A Fekete-erdő rejtekén | Eoin Dempsey

2018-ban négy csodás hónapot töltöttem el a Fekete-erdő tövében, ezért mikor először megláttam Eoin Dempsey Fehér rózsájának fülszövegét, azonnal tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Már csak nosztalgiából is szerettem volna ismét ellátogatni az általam olyannyira szeretett vidékre, de emellett még a második világháború alatt is játszódik, amiről meg szívesen olvasok. Jó választásnak bizonyult, bár az elején egy kicsit meglepődtem az elbeszélésmódján.

Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2019
Maxim Könyvkiadó
történelmi romantikus
négy csillag

A második világháború árnyékába két idegen számára a legnagyobb kockázat: megbízni egymásban…

1943 decembere. Hitler hatalomra kerülése előtt a Gerber-család nyári lakja visszhangzott a nevetéstől. Most, hogy mély hótakaró borítja a Fekete-erdőt, a német másként gondolkodó, Franka Gerber egyedül van, és úgy érzi, hogy kilátástalan az élete. A hazájában tomboló a fanatizmus és a brutalitás miatt elvesztette az édesapját valamint az öccsét, így már nincs miért élnie.

Ekkor észrevesz egy eszméletlen pilótát a hóban, aki Luftwaffe-egyenruhát visel, és az ejtőernyője libeg a szélben. Franka nem akarja, hogy a férfi ott haljon meg, így elviszi a családja mindentől távol lévő faházába – annak ellenére, hogy gyűlöli a rezsimet, amit a katona képvisel. De amikor kiderül, hogy nem az, akinek tűnik, Franka versenyfutásba kezd az idővel, hogy felfedje a pilóta valódi személyazonosságát. A gyenge kötelékük nagyon megszilárdul, de roppant veszélyessé is válik. Miközben nyomukban a Gestapo, vajon megbízhatnak-e egymásban annyira, hogy erőiket egyesítve végrehajtsanak egy küldetést – ami pedig nem csak a háború kimenetelét, de az életüket is örökre megváltoztatja?

 

Hatalmas nosztalgiavonat volt számomra, hisz általam oly ismerős környéken járunk, és jópár helyen én magam is megfordultam. Már a 18. oldalon előjött Freiburg, ami miatt hatalmasat dobbant a szívem. A regény folyamán személyesen is ellátogatunk a városba, sétálunk a Münsterplatzon, de emellett még Stuttgartban és St. Peterben is járunk. És természetesen a végtelen Fekete-erdőben, amibe bele vagyok szerelmesedve a hegyeivel egyetemben.

Történetünk…– mert hogy a csodás környezetben történik is valami –

Franka Gerbert és John Lynch személyes drámáját mutatja be, amelynek a háború először csak háttereként funkcionál. Ahogy azonban egyre inkább előre haladunk a cselekményben, sokkal fontosabbá válik. Franka épp öngyilkosságra készül az erdő mélyén, amikor rátalál egy eszméletlen, törött lábú katonára. Luftwaffe egyenruha van rajta, de hamar kiderül nem csak az olvasó, hanem a lány számára is, hogy szövetségi katona, akik titkos küldetésen van. A lábtörése keresztülhúzza a számításait, így pihenni kényszerül, miközben Franka ellátja, és egyre jobban megismerik egymást. A Gestapo azonban szimatot fog, és kénytelenek menekülőre fogni a zord erdőn keresztül, ahol csak egymásra számíthatnak.

Forrás: Pinterest

Kiscselekményű regény, de ez így van rendjén. Az elején megismerjük Frankát, aki eléggé magába van fordulva, ha már öngyilkossági kísérletet forgat a fejében. Akkor még nem tudjuk a pontos okát, de ez a regény során fokozatosan kiderül. Megjárta a börtönt, így mindenki fél tőle, az édesapját a lakásában érte bombatalálat, a fiútestvérét internálták, a szerelmét pedig kivégezték.

 

Több fejezeten keresztül tárul elénk a múlt, ezáltal telik az idő, mert egy lábtörés nem két nap alatt gyógyul meg. Végig követhetjük a nácik hatalomra jutásának lépéseit, a Bund Deutscher Mädel és a Hitelerjugend hatását a fiatalokra, és mindazt a tudatlanságot, amibe taszították a lakosokat. Franka fiatal, ezért könnyen magával ragadták az eszmék, de a szülei reálisak maradtak, hisz Freiburg eléggé messze esett a birodalom központjától. Aztánő is kihabarodott a rendszerből, de addig több csapás is érte.

 

Franka mellett John is kiteregeti a múltját. Kezdetben keveset kapunk az ő szemszögéből, hisz begyógyszerezve fekszik az erdei házikóban. Reális ábrázolja a felépülést, mert tényleg hat hét alatt forr össze teljesen a csont. A sok gyaloglás viszont biztos az off-screen edzésnek köszönhető, mert ennyi idő alatt elsorvad mindene. Ez idő alatt össze voltak zárva, mert még a hó is lesett, így meg kellett tanulniuk bízni egymásban.

Forrás: Pinterest

A személyes dráma mellett előkerül a „ki a hibás egy háborúban”-kérdéskör. Mert ugyan a nácik robbantották ki, de a szövetségesek is szétbombázták Németországot. A civil lakosság szenvedte a legnagyobb kárt, akik nem is biztos, hogy hittek a nemzetszocialisták eszméiben. Ezzel szemben viszont ott van a Gestapo, akik gyakorlatilag terrorban tartották az embereket. Mindenkit gyanúsnak tartottak, és bárkit képesek voltak letartóztatni. Belőlük is kapunk a regényben szereplőket, méghozzá a fanatikus fajtából, akiket legszívesebb egy péklapáttal vágtam volna kupán. De érdekes volt a besúgási rendszert is látni, mert eddig erre nemigen volt még lehetőségem.

 

Mindeme lassúság mellett két ponton is úgy felgyorsul a cselekmény, hogy alig bírtam kapkodni a fejemet és szurkolni a túlélésért. Megrázott rendesen, hisz vizuális alkatként én is pontosan elképzeltem az eseményeket és velük együtt éltem át.

 

Összességében

Inkább karakter mint cselekményközpontú történet, ahol retrospektíven ismerjük meg a főszereplőink életét. Nekem a helyszín ismerete rengeteget hozzátett az olvasási élményhez, és ezért is tetszett annyira. Illetve az egész hajsza-helyzet izgalomban tartott.

„Mert a nácik tudják, hogy az igazi ellenség a független gondolkodó, az igazi német hazafi, aki megkérdőjelezi a módszereiket, és felszólal az igazságtalanságaik ellen.”

~~~ 

„– Most is ártatlanok milliói halnak meg. A saját szememmel láttam. Tanúja voltam annak, hogy a szövetségesek légitámadásai során mi történik a német néppel.

– Ez a háború a nácik műve. – John látta, hogy Franka a tűz felé indul. – Franka, ne tegye!

– Mintha egy gyereket hallanék! „Nem én kezdtem!” Most nem arról van szó, hogy verekedtek az iskolaudvaron. Naponta ezrével mészárolják le az embereket.”