Nagyon szeretem a
történelmi fikciós regényeket, ám legtöbbször 19. századi történetekre nyúlok
rá, és azon belül is a Nagy-Britanniában játszódókra. Mivel a helyszín számomra
elég komfortossá vált, így úgy gondoltam, hogy szeretnék megismerkedni egy
másik korszakkal. Ebből az apropóból nyúltam rá Liz Fremantle Queen's Gambit –
Vezércsel című regényére, amely a Tudor korba kalauzolt el.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2013 Magyar megjelenés éve: 2014 Könyvmolyképző Kiadó történelmi fikció két csillag |
Egy haldokló király. A királyné veszélyben…
Elvált, lefejezték, meghalt,
elvált, lefejezték, túlélte…
VIII. Henrik udvara tele
van cselszövéssel, versengéssel, romantikával – és senki sem értheti ezt
jobban, mint a középpontjában élő asszonyok.
Katherine Parrnak, aki
harmincegy éves korára másodszor is megözvegyül, vissza kell térnie az udvarba,
de az idősödő királyra és az őt körülvevő emberekre gyanakodva, ezt nem
szívesen teszi meg. Emellett, amikor szenvedélyes viszonyba keveredik a rámenős
és csábító Thomas Seymourral, azt hiszi, hogy végre szerelemből mehet majd
férjhez. Ám jelenléte az udvarban felkeltette még valaki érdeklődését…
Őszinteségétől és
intelligenciájától elbűvölten Tudor Henriknek is megvan a maga terve
Katherine-nel kapcsolatban, és senki sincs abban a helyzetben, hogy
visszautasíthatná a király házassági ajánlatát. Így hát míg varázslatos
szeretőjét eltávolítják a kontinensre, Katherine kénytelen elfogadni a
betegeskedő, egoista uralkodó kezét, s ő lesz Henrik hatodik felesége.
Az őt megelőző királynék
sorsának tudatában Katherine-nek minden ösztönét és intelligenciáját segítségül
kell hívnia, hogy elnavigáljon az udvar ármánykodásai közepette. Miközben a
katolikusok újra hatalomra kerülnek, a reformátorokat eretnekségért égetik meg,
a haldokló királyt körülvevő emberek pedig tülekednek a hatalomért az új
rezsimben, a túlélése valószínűtlennek látszik – ám ő még ekkor sem mond le a
szerelemről…
Vegyes érzéseim vannak a
könyvvel kapcsolatban. Egyrészt érdekes volt bepillantást nyerni VIII. Henrik
udvarába a király életének utolsó szakaszán, hiszen minimális tudással
rendelkezek erről a korról. Másrészt viszont az elbeszélés módja miatt elég
száraz, ami derékba törte az egész élményt. A szereplők sem kerültek közel
hozzám, így az olvasás inkább tűnt egy küzdelemnek, mint jó élménynek.
Történetünk…
Katherine Parrt követi,
aki második férjét eltemetve VIII. Henrik udvarába kerül, mert azt beszélik,
hogy király őt szemelte ki következő feleségének. Katherine azonban más férfiú
irányába kacsingat, de az uralkodó hamar a tettek mezejére lép, és hölgyeményünk
hirtelen koronával a fején találja magát. Próbál helyt állni királynéként,
feleségként és egy alkalommal régensként is. A nagy halak viszont árgus
szemekkel figyelik a lépéseit, miközben a király egyre inkább betegeskedik.
Az előszó alapján még
ígéretesnek tűnt a regény. Itt Katherine haldokló férjének szemszögét kapjuk
meg, akinek folyamatosan gyengül a látása, evvel párhuzamosan más érzékeszervek
erősödnek meg nála. Illatokra, színekre, formákra és hangokra koncentrálunk
ebben a beszűkült világban. Részletgazdag oldalak ezek, ám a továbbiakban ezt a
hozzáállást mellőzte az írónő, ami miatt nagyon szomorú vagyok.
A szereplőgárdában
rengeteg valós történelmi személyt vonultat fel, akiket a folyószövegben
egyáltalán nem magyaráz, mert úgy gondolta az írónő, hogy a kötet végén lévő szereplőlista
elég lesz hozzá. Visszatekintve tényleg csak a kötet legelején volt megterhelő
a mennyiség, mert az események előrehaladtával már kidomborodtak azok a
karakterjegyek, ami alapján meg tudtam jegyezni őket. Akik meg nem voltak
visszatérők, azoknál pedig úgyis mindegy volt.
 |
| Forrás: Pinterest |
A regény legtöbbször két
szemszögkarakterrel operál, akik közül én Katherinet szerettem inkább a
talpraesettsége és az éles esze miatt. Általa az udvari események aktív
oldalát, illetve a király magánügyeit is láthatjuk. Igazi reformkirálynéként
ismertem meg, aki egyáltalán nem vágyott a szerepére, mégis nagyszerűen áll
helyt. Mellette Dot tűnik fel többször, aki szolgálólányként teljesen más
körökben mozog. Sokáig nem is igazán értettem a szerepét, és egyedül azokat a
részeit találtam izgalmasnak, ahol Katherine vagy a mostohalány, Meg közelében
tölt. Egy ponton túl kezdtem hasznát látni, illetve helyenként sajnáltam is, de
én simán mellőztem volna.
Egy elég érzelemdús
olvasmány után kezdtem neki, így nagyon feltűnt a kötet távolságtartó stílusa. Az
E/3-as elbeszélésmód sokkal inkább történelmi dokumentálás hatását keltette
bennem. Emellett az sem tetszett, ahogy a szereplők gondolatait tárja fel,
mintha valami nagy titokról lenne szó. Biztos vagyok benne, hogy ezt meg
lehetett volna oldani olvasmányosabb formában, nem véletlen voltak egy időben
annyira népszerűek Philippa Gregory regényei.
A középkor egyáltalán nem
az én asztalom, és ebben a kötetben leginkább a nők kihasználását
nehezményeztem. Olvasunk itt megerőszakolt kislányról, nős férfiak csábításáról,
de leginkább az bántott, hogy Katherine-nek vissza kellett fognia magát, nehogy
kivégezzék, mint előtte annyi feleséget. Pedig reformszemlélete dicsérendő,
igazán előrehaladott gondolatai vannak.
Talán az egész reformációs
kérdéskör volt a kötet legérdekesebb pontja, ugyanis VIII. Henrik nagy
lendülettel szakított Rómával, idős korára azonban egyre inkább konzervatív
gondolatai vannak. Mindez azonban megosztottságot idéz elő az udvarban, de
igazából ez sincs nagyon kifejtve.
Összességében
A történelmi eseményekben
van potenciál, de a regény ezt nem használja ki. A felszínen marad ahelyett,
hogy elmerülne a karakterek mélységeiben. Arra is rá kellett jönnöm, hogy a
középkor nem az én terepem, de ez még mindig nem magyarázat arra, hogy miért
haladtam vele olyan nehézkesen. Biztos vannak jobb regények a témában, nekem
viszont sajnos erre sikerült először rányúlnom. Megértem, hogy miért nem
folytatták a magyar kiadását.
A sorozat további kötetei:
Sisters of Treason (#2)
Watch the Lady (#3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése