Szörny Rt. | Victoria Schwab

Victoria – vagy ahogy ő már íróként hívatni szeretné magát a jövőben – V. E. Schwab regényeinek magyar kiadása elég hányattatott sorsa vannak ítélve. Az Archívum a Főnix Könyvműhely gondozásában jelent meg, a sokáig legismertebb trilógiája, A mágia árnyalatai a Kossuth Kiadó kistestvérénél, a Ventus Libronál jött ki, a Fumax pedig Az elvetemülteket kezdte el kiadni. Utóbbi viszont úgy érezte, hogy elég nagy név ahhoz, hogy mást is megjelentessenek tőle. Az Egy kegyetlen dal repertoárjukba még passzol is, hiszen az ifjúsági besorolás mellett azért egy keményebb történetet rejt. Valamint a Verity szörnyei csak duológia, így kevesebbet is bukik rajta az ember, ha mégsem fogy annyira.

 

Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2018
Fumax Kiadó
ifjúsági, disztópia, urban fantasy
négy csillag

Egy városban, amelyet háború dúl, és utcáit szörnyek róják, sehol sem vagy biztonságban

A város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével… vagy a lelkével táplálkoznak.

Kate Harker másra se vágyik, csak hogy bebizonyíthassa apjának, a keménykezű Harker-családfőnek, hogy ugyanolyan kegyetlen, mint ő. Kate ember, de szörnyé akar válni.

August Flynn másra se vágyik, csak hogy jó ember lehessen, jószívű, mint apja, az ártatlanok védelmezője. Csakhogy egyetlen dallammal képes elragadni és elemészteni a védtelenek lelkét. August szörnyeteg, de emberré akar válni.

Egy nap lehetőséget kap, hogy segítsen: magát a nagyszájú Kate-et kell szemmel tartania, akit éppen újabb iskolából tanácsoltak el.

A háttérben azonban soha nem látott fenyegetés ébredezik. August és Kate több választásra kényszerül: hősök lesznek, vagy a sötétség oldalára állnak – barátok lesznek, vagy ellenségek. Döntésük tétje nem pusztán az életük, a város jövője is ezen áll vagy bukik.

Victora Schwab (Viszály, Egy sötétebb mágia) New York Times sikerlista-vezető regénye a sötét hangulatú Verity szörnyei duológia első kötete.

 

Rendszeresen követem az írónőt Instagramon, ahol már beszélt arról, hogy miért is indulnak olyan lassan a kötetei. Szereti megalapozni a későbbi eseményeket, illetve maga is ilyenkor ismeri meg a szereplőket. Ez volt jellemző az Egy kegyetlen dalra is, hiszen nagyjából a regény egyharmadában a világra hangolódtunk rá, valamint megismertük a konfliktusszintuációt. Ez egyébként szükséges is volt, mert egy ponton túl már annyira felpörög és bedurvul, hogy csak kapkodni tudtam a fejemet.

 

Történtetünk…

két fiatalról szól, akik ellenséges családok sarjai. Kate egy rebellis lányzó, akit anyja halála után az apja bentlakásos iskolákba dugja, ahonnan rendszerint kirúgják a rendbontásai miatt. Egy idő után megelégedve visszaköltözhet a városba, amely fenyegetést rejt a számára. Az ottani iskolában találkozik Augusttal, akit a megfigyelésére küldött az ellenséges oldal. A srác nem elég, hogy átszökik a várost kettészelő határvonalon, emellett még szörny is. Kettejük összefogását követjük, ahogy próbálnak a konfliktus közepében lavírozni.

 

Mondhatnánk azt, hogy ez egy Rómeó és Júlia történet az ellenséges családok viszálya miatt, de nem az. Mentes volt a romantikától, ami nagyon jól esett a lelkemnek. Ugyan egy idő után fontos lesz nekik a másik, de pusztán barátság van köztük, amiről ritkábban lehet olvasni.

 

Forrás: Pinterest

 

Már a borító is érzékelteti, hogy nagy szerepet kap benne a zene, amit az egyes egységek „versszak” elnevezése is igazol. Mindenki nagyon szeret hangosan zenét hallgatni, ha épp le akar nyugodni. Emellett a szörnyek egyik alcsoportja, a sunaik a zene segítségével csempészik be áldozataik lelkét. August kiválóan hegedül, ami a túléléséhez is fontos. Mások előtt viszont csak akkor játszik, ha az illető már megérett a halálra.

 

A leginkább meglepő dolog számomra az volt, hogy könyv a mi világunkban játszódik. Legalábbis egy olyan változatában, ahol a vietnámi háború után összeomlott az USA és szörnyek szabadultak el. Az ellenük folytatott harcban Verity városát is két részre osztották, illetve a következő településeket is csak egy kietlen sáv után lehet elérni. A szörnyek közül a két ellentétes oldalhoz más-más faj csatlakozott. A Délt uraló Flynneknél sunaik vannak, az Északon regnáló Harkerek pedig a sokkal kegyetlenebb corsaiokat és malachaiokat hajták igába, azokat fegyverként használva.

 

Sötét hangulat lengi körbe a regényt, ami már az elején elég hamar kiderül. Ugyan vannak benne durvább jelenetek, de az én gyengébb gyomrom is bírta őket, szóval nem annyira megterhelők. Van benne tét is, így minden tettnek következménye lesz, de ettől csak még inkább izgultam, hogy hova is fogunk eljutni a végén.

 

A szereplők kevésbé fogtak meg, de annál inkább érdekelt a feszegetett morális kérdése. Vajon tényleg az határoz-e meg minket, hogy kinek születtünk, vagy tehetünk a sorsunk ellen? Vajon minden szörny determinálva van arra, hogy gonosz legyen, az emberek pedig csak jók lehetnek? Ez kiegészült még egy háttérben lappangó rejtéllyel, ami a következő részre fog kicsúcsosodni. Már hihetetlenül várom, hogy ténylegesen összetűzésbe kerüljenek, ne csak a tornyaikból irányítsák az eseményeket.

Forrás: Pinterest

Összességében

Lassan beinduló, ám annál jobban felpörgő nyitókötet, amelynél egy pontig eléggé féltem, hogy nem ugorja meg az elvárásaimat. Nem lett a kedvenc kötetem az írónőtől, mert nem tudtam kötődni a főszereplőkhöz, a köztük lévő barátság kialakulását viszont nagyon értékeltem. Végre egy olyan ifjúsági kötet, amely a romantika helyett inkább jól odacsap, ha kell.

„Van , aki egy bizonyos zsánert vagy témát részesít előnyben, de Augustnak nem volt kedvence, csak fikciót nem olvasott – mindent meg akart tanulni a világról, úgy, ahogyan az van, volt és lehet. Mint olyasvalaki, aki meglehetősen hirtelen jött létre, akár egy bűvésztrükk csattanója, félt, hogy a létezése bizonytalan, hogy bármelyik pillanatban egyszerűen ismét megszűnhet létezni.”

~~~

„– Na jó – mondta, igyekezvén könnyedre venni a hangját –, de ha nem vagy a zenekar tagja, akkor mikor fogom hallani a játékodat?

Freddie tekintete bezárult.

– Nem fogod.

A rövid válasz pofonként érte.

– Miért nem? – kérdezte ingerülten. Freddie a vállára vetette a táskáját.

– Megmondtam már, Kate. Nem játszom akárkinek.

– Én nem vagyok akárki! – csattant fel Kate elvörösödve; ez rosszulesett neki. – Harker vagyok!

Freddie lesajnáló pillantást vetett rá.

– És akkor mi van?

– Nem mondhatsz nekem csak így egyszerűen nemet!

Freddie ekkor felnevetett – röviden, hidegen –, és megrázta a fejét.

– Te ezt tényleg el is hiszed, igaz? Hogy ez az egész város körülötted forog, mert van pénzed és hatalmad, és mindenki túlságosan fél nemet mondani neked?! – Közelebb hajolt. – Tudom, nehéz elhinni, Kate, de a világon nem minden rólad szól.

– Kiegyenesedett. – Őszintén, azt hittem, jobb ember vagy ennél. Úgy tűnik, tévedtem.”

~~~

„– Miért akarsz egyáltalán ember lenni? Törékenyek vagyunk. Meghalunk.

– De éltek is. Nem töltitek minden napotokat azon gondolkodva, miért van az, hogy léteztek, de nem érzitek magatokat valódinak, miért néztek ki embernek, ha nem lehettek azok. Nem tesztek meg mindent, hogy jó emberek legyetek, hogy aztán állandóan a képetekbe vágják, hogy egyáltalán nem is vagytok azok!”

~~~

„– Mit érez egy jóllakott Sunai?

– Mi?

– Lelkesedést!”

~~~

„– Fáj – suttogta August.

– Micsoda?

– Lenni. Nem lenni. Feladni. Kitartani. Akármit csinálok, fáj.

Kate nekidöntötte a fejét a kád szélének.

– Ez az élet, August. Élőnek akartad érezni magad, igaz? Mindegy, hogy szörny vagy-e, vagy ember. Az élet fáj.”

 

A sorozat további részei:

Egy sötét duett (#2)