2022. november 27., vasárnap

Tatárok vagy a csjertik jelentik a nagyobb veszélyt? | Katherine Arden

Az északi erdő legendáját egyértelműen a szláv/orosz világáért olvasom. A fantasy szál számomra csak fűszerként szolgál, ezért is rabolt annyira el A lány a toronyban pezsgő Moszkvája, és ezért is maradtam egy kicsit hoppon A boszorkány éjszakájával. Szeretem Katherine Arden trilógiáját, de a zárókötettel nem vagyok teljes mértékben megelégedve. Viszont jól esett a lelkemnek.

 

Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2020
Alexandra Kiadó
fantasy
négy csillag

Az Északi erdő legendája-trilógia lélegzetelállító végső felvonásában Vászja és Morozko halálos ellenségekkel küzd a látható és a láthatatlan Oroszország megmentéséért.

A katasztrófa sújtotta Moszkva lakói válaszokat és felelőst keresnek. Vászja magára marad, minden oldalról ellenségek veszik körül. A tomboló nagyherceg szövetségesei háborúba és pusztulásba vezetik az országot, miközben egy gonosz démon káoszt és halált hint szerteszét. Vászja az események sűrűjében találja magát, és rá kell döbbennie, hogy mindkét világ sorsa az ő kezében van. A fiatal boszorkány kétségbeesetten próbálja megmenteni Oroszországot, Morozkót és a mágikus világot, de könnyen lehet, hogy választania kell.

 

Ha nem olvastad végig a sorozatot, akkor nem ajánlom ezt a bejegyzést. Mert ugyan nem lövöm le a végén lévő nagy csavarokat, de számos pontra ki fogok térni, ami ronthat az olvasmányélményen, ha vakon szeretnél belemenni. Viszont ha továbbra is maradnál, akkor én szóltam előre.

 

Történetünk…

a moszkvai tűz és annak csodás eloltása után veszi fel a fonalat. Kedvenc pópánk, Konsztantin a népet felhergelve megrohamozza Vászja nővérének kastélyát a lányt követelve. Boszorkánynak kiáltják ki, és elfogása után máglyán akarják elégetni, de sikerül megszöknie az Éjfél birodalmán keresztül. Ottartózkodása alatt forrongó hangulat támad a városban, amit Medvegy szít, és a tatárok fenyegetése sem szűnt meg.

 

A harmadik kötet szintúgy egy mesével indít, ami egy lágy kezdést eredményez. Sokat azonban nem teketóriázik az írónő, és hamar belevág a közepébe, de az izgalmak után hamar leül a történet. A kötet cselekménye nem egy íven helyezkedik el, hanem több tetőpontja is van. Meg kell oldania Morozko és Medvegy konfliktusát, valamint az oroszok és a tatárok viszonyát is rendeznie kell. Nagy dolgokra vállalkozott, mégsem a politikára helyezi a hangsúlyt, hanem sokkal inkább a néphit és a vallás szembenállására. Jó volt látni a békés együttélés kialakulását.

 

Vászját még az ág is húzza. Nem elég, hogy megverik, meghurcolják és megégetik, Szolovejt is a szeme láttára ölik meg, ami nagy veszteség a könyv szempontjából is. Ugyan tudtak más lovakon utazni, de hiányzott kedvenc paripám személyisége. Pozsár fel sem ér hozzá, pedig sokkal erősebb. Vászját a varázsereje is veszélybe sodorja, mert túlzott használatnál fennáll az esély, hogy beleőrülni. Ugyan Baba Jaga dédunokája, de a vér a nem minden. Ezen egyébként rendesen meglepődtem, bár a könyv hátuljában, a szószedet mögött ott van az árulkodó családfa. Nem sikerült felemelkednie a kedvenc női hősőim közé, de hát nem is miatta olvastam a sorozatot.

 

Forrás: Pinterest

 

Utálatom tárgya viszont remekelt. Konsztantint eddig csak egy péklapáttal akartam laposra verni, most viszont akár egy kanál vízben képes lettem volna megfojtani. Vászját hibáztatja mindenért, holott csak mélyen magába kellene néznie. Az elvakult vallásossága olyan szintekre emelkedett, hogy onnan csak pofára tudott esni. Megvezethető, gyenge jellem, akit Medvegy játszi könnyedséggel használ ki saját céljainak megvalósítására. Megérdemelt mindent.

 

A könyv első fele nehezen csúszott. Egy mesés erdőben vagyunk, ahol körbevesz minket a varázsvilág, de én sokkal inkább a tényleges Ruszba vágytam. A gomba csjerti lelkesedése aranyos, valamivel kellett pótolni Szolovej hiányát. A túlsúlyba került fantasy után már szomjaztam a csatákat. Feltűnik Kolomna is, viszont továbbra is azon vigyorgok, hogy a számos orosz város közül mekkora esélye volt annak, hogy pont az kerül be, ahol magam is jártam.

 

A végén derült ki csak számomra, hogy a tatárokkal való konfliktusos szál valós eseményeken alapul. Minden tisztelet az írónőnek azért, ahogy kezelte a témát, és csavart egyet rajta a csjertik ügyével. Volt egy jelenet, amin meg is hatódtam, szóval igazán jó munkát végzett.

 

Összességében

Nem ér fel a második részhez, de továbbra is szeretem a sorozatot. Talán egy újraszerkesztés/újragondolás jót tett volna a kötetnek. Mindent sikerült maradéktalanul lezárnia, viszont én egy kicsivel több Oroszországot és politikát elviseltem volna.

 

Forrás: Pinterest

 

„– Nincs más ebben a világban, csak a hatalom. Az embereket két részre lehet osztani; azokra, akiknek van, és azokra, akiknek nincs.

~~~

„Úgy érezte magát, mintha óvatlanul egy mesébe került volna, amit még nem értett, és körülötte mindenki arra várna, hogy eljátsszon egy szerepet, amit nem is ismer.

~~~

„– A bátyám úgy gondolja, hogy az emberek és a csjertik megosztozhatnak ezen a világon. Azok az emberek, akik úgy lepik el a földet a harangjaikat kongatva, mint valami pestis, miközben megfeledkeznek rólunk. A bátyám bolond. Ha nem nézünk az emberek körmére, egy nap nem lesz több csjerti, nem lesz út, ami átvezet az Éjfél birodalmán, és nem lesz több csoda ezen a világon.

~~~

„– Az emberek és a csjertik megosztozhatnak ezen a világon.

– Nem tudunk! – csattant fel a vodjanoj. – Nem fognak megállni… a harangok nem hallgatnak el, az emberek pedig nem hagynak fel a fák kivágásával, a víz szennyezésével, és a feledés addig nem tűnik el, míg egyikük is életben marad.

– De meg tudunk! – ragaszkodott hozzá a lány. – Látlak. Nem fogsz elhalványulni.

– Te nem vagy elég.

~~~

„Mi értelme a jelennek jövő nélkül?

 

A sorozat további részei:

A medve és a csalogány (#1)

A lány a toronyban (#2)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése