Nem mertem volna rá
fogadni, hogy Becky Chambers kötetei magyarul is meg fognak jelenni, hiszen a
sci-fi zsáneren belül ritkán jut el női szerzős regény kishazánkba. Éppen ezért
szereztem be a Wayfarer sorozat első részének német kiadását, hogy majd akkor
így kerítek sort rájuk. Aztán addig-addig halogattam, míg legnagyobb örömömre a
Metropolis Media kihozta magyarul Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz címmel
ezt az igazi komfortkönyvet.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2014 Magyar megjelenés éve: 2022 Metropolis Media sci-fi öt csillag |
Rosemary Harper nem sok jóra számít, amikor csatlakozik az öreg Wayfarer személyzetéhez. Ugyanakkor, noha a szedett-vedett hajó jobb napokat is látott már, menedéket kínál neki, egy esélyt arra, hogy felkeresse a galaxis legtávolabbi zugait, és ami a legfontosabb: lehetőséget, hogy elszakadjon saját múltjától.
A Wayfarer fedélzetén
többféle faj él együtt békésen, szemben a Galaktikus Közösség néhány más,
kevésbé befogadó csoportjával. A hajón az élet zűrzavaros és őrült – pontosan
olyan, mint amire Rosemary vágyik. Ám hamarosan rendkívül veszélyes is lesz,
amikor a kapitánynak felajánlanak egy munkát, egy olyan lehetőséget, ami csak
egyszer akad az életben. Az, hogy féregjáratot fúrjanak az űrbe egy távoli
bolygóhoz, határozottan jövedelmező vállalkozásnak ígérkezik, ám egyikük sem
sejti, hogy az életüket kockáztatják…
Az űr távoli részeiben a
szinte már családként működő csapat tagjai egyik izgalmas kalandot a másik után
élik át, amelyek során egymástól függenek, és csakis egymástól remélhetnek
támogatást. Ahhoz, hogy életben maradjon, Rosemarynek meg kell tanulnia, hogyan
támaszkodjon a fedélzeten élő csodabogarakra – és ez az élmény nem csupán
szeretni és bízni tanítja meg, hanem arra is ráébreszti, hogy ha valakinek van
egy családja, az nem feltétlenül a legrosszabb dolog az univerzumban.
Ez egy tipikusan lassan
olvasós, elmerülős regény, amire megéri időt szánni. Éppen emiatt teljes
mértékben meg tudom érteni azt, ha valakinek a pörgés hiánya miatt kevésbé
tetszik. Nekem viszont nagyon jól esett reggelente visszatérnem a legénység
tagjaihoz, akik fokozatosan nőttek hozzám, pont mint egy jó sci-fi tv-sorozatban
– nem egyszer eszembe jutott a Star Trek: Voyager. A hosszú út alatt annyira
megszoktam a szereplőket, hogy befejezve egy űrt éreztem magamban, és szívesen olvastam
volna a további mindennapjaikról.
Történetünket…
röviden és tömören
tökéletesen összefoglalja a cím, ugyanis a Wayfarer egy nagyon hosszú útjáról
van szó egy kicsi és annál dühösebb lakosságú bolygóhoz. A hajó ugyanis
féregjáratok fúrásával foglalkozik, ám ehhez a két végponton stabilizátorokat
kell elhelyezni. A Galaktikus Köztársasághoz újonnan csatlakozott terület
azonban mindentől távol esik, így eltart egy teljes GK standardig, mire
nekiláthatnak a munkálatoknak. Mindeközben pedig zajlik az élet a hajón, hiszen
a különböző fajokból álló legénység mellett sosem lehet unatkozni.
 |
| Forrás: Pinterest |
Első körben szeretném kiemelni
a külcsínyt, mert nem lehetünk olvasóként hálásabbak a kiadónak, hogy
meghallgatták imáinkat. Ugyanis egy tucatsci-fi borító helyett kapunk megint egy
különleges megoldást Varga Balázs asztaláról, aki a T. J. Klune kötetek
kinézetéért is felelt. De nem csak ebben kapcsolódik a Klune kötetekhez ez a
regény, hanem a borító belső felén is őket ajánlják, amit én is teljes
mértékben meg tudok erősíteni.
A könyv középpontjában a karakterek
és a közöttük lévő kapcsolatok állnak. Az írónő azonban nem csak humanoid fajokkal
operál, hanem a képzeletét szabadon engedve és önmagát a helyzetükbe tökéletesen
belehelyezve a kinézet mellett teljesen más szokásokat is teremt nekik.
Emberként azonban egyszerre az állatokhoz hasonlítjuk őket – én is így
hivatkoztam rájuk az elején a fejemben –, de mindegyik értelme magasan fejlett,
így vétek lenne őket lealacsonyítani. Nagyon szerettem a kötet sokszínűségét és
az ezzel kapcsolatos gondolatait.
A szereplők közül egyedül
Corbin és Ohan nem került közel hozzám, de hát ők viszonylag keveset is vannak
a színen. Rosemary elbeszélőként sokkal inkább egyfajta csatornaként maradt meg,
mint tényleges egyéniség. Az írónő a legénységben való újoncságát használja,
hogy mesélje a világról. Leginkább Sissicet és Kizzyt bírtam, utóbbi egy nagyon
vagány és vicces műszerész csaj, aki mindig is szeretett volna egy fiútestvért.
Rajtuk kívül még dr. Séfet szeretném kiemelni, akinek csókolom a kezeit a
főztjei és a jó szíve miatt.
 |
| Forrás: Pinterest |
A cselekmények nagy része a
Wayfarer-en játszódik, ahol a bezártság miatt elkerülhetetlenek az összezörrenések,
de ugyanúgy az eltérő tulajdonságok átvétele. Emellett azonban számos
alkalommal meg is állnak – merthogy a mégsem a legrövidebb út a legjobb –,
amely epizódok alkalmával új bolygókat, fajokat és szokásokat ismerünk meg.
Számomra az aandriski társadalom volt a legérdekesebb, ahova a legénység egyik
tagja Sissix is tartozik. Itt a tojásból kikelt kicsiket nem a saját szüleik
nevelik, hanem idősebb és tapasztalt egyének. Az életük különböző szakaszában
fészek-, toll- vagy épp házcsaládokhoz tartoznak, de mindegyikben közös elem az
intimitás.
Jól esett, hogy a sci-fi
műfajon belül sokkal inkább a társadalomra koncentrálunk, mint a keményvonalas
technológiára, így elég kezdőbarát olvasmánynak mondanám. Ugyan az űrhajó hozza
magával az űropera hangulatot, de annál kevésbé jellemző rá a grandiózusság.
Van egy mesterséges intelligenciánk is, akik az emberekhez hasonló fejlődésen
mennek keresztül. Egyértelműen tévképzet velük kapcsolatban, hogy mindenki akar
egy testet, mert hogy az a fejlődés csúcsa. Nagyon gyakoriak a génmódosítások,
amelyeket modderek hajtanak végre, akik nem érzik magukat önazonosnak a
bőrükben (teljesen egyértelmű transz párhuzam). Végül pedig vannak botokkal kapcsolatban
felmerül a technológia mellett a kétkezi munka fontossága, mert ugyan régen
sokat értek ezek a segédek, de az egyik szereplőnk például jobb szeret mindent
maga intézni a hajón.
Az írónő nagyon szeret olyan
témákat feldobni, amivel elmélkedésre késztet. Leginkább az emberiséget helyezi
górcső alá, görbe tükröt tartva nekünk. Ugyanis az emberek nem tudják
abbahagyni a háborúzást, ha egyszer elkezdték. Mindezt már a játékoknál megjelenik,
ugyanis az összes a hódításon alapszik az együttműködés helyett. Egy ponton még
azt a kérdést is felteszi, hogy vajon megérte-e felvenni a humánokat a
Közösségbe. De hát azért közel sem ők a legproblémásabb faj.
 |
| Forrás: Pinterest |
Összességében
Ez egy komfortos űrutazás,
amelyet nem éri meg siettetni. Sokkal inkább a szereplőkre helyezi a hangsúlyt,
mint a monumentális eseményekre. Az írónő mesterien mutatja be az egyes
fajokat, amelyek nem csak kinézetben térnek el egymástól, hanem szokásukban is.
Én nagyon élveztem a velük való űrkószálást.
Nagyon szépen köszönöm a
lehetőséget a Metropolis Mediának!
„Nem úgy születünk mindannyian, hogy egy alap kezdőcsomag fut rajtunk, ami az idő múlásával párhuzamosan egyre változik és formálódik?”
~~~
„Ha valaki elszántan harcolt egy ügyért, de közben téves infókat sorolt, azzal egyfelől aligha nyerhetett meg egy fontos vitát, másfelől alaposan felbosszanthatott másokat.”
~~~
„Te is tudod, milyen az, amikor nagy dolgokat akarsz elmondani valakinek, aztán csak dadogsz, vagy odaülsz a tükör elé, hogy elgyakorold azt, amit mondani készülsz. Na, az aandriskok nem törődnek ezzel. Ők a kézjelekre bízzák azt, amit kínos kimondani.”
~~~
„– Senkinek nem szabadna egyedül lennie – állította Sissix. – Ha valaki egyedül van, és senkitől nem kap érintést… ennél rosszabb büntetés nem létezik.”
~~~
„A galaktikus léptékek szerint a szépség relatív fogalom volt. Abban minden humán egyetértett, hogy a harmagik undorítóan csúnyák (cserébe a harmagik pont ugyanezt gondolták az emberi lényekről). Ami az aandriskokat illette, velük kapcsolatban megoszlottak a vélemények. Sokaknak tetszettek a tollaik, mások nem bírták elviselni a fogaik és a karmaik látványát.”
~~~
„A galaxis a törvények világa. A gravitáció törvények szerint működik. A csillagok és a bolygórendszerek életciklusa törvények szerint zajlik. A szubatomi részecskék törvények szerint működnek. Tudjuk, hogy milyen körülmények között alakul ki ez vörös törpe, egy üstökös vagy egy fekete lyuk. Akkor miért nem törődünk bele abba, hogy a biológia is szigorú törvények alapján működik az egész univerzumban? Életet csakis hasonló méretű holdakon és bolygókon fedeztünk fel, amelyek barátságos csillagok körül keringenek egy bizonyos, keskeny sávban. Ha valamennyien hasonló világokin fejlődtünk ki, akkor miért annyira meglepő, hogy az evolúciós utunkban oly sok a közös? Miért nem tudjuk levonni a következtetést, miszerint a speciális környezeti tényezők megfelelő kombinációja mindig is megjósolható fizikai adaptációkat eredményez?”
~~~
„Az anyagi galaxis szakértői vagyunk. Átalakított világokon és hatalmas orbitális létesítményeken élünk. Alagutakat fúrunk az alrétegbe, hogy csillagrndszerek között ugráljunk. Azzal a könnyedséggel szökünk ki egy bolygó gravitációs teréből, amivel kisétálunk egy ház ajtaján. De az evolúció területén játékokkal matató ivadékok vagyunk.”
~~~
„A humánok java része számára egy saját földdarab mindent megért. Ez a fajta viselkedés elég kiszámítható volt. A történelem tele volt esetekkel, amikor is a humánok behatoltak olyan helyekre, ahol nem lett volna semmi keresnivalójuk.”
~~~
„– A problémák kilencven százalékát a seggfejek okozzák.
– És a maradék tízet? – kérdezte Kizzy.
– Természeti katasztrófák – felelte Nib.”
~~~
„Ha valaki a testével babrál, az azért van, mert próbálja hozzáigazítani ahhoz, aki abban az adott testben él.”
~~~
„Egyetlen értelmes lény sem lehet állandóan boldog […]”
~~~
„Nem hibáztathatjuk magunkat olyan háborúért, amit a szüleink indítottak. Néha a legjobb, amit tehetünk, hogy mindent otthagyunk.”
~~~
„Az érzések viszonylagosak. És a gyökerüket tekintve azonosak, még ha másfajta tapasztalatokból nőnek is ki, és másfajta skálák szerint léteznek.”
~~~
„Sőt, azt gondolom, hogy mindkét faj lényegében jóindulatú. De amikor engedünk az érzéseinknek, képesek vagyunk megvetendő, szörnyű dolgokat elkövetni. Ti, humánok csak azért hagytátok abba egymás gyilkolását, mert a bolygótok elpusztult, mielőtt végképp kiirthattátok volna saját magatokat. Az én fajom nem volt ennyire szerencsés.”
~~~
„Az univerzum olyan, amilyenné formáljuk. Rajtunk múlik, hogy milyen szerepet játszunk.”
~~~
„Sosem gondoltam arra, hogy a félelem egy olyan valami, amitől meg lehet szabadulni. Úgy vettem, hogy egyszerűen csak létezik. És emlékeztet arra, hogy életben akarok maradni. Sosem tekintettem rossz dolognak.”
~~~
„Egy civilizáció fejlődése bizonyos menetrend szerint zajlik. Az elmék összedolgoznak, hogy új technológiákat teremtsenek, aztán jobb technológiákat, majd még jobbakat. Ha nem alakul ki harmónia, a civilizáció összeomlik. Ha egymással össze nem illő ideológiák jelennek meg, a civilizáció összeomlik. Ha egy civilizáció nem képes önmagában elleállni a kívülről érkező támadásoknak, akkor összeomlik.”
A sorozat további részei:
Hosszú út egy közös keringési pályán (#2)
Record of a Spaceborn Few
(#3)
The Galaxy, and the Ground
Within (#4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése