Az északi erdő legendáját
egyértelműen a szláv/orosz világáért olvasom. A fantasy szál számomra csak
fűszerként szolgál, ezért is rabolt annyira el A lány a toronyban pezsgő
Moszkvája, és ezért is maradtam egy kicsit hoppon A boszorkány éjszakájával. Szeretem
Katherine Arden trilógiáját, de a zárókötettel nem vagyok teljes mértékben
megelégedve. Viszont jól esett a lelkemnek.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2019 Magyar megjelenés éve: 2020 Alexandra Kiadó fantasy négy csillag |
Az Északi erdő
legendája-trilógia lélegzetelállító végső felvonásában Vászja és Morozko
halálos ellenségekkel küzd a látható és a láthatatlan Oroszország
megmentéséért.
A katasztrófa sújtotta
Moszkva lakói válaszokat és felelőst keresnek. Vászja magára marad, minden
oldalról ellenségek veszik körül. A tomboló nagyherceg szövetségesei háborúba
és pusztulásba vezetik az országot, miközben egy gonosz démon káoszt és halált
hint szerteszét. Vászja az események sűrűjében találja magát, és rá kell
döbbennie, hogy mindkét világ sorsa az ő kezében van. A fiatal boszorkány
kétségbeesetten próbálja megmenteni Oroszországot, Morozkót és a mágikus
világot, de könnyen lehet, hogy választania kell.
Ha nem olvastad végig a
sorozatot, akkor nem ajánlom ezt a bejegyzést. Mert ugyan nem lövöm le a végén
lévő nagy csavarokat, de számos pontra ki fogok térni, ami ronthat az
olvasmányélményen, ha vakon szeretnél belemenni. Viszont ha továbbra is
maradnál, akkor én szóltam előre.
Történetünk…
a moszkvai tűz és annak
csodás eloltása után veszi fel a fonalat. Kedvenc pópánk, Konsztantin a népet felhergelve
megrohamozza Vászja nővérének kastélyát a lányt követelve. Boszorkánynak
kiáltják ki, és elfogása után máglyán akarják elégetni, de sikerül megszöknie az
Éjfél birodalmán keresztül. Ottartózkodása alatt forrongó hangulat támad a
városban, amit Medvegy szít, és a tatárok fenyegetése sem szűnt meg.
A harmadik kötet szintúgy
egy mesével indít, ami egy lágy kezdést eredményez. Sokat azonban nem
teketóriázik az írónő, és hamar belevág a közepébe, de az izgalmak után hamar
leül a történet. A kötet cselekménye nem egy íven helyezkedik el, hanem több
tetőpontja is van. Meg kell oldania Morozko és Medvegy konfliktusát, valamint
az oroszok és a tatárok viszonyát is rendeznie kell. Nagy dolgokra
vállalkozott, mégsem a politikára helyezi a hangsúlyt, hanem sokkal inkább a
néphit és a vallás szembenállására. Jó volt látni a békés együttélés
kialakulását.
Vászját még az ág is
húzza. Nem elég, hogy megverik, meghurcolják és megégetik, Szolovejt is a szeme
láttára ölik meg, ami nagy veszteség a könyv szempontjából is. Ugyan tudtak más
lovakon utazni, de hiányzott kedvenc paripám személyisége. Pozsár fel sem ér
hozzá, pedig sokkal erősebb. Vászját a varázsereje is veszélybe sodorja, mert túlzott
használatnál fennáll az esély, hogy beleőrülni. Ugyan Baba Jaga dédunokája, de
a vér a nem minden. Ezen egyébként rendesen meglepődtem, bár a könyv hátuljában,
a szószedet mögött ott van az árulkodó családfa. Nem sikerült felemelkednie a
kedvenc női hősőim közé, de hát nem is miatta olvastam a sorozatot.
 |
| Forrás: Pinterest |
Utálatom tárgya viszont
remekelt. Konsztantint eddig csak egy péklapáttal akartam laposra verni, most
viszont akár egy kanál vízben képes lettem volna megfojtani. Vászját hibáztatja
mindenért, holott csak mélyen magába kellene néznie. Az elvakult vallásossága
olyan szintekre emelkedett, hogy onnan csak pofára tudott esni. Megvezethető,
gyenge jellem, akit Medvegy játszi könnyedséggel használ ki saját céljainak
megvalósítására. Megérdemelt mindent.
A könyv első fele nehezen
csúszott. Egy mesés erdőben vagyunk, ahol körbevesz minket a varázsvilág, de én
sokkal inkább a tényleges Ruszba vágytam. A gomba csjerti lelkesedése aranyos,
valamivel kellett pótolni Szolovej hiányát. A túlsúlyba került fantasy után már
szomjaztam a csatákat. Feltűnik Kolomna is, viszont továbbra is azon vigyorgok,
hogy a számos orosz város közül mekkora esélye volt annak, hogy pont az kerül
be, ahol magam is jártam.
A végén derült ki csak
számomra, hogy a tatárokkal való konfliktusos szál valós eseményeken alapul.
Minden tisztelet az írónőnek azért, ahogy kezelte a témát, és csavart egyet
rajta a csjertik ügyével. Volt egy jelenet, amin meg is hatódtam, szóval igazán
jó munkát végzett.
Összességében
Nem ér fel a második
részhez, de továbbra is szeretem a sorozatot. Talán egy
újraszerkesztés/újragondolás jót tett volna a kötetnek. Mindent sikerült maradéktalanul
lezárnia, viszont én egy kicsivel több Oroszországot és politikát elviseltem
volna.
 |
| Forrás: Pinterest |
„– Nincs más ebben a világban, csak a hatalom. Az embereket két részre lehet osztani; azokra, akiknek van, és azokra, akiknek nincs.”
~~~
„Úgy érezte magát, mintha óvatlanul egy mesébe került volna, amit még nem értett, és körülötte mindenki arra várna, hogy eljátsszon egy szerepet, amit nem is ismer.”
~~~
„– A bátyám úgy gondolja, hogy az emberek és a csjertik megosztozhatnak ezen a világon. Azok az emberek, akik úgy lepik el a földet a harangjaikat kongatva, mint valami pestis, miközben megfeledkeznek rólunk. A bátyám bolond. Ha nem nézünk az emberek körmére, egy nap nem lesz több csjerti, nem lesz út, ami átvezet az Éjfél birodalmán, és nem lesz több csoda ezen a világon.”
~~~
„– Az emberek és a csjertik megosztozhatnak ezen a világon.
– Nem tudunk! – csattant fel a vodjanoj. – Nem fognak megállni… a harangok nem hallgatnak el, az emberek pedig nem hagynak fel a fák kivágásával, a víz szennyezésével, és a feledés addig nem tűnik el, míg egyikük is életben marad.
– De meg tudunk! – ragaszkodott hozzá a lány. – Látlak. Nem fogsz elhalványulni.
– Te nem vagy elég.”
~~~
„Mi értelme a jelennek jövő nélkül?”
A sorozat további részei:
A lány a toronyban (#2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése