Szörny Rt. #2 | Victoria Schwab

Egy bejegyzés megírásának halogatása nem feltétlen az elfoglaltságok tömkelegén múlik, hiszen arra van ideje az ember lányának, amire szakít. A Verity szörnyei duológia első része után voltak elvárásaim az Egy sötét duett irányába, illetve pont azelőtt, hogy olvastam volt, a Bookstagrammon is előkerült, hogy mennyire zseniális a sorozat második része. Schwab azonban nem nyűgözött le, ami nem feltétlen a könyv hibája, hanem a saját preferenciáimnak tudható be.

 

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2018
Fumax Kiadó
ifjúsági, disztópia, urban fantasy
három csillag

A New York Times-bestseller Verity szörnyei-duológia lenyűgöző zárókötete!

A világ meghasad, ahogyan ők is.

Kate Harker nem fél sem a sötéttől, sem a szörnyektől. Sőt, vadászik rájuk, és piszkosul jól csinálja.

August Flynn szörnyetegnek született, de mindennél jobban vágyott arra, hogy ember lehessen. Most el kell fogadnia saját természetét: kerüljön bármibe, végig kell járnia az utat, amelyet sorsa kijelölt számára.

Fél évvel Kate és August első találkozása után az emberek és szörnyek háborúja immár nem csupán egy lidércnyomásos álom, hanem maga a valóság. Verity városában Augustnak olyan vezetővé kell válnia, ami ellen örökké tiltakozott, míg ezalatt Prosperityben Kate azzá a kegyetlen vadásszá edződött, aki mindig is lenni szeretett volna.

A sötétségben új szörny ébredezik, egy lény, amely a káoszból táplálkozik és felszínre hozza áldozatai belső démonait. Hazacsalogatja Kate-et, aki kénytelen visszatérni Verity háború dúlta városába, Augustnak pedig újra meg kell tanulnia bízni a lányban. A kérdés csak az, a valódi szörnyet lesz könnyebb legyőzniük, vagy azt, amelyik a tükörből néz vissza rájuk?

 

Ez nem egy boldog kötet. Kemény és véres jelenetek vannak benne, de kibírhatók. A lezárása sem a legfelemelőbb, viszont elégtételt ad, mert mindenki elnyeri a büntetését. Szerettem, hogy az írónő nyugodt szívvel használja fel a főszereplőit a célok elérésének érdekében, és nem csak viaszbábuként pakolja be a jelenetekbe őket.

 

Történetünk…

fél évvel az első rész után játszódik. Kate a főváros utcáit járva szörnyekre vadászik, amiknek Verityn kívül nem kéne létezniük. Egy csipet-csapat segíti a munkáját, akik elől azonban nem csak az identitását titkolja el, hanem a valódi célokat is. Egy nap egy különös lénnyel találkozik, aki nyomot hagy rajta, és lányt kihasználva Verity felé veszi az irányt, ahol káosz fogadja. August odahaza szintén szörnyvadásszá lépett elő, ám ő ezt kevésbé szereti. Kötelességének teljesítését azonban egy szörny-nagyúr nehezíti meg, illetve a menekültekkel is foglalkozniuk kell. Vajon lesz-e valaha béke a városban?

 

Ugyan Kate és August is saját csapatot irányítanak, nekem mégis a kettősük dinamikája hiányzott a leginkább. A külön töltött idő nyomot hagy rajtuk és a kapcsolatukon is. Kate sokkal magányosabb típus, és nehezen enged közel magához másokat. Éppen emiatt nem csodálkoztam azon, hogy váratlanul hagyja ott a fővárost minden szálat elvágva maga mögött. De titkon reménykedtem benne, hogy talán lesz valamilyen szerepük a későbbiekben. August sokkal nehezebben viseli a terepi munkát. Törékenyebb alkat, így a felelősséget is nehezebben kezeli. Egyáltalán nem tetszett az, hogy elkezdett a bátyjára hasonlítani. Sokkal ridegebb lett, és talán emiatt vesztettem el az egyetlen kapcsolódási pontomat a regénnyel.

 

Forrás: Pinterest

 

Rajtuk kívül belelátunk még a gonoszok fejébe is, ami engem kevésbé hozott lázba, viszont ezáltal több helyen lehettünk egyszerre. Akiknek a spoilerek elkerülése miatt direkt nem említem a nevüket mellett kiemelném még a titokzatos szörnyet, aminek a képessége mellett a megvalósítása is tetszett. Igézettel mászik bele az áldozatainak fejébe, akik ezek után társaik ellen fordulva mindenkit lekaszabolnak. Nyomtalanul okoz nagy felfordulást, és feketelyuk-jellege miatt a sötétben is könnyen felszívódik. A regényben szabad vers formában olvassuk a gondolatait, ami megtöri a folyószöveget, és meg is fűszerezi azt.

 

A regény nagy dilemmája a jó és a rossz polaritása, a sunaik ugyanis minden vörösen izzó lelket kivégeznek, a fehéreket pedig meghagyják. Ám mi van, ha az ember megbánja a tetteit? Idővel mindenki változik, és ezt Augustnak is be kell látnia. Alapjaiban megreng a világnézete, és rájön, hogy embernek lenni mégsem olyan egyszerű.

 

Összességében

Nehéz időszakomban olvastam, de ettől eltekintve is kevésbé tetszett, mint az első rész. Nem is igazán a durvasáságával volt bajom, hanem sokkal inkább August megváltozott személyisége volt a ludas, illetve hiányzott a Kate-tel való barátságuk megnyilvánulása.

„Kate mindig azt hitte, élvezni fogja a szabadságot, ha végre lesz magánélete, de mint kiderült, a magány veszít a vonzerejéből, ha nincs más választásod.”

~~~

„A rituálék furcsa dolgok.

[…]

Pedig valójában a rituálé csak egy előkelő szó a szokásra. Valamire, amit könnyebb megtenni, mint kihagyni. A szokások pedig egyszerűek, különösen a rossz szokások, mint például közel engedni másokat magunkhoz.”

~~~

„A lelke mélyén a legtöbb ember nem szeretett döntést hozni. Szerették, ha megkaphatják az irányítás illúzióját, de következmények nélkül.”

~~~

„Rövid élete legnagyobb részében úgy gondolt az emberekre, mint jókra és rosszakra, tisztákra és beszennyezettekre, fehérre és feketére, közöttük éles választóvonallal… de az elmúlt hat hónap alatt a szürke számtalan árnyalatával ismerkedett meg.”

~~~

„Az éjszaka elmossa az elme határvonalait. Az ember szabadnak érzi magát tőle. Tanulmányok kimutatták, hogy általánosságban kevesebb gátlás marad meg bennünk sötétedés után, nyitottabbá válunk a befolyásolásra, és…– Elfojtotta a köhögést, úgy folytatta –… az ösztönös cselekedetekre. Ha ez a lény a sötét gondolatokon élősködik, azokat váltja tettre, akkor igen, az éjszaka az optimálisabb idő a számára, hogy vadásszon.”

~~~

„– Nem adtam fel a harcot – jelentette ki olyan halkan, hogy attól félt, Kate meg sem hallja, de meghallotta. – Csak belefáradtam, hogy veszítek. Így könnyebb.

– Hát persze, hogy könnyebb – vágta rá Kate. – Attól még nem helyes.”

~~~

„Az emberek zűrösek. Nemcsak az határozza meg őket, amit tettek, hanem az is, amit tettek volna, ha a dolgok máshogy alakulnak, a cselekedeteik és a megbánás egyaránt formálta őket, ahogy a választásaik is, azok is, amelyekhez ragaszkodtak, és azok is, amelyeket visszacsináltak volna, ha lehetséges. Persze nem léphetnek vissza, az idő nem áll meg. De az emberek változhatnak.

Rosszabbodhatnak.

És javulhatnak is.”

A sorozat további részei:

Egy kegyetlen dal (#1)