Most már mindent értek,
legalábbis ami a Legendák a Bagolyvárosból sorozat körüli rajongást érinti.
Gabriella Eld mindegyik kötettel újabb és újabb aspektusát hozza be az általa
kitalált neonfénnyel teli világból, és mindehhez pedig a szereplői repertoárt
is mesterien bővíti. Ugyan már a Húsevők ketrecét is élveztem, de számomra már
egy hangyabokányit túlment a brutalitási küszöbömön, A lányok titkos élete viszont
minden szempontból is tökéletes volt.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2020 Főnix Könyvműhely disztópia, urban fantasy négy csillag |
#3 Húsevők ketrece
Alaska Jones sosem hitte,
hogy ez vele is megtörténhet.
Most meg itt ül megkötözve
egy Adottságkereskedő lakásán, és várja, hogy eladják, mint egy darab húst.
London és Oliver Green
veszélyesek; Igornál és Kasjánál ezt senki se tudja jobban az egész
Impériumban. Az adottságuk ellen mit sem ér egy élő tükrökép vagy egy
másodpercnyi jövőbe látás, ráadásul a törvény keze közül is mindig kicsúsznak.
Amikor az
Adottságkereskedők betoppannak a tetoválószalonba, és elviszik Alaskát, Igor
tudja, hogy még az életénél is többet kockáztat, ha ki akarja szabadítani őt.
Meg kell küzdenie a nővérével, a régi szerelmével, azokkal a veszélyes
titkokkal, amiket sose mondott el senkinek, és egy olyan Adottsághasználóval,
aki mellett labdába se rúghat.
Még mielőtt az egyetlen
barátját pénzzé tennék a negyvenegyes kerület legmélyén.
Ez egy roppant lendületes
kötet, ahol az események mellett a szemszögeket is gyakran váltogatta az írónő,
így nagyon résen kellett lennem, nehogy lemaradjak valamiről. Maga a bonyodalom
Alaska elrablásából áll, de a történet sokkal inkább a Blankenschift és Green
testvérek összecsapásáról szól. A konfliktusuk a múltban gyökerezik, ahol elég
sok verekedésről mesél, illetve a jelenben sem mentes a brutalitástól. Viszont
mikor azt hiszed, hogy nem lehet durvább, midig tud meglepetést okozni.
A múltbéli
visszatekintések Igor és Katja személyiségét mélyítik el, akik közül utóbbi
továbbra is az egyik személyes kedvencem. A végén egyszerűen mesteri volt a
beolvasása. Új szereplőként Olivert és Londont kapjuk meg, akiket semmi szín
alatt nem tudtam volna megkedvelni. Hiába a kezdeti összemelegedés, de
szerintem mindkét Blankenschift jobbat érdemel náluk. Mindketten idegesítettek,
de igazából nekik ez is volt a küldetésük. Ugyan tudom, hogy létezik egy ehhez
a kötethez szorosan kapcsolódó hosszú előzménytörténet Pogány himnusz címmel,
de a Green testvérek iránti ellenszenvem erősebb, így én inkább ezt kihagyom.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2020 Főnix Könyvműhely disztópia, urban fantasy négy csillag |
#4 A lányok titkos élete
Tonyc Bradford kedvenc
színe a sárga. Nem mellesleg körözött személy, Adottsághasználó és mindent
ellop, ami a keze ügyébe kerül.
Alaskának és Igornak le
kell merülnie a kínai negyed szívébe, hogy segédkezzenek Noam Jennek, a Triád
helyi alvezetőjének visszaszerezni ellopott mobilját, ami megannyi olyan adatot
tartalmaz, ami nem kerülhet rossz kezekbe.
A bökkenő csupán annyi,
hogy nem ők az egyetlenek, akik a készülékre pályáznak. Igor versenyfutásba
kezd az idővel, a jakuzával és az Impériummal egy gyönyörű, de kiállhatatlan
nővel az oldalán, hogy felhajtson egy tolvajt, akit még nem ért utol soha
senki. Ezalatt Alaskànak rendbe kell hoznia egy tönkrement gépet, a város egyik
legügyesebb hackerével egy szobába zárva, aki mellesleg egy cseppet sem tűnik
normálisnak és minden kétséget kizáróan akar tőle valamit.
Tizenkét órájuk van. Ember
nem maradhat hátra. Az idő nem telhet le. Tonyc nem szökhet meg.
Több okból kifolyólag lett
ez a sorozat eddig megjelent kötetei közül a kedvencem. Egyrészt a borítón
szereplő neon origami madár sárga, ami egyszerre bevonzotta a tekintetemet.
Másodrészt az új szereplőként febukkanó Tonyc is dominánsan sárga, és
nemmellesleg szerethetően szeleburdi. A képessége sem feltétlen elhanyagolható,
ugyanis önmagát kínosan érezve szupersebeségre tesz szert, ami teljes mértékben
ideális dolognak tűnik. Harmadrészt pedig nagyon bírtam az egész maffiás vonalat.
Igor álruhás mutatványa mellett a kínai kartellt láthatjuk elsőkézből, amit
nagyon lendületesen és izgalmasan ábrázol az írónő. A főnökük elég komolyan
veszi a szerepét, és még bunkóságában is nagyon szórakoztató. Itt találkozunk
még Mojóval, aki a sorozat egyik legfurcsább karaktere. Mentálisan kicsit
zakkant szegényem, viszont szerintem zseniális húzás volt általa feszegetni a
történet határait. Képes volt végig izgalomban tartani, és sokkal inkább
élveztem ezt a fajta feszültséget, mint a harmadik kötet brutalitását. És
kezdenek a szálak is összállni, ami miatt már tűkön ülve várom a következő
kötetet.
„Ahhoz, hogy az ember tradicionális orosz maffiózónak nézzen ki, nem kellett sok. Nejlonmelegítő csíkkal az oldalán, atléta, arra pedig valami susogós, fényvisszaverős felöltő. A smukk a nyakamban és a vastag, nyaklánchoz passzoló karkötő a csuklómra elengedhetetlen volt kiegészítő gyanánt. No meg a tükrös pilótaszemüveg, beltérben, alkonyat után, természetesen.”
~~~
„Mindenesetre, ami nem öl meg, attól megtanulod, hogy máskor jobb lesz elkerülni.”
~~~
„Amikor az ember összerak valamit, mindig eljön egy olyan pont, hogy a kész termék tökéletesen működik, a szerelő előtt mégis van egy csavar az asztalon, ami sehová sem illeszkedik.”
A sorozat további kötetei:
Talpig feketében (#1)
Játékok unatkozó felnőtteknek (#2)
Mesék a hátsó ülésről (#5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése