Ha egy kis komfortra
vágyom, akkor a régensség időszakába nyúlok vissza. Olivia Atwater Half a Soul
című regényében mindez az alaphelyzet kapott még egy kis fantasy színezetet,
ami igazi guilty pleasure-ré (bűnös élvezetté) tette számomra a kötetet. Végig
nagyon élveztem ezt az aranyos történetet, amely nem akart nagy lenni, de mégis
foglalkozik komolyabb témával amellett, hogy romantikus.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2020 történelmi romantikus fantasy öt csillag |
It’s difficult to find a
husband in Regency England when you’re a young lady with only
half a soul.
Ever since a faerie cursed
her, Theodora Ettings has had no sense of fear, embarrassment, or even
happiness—a condition which makes her sadly prone to accidental scandal. Dora’s
only goal for the London Season this year is to stay quiet and avoid upsetting
her cousin’s chances at a husband… but when the Lord Sorcier of England learns
of her condition, she finds herself drawn ever more deeply into the tumultuous
concerns of magicians and faeries.
Lord Elias Wilder is
handsome, strange, and utterly uncouth—but gossip says that he regularly
performs three impossible things before breakfast, and he is willing to help
Dora restore her missing half. If Dora’s reputation can survive both her
ongoing curse and her sudden connection with the least-liked man in all of high
society, then she may yet reclaim her normal place in the world… but the longer
Dora spends with Elias Wilder, the more she begins to suspect that one may
indeed fall in love, even with only half a soul.
Pride and Prejudice meets
Howl’s Moving Castle in this enthralling historical fantasy romance, where the
only thing more meddlesome than faeries is a marriage-minded mama. Pick up Half
a Soul, and be stolen away into debut author Olivia Atwater’s charming, magical
version of Regency England!
Már számos regényt
olvastam ebből az időszakból fantasztikum fronton, éppen emiatt merem állítani,
hogy a „fantasy of manners” alműfajon belül ő az egyik kedvencem. Érzésben
nekem nagyon hozta Mary Robinette Kowal Bűbájoló történet sorozatát, amit szintén
szeretek. Emellett pedig Suzanna Clarke A Hollókirályából is tűntek fel benne
elemek, a főszereplőnk pedig Gail Carriger Napernyő protektorátusát idézi.
Történetünk…
Theodoráról szól, akit
unokatestvérével, Vanessával együtt most vezetnek be a londoni társaságba azzal
a céllal, hogy kiházasítsák őket. A lányokat azonban kevéssé érdekli a
férjfogás, hanem sokkal inkább az udvari mágus után kajtatnak. Tőle remélik,
hogy fel tudja oldani a Theodorát sújtó átkot, hiszen gyerekkorában egy tündér
ellopta a fél lelkét. Emellett pedig a városban egy alvópestis gyilkolja a dologházi
gyerekeket, amelynek rejtélye szintén megoldásra vár.
Nagyon szimpatikusnak
találtam Dorát, mint főszereplőt, akit már a prológusban is egy cserfes
lányzónak ismertem meg, a fél lelkét elvesztve pedig magasról tesz a társadalmi
elvárásokra. Egyáltalán nem finomkodik a férfiakkal, ami miatt már inkább
vénkisasszonyként gondolnak rá, mint jó partiként. Az írónő okosan mutatja be
Dora érzéketlenségét, és jót szórakoztam az egyes megnyilvánulásain.
 |
| Forrás: Pinterest |
Ugyan fantasy, de a mágia
sokkal inkább csak háttere az eseményeknek. Nagyrészt a londoni máguson
keresztül érzékeljük mindezt, de egy ponton ellátogatunk Tündérföldére is.
Kapunk látomásokat, amelynél még magába a napóleoni háborúba is betekinthetünk,
emellett pedig megjelenik a tükrökön keresztüli kommunikáció is. Megtudjuk azt
is, hogy az alkímia nyelve a francia, ami teljesen ellentétben áll azzal a
képpel, amit az ezzel párhuzamosan olvasott A Hollókirályban kialakítottam. Ez
viszont nem zavart, hanem sokkal inkább a párhuzamok vonására késztetett.
A korhoz hűen nagy
szerepet kapnak a kötetben a mamák, akik a háttérben mozgatják a szálakat. A
bálok megfigyelői biztosítják az alkalmakat a fiataloknak a találkozásra,
viszont a véletleneket még ők sem tudják befolyásolni. A két úriemberünk
különbözősége erősen a Darcy-Bingley párost juttatta az eszembe. A mágusunk,
Elias pont olyan kellemetlen volt, mint azt előre gondoltam róla. Idővel
azonban – mint ahogy az ilyen karakterekkel szokás – megenyhül, amitől teljesen
kész voltam, ugyanis nekem ez az egyik nagy gyengém a romantikus történeteknél.
Megjelenik benne a
fogyatékosság is, hiszen egyrészről Dora is annak minősíthető, de sokkal inkább
Albert személyében foglalkozik ezzel az írónő. A férfiú ugyanis megsérült a
háborúban, aminek következtében elvesztette az egyik karját. Emiatt azonban
kevésbé számít jó partinak, még úgy sem, hogy egy igazán jótét lélek.
Végtelenül kedves, és nem mellesleg okos is, ugyanis orvosi végzettséggel
rendelkezik. A regényben még egy műtéti jelenet is szerepel, de nem vitte
túlzásba a leírását, így még az én gyomrom is bírta.
 |
| Forrás: Pinterest |
A kötet társadalmi
kérdéseket is feszeget. Beszél a nevelőnők helyzetéről, valamint kritikát
fogalmaz meg a magamutogató arisztokrácia irányába. Az események középpontjában
lévő dologházak működésébe is beleláthatunk, ami erőteljes kontrasztban áll a
bálok csillogó világával. Jól esett ez a frissesség, hiszen egyedivé tette a
történetet, és nem mellesleg kilép a kor idealizálásából.
Összességében
Ez egy nagyon bájos romantikus történelmi fantasy, amelynek különlegessége a szememben, hogy a báltermek mellett a dologházak világát is bemutatja. A szerelmi szállal is megvoltam elégedve, hiszen Elias egyértelműen beillik a Darcy sémába, amitől én mindig oda és vissza vagyok. Emellett kapunk még álkapcsolatot is, amitől meg aztán tényleg végem volt. Különálló kötetként gondolok rá, a folytatásokat pedig egyáltalán nem ajánlom, mert azok már kevésbé sikerültek jól.
„In the meantime, do at least try to keep all your clothing on, Miss Ettings. My specialities lie in the sorcerous arts, and not in extracting young ladies from scandal.”
~~~
“I greatly dislike the way they talk about tricking some man into marrying me,” she sighed. “Is it naive of me that I thought I might simply meet someone agreeable and then ask wether they found me agreeable?”
~~~
“(…) Pleasant-mannered men will not tell you of that side of the war, because it is distressing. Pleasant-mannered women, like the countess, will not hear of it in their presence. As a result, the ugly parts are largely not thought about by those who did not cross the channel.” A bitter weariness flickered across his face. “I cannot help but feel that if we had fewer pleasant-mannered people, then perhaps there would also be fewer of these hideous wars.”
~~~
„The workhouses are a matter of sweeping undesirable things from sight.”
~~~
“There is such a thing as evil in this world,” Elias told her quietly. “It does not help to look away from it. It does not even help, necessarily, to look at it.” His fingers brushed through her hair, and she shivered. “But sometimes, when you cannot force the world to come to its senses, you must settle only for wiping away some of the small evils in front of you.”
~~~
“No one gives what they could, Albert!” Elias hissed. “Everyone gives what they please—and certainly not without plenty of self-congratulations for their miserly gestures. With one hand, they raise grain tariffs, muster soldiers, and create the workhouses. With the other, they deign to save a few poor souls from the very hell they made. This country is mad. It’s rotten. It’s unthinkable, and none of you can see it.”
~~~
“I did not come here only to dance. I came here only to dance with you. It is quite a different thing.”
~~~
“It may be true that you have only half a soul, Dora,” he whispered, with a surprising abundance of empathy in his voice. “But that does not make you half a person.”
A sorozat további részei:
Ten Thousand Stitches (#2)
Longshadow (#3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése