időt, engem például átvezetőkötet jellege miatt sokáig kevésbé vitt a lendülete.

 

„Lubajd felnyögött.

– Legalább néhány napra elhalaszthatnánk a vérontást? Nem azért keltem át egy elátkozott tavon egy széles fatálban, hogy a fejemet vegyék árulásért, mielőtt egyáltalán esélyem lenne megízlelni a királyi konyha remekeit.

– Az árulást nem ezzel büntetik – motyogta Ali.

– Akkor mivel?

– Halálra tipor egy kargadan.

Lubajd elsápadt, és Ali ezúttal tudta, hogy nem a tengeribetegség miatt.

– Ó – nyögte ki. – Micsoda találékony család sarja vagy!”

~~~

„– Ezzel a jósággal semmire nem vittem Dévábádban. Bárkinek próbálok is segíteni, az mindig rosszul jár.

– Ne add fel a háborút csak azért, mert csatákat vesztesz, Alizajd. Inkább változtass taktikát!”

~~~

„– Itt hiába vársz egyezséget, Dziru – felelte Ali. – Egyetlen további petákot sem adok ennek a férfinak. Nincs rá keret. Arra kérsz, hogy vegyem el a téged védő katonák kenyerét és a kórház tégláit, ahol az alattvalóidat fogják kezelni, csak azért, hogy elcsitítsd egy eleve gazdag ráadásul a legszentebb elveinkből gúnyt űző férfi büszkeségét? – Ali megrázta a fejét. – Esélytelen!”

~~~

„Dzsinn, dév… mind egyformák vagytok, rövidlátók és pusztítók, akárcsak a szíveteket hamvasztó elem.”

~~~

„– Nem, nem féltem. Hanem belefáradtam. – Ali elhaló hangon ejtette ki a zárszót. – Belefáradtam, hogy ebben a városban mindenkit a bosszú éltet. Belefáradtam, hogy még a gyerekekbe is beleverjük, hogyan gyűlöljék és féljék a többi gyereket, mert a szüleik az ellenségeink. Attól pedig egyenesen rosszul vagyok, hogy úgy viselkedünk, mintha a népünk megmentésének az lenne az egyetlen eszköze, hogy mindenkit levágunk, aki szembenáll velünk, mintha nem kapnánk vissza a kölcsönkenyeret, amint hatalomhoz jutnak!”

~~~

„– Istenem, biztosan őrültnek tartasz, amiért az emberek gyümölcseire áhítozom, miközben körbevesz a varázsvilág minden elérhető fényűzése.

– Nem tartalak őrültnek – biztosította Ali, és az asztalhoz lépve közelített hozzá. – Ezek a gyökereid. Ezek tesznek azzá, aki vagy. Az ilyesmitől nem szabad elvágni magunkat.”

~~~

„Azt viszont gyűlölöm, hogy Dévábádban láthatóan minden egyes helyes döntés beláthatatlan következményekkel jár.”

 

A sorozat további kötetei:

Bronzváros (#1)

Aranybirodalom (#3)

The River of Silver