Hotel Metropol – börtön helyett lehetőségek tárháza | Amor Towles

A címben szereplő város miatt került kezembe Amor Towles Egy úr Moszkvában című regénye. Már évek óta porosodott a polcomon, és az eltelt időben csak egyszer találkoztam a könyvvel, az is idén történt. Külföldről nincs tudomásom, de idehaza egyáltalán nem örvend nagy népszerűségnek, viszont szerintem csak nem találta meg az olvasóközönsége. Épp ezért örülök, hogy elolvashattam ezt a léleksimogató történetet.

Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2019
Könyvmolyképző Kiadó
történelmi fikció
négy csillag

Nem távozhat szabadon. De miért is tenné?

Rules of Civility című bemutatkozó regényével Amor Towles a magával ragadó, kifinomult próza mestereként alapozta meg hírnevét: ragyogó hangulatteremtő eszközökkel, makulátlan stílussal idézte meg a kései 1930-as évek Manhattanét. Az Egy úr Moszkvában újabb elegáns ceruzavonásokkal megrajzolt korszakba repít vissza minket gróf Alekszandr Rosztov történetén keresztül.

A harmincéves gróf, miután a bolsevik népi ítélőszék 1922-ben osztályidegennek bélyegzi és házi őrizetre ítéli, a Metropolba, a Kreml szomszédságában lévő nagyszállóba kerül. A zabolátlan, művelt és szellemes Rosztov egy padlásszobába kényszerül, miközben a szálló falain túl az orosz történelem talán legviharosabb évtizedei zajlanak.

A korlátozott lehetőségek azonban az érzelmi feleszmélés sokkal hatalmasabb birodalmába vezetik a grófot. Összebarátkozik a hotel néhány vendégével: az önfejű színésznővel, az éles eszű férfival, aki a rendszer támogatója, a jó kedélyű amerikaival és a temperamentumos séffel. És amikor a sors szeszélye folytán egy fiatal lány élete kerül veszélybe, a grófnak minden tudását latba kell vetnie, hogy olyan jövőt teremtsen a lány számára, amilyet megérdemel.

A humorban bővelkedő, káprázatos szereplőgárdát felvonultató és gyönyörűen megírt jelenetek egész sorát kínáló regény lebilincselő stílusban mesél a gróf erőfeszítésiről, aki arra keresi a választ, mit is jelent értelmes életet élni.

 

Rengeteg gondolat kavargott a fejemben olvasás közben, hisz sok témát dolgoz fel. Emellett hosszú időtávot is felölel, ezáltal epizodikus a cselekménye, viszont így többször meg tudtam állni és magamba szívni a hangulatot. A pörgős események hiánya bizonyos embereknél nehézséget is jelenthet, viszont amint ráérez valaki az ízére, akkor szeretni fogja.

Történetünk…

Gróf Alekszandr Iljics Rosztovról szól, akit az első világháború után beidéznek egy verse miatt. Mivel a forradalom mindkét oldala egyaránt használta a költeményt, így csak háziőrizetbe kerül. Szerencséjére épp a moszkvai Hotel Metropolban szállt meg, így csak felköltöztetik a tetőtérbe, de magában az épületben szabadon mászkálhat. Az ő szemén keresztül éljük át Oroszország Szovjetunióvá válását, a szocializmus kiépülését, a második világháborút és az utána következő időszakot egészen az ötvenes évekig. Természetesen grófunk kénytelen alkalmazkodni a helyzethez, miközben megannyi érdekes találkozás esik meg vele. És vajon hova fut ki a történet?

Forrás: Pinterest

Magam sem tudtam, hogy merre halad a cselekmény. Csak olvastam a mindennapok eseményeit, amelybe az elején rengeteg anekdotázás ékelődött. Ezek által elénk tárult a gróf személye és korábbi élete, illetve a régi és az új rendszer közti különbség. Mindig egy adott helyzetből jutnak eszébe a történetek, amelyeket feltétlenül megoszt. Így pillanthatunk be Nyizsnyij Novgorod almáskertjeibe, egy nemesi fogadásra és egy párbajba.

 

Rosztov kezdetben különc szerzetnek tűnt, akit látszólag meg sem viselt a kialakult helyzet, mert éli világát, ahogy eddig, megszokásait megtartva. Borbélyhoz jár és étterembe eszik, csak a szobája mérete csökkent le drasztikusan, ám ez sem ejti kétségbe. A szekrénye hátulját megbontva titkos ajtót csinál a mellette lévő használaton kívüli helységbe, amelyet dolgozószobaként rendez be. A gróf számára a változást a gyerekek jelentik, akikkel sok időt tölt el a regény folyamán. Pótapjukként nagy felelősség kerül a nyakába, amelyhez idővel hozzászokik, és szerintem jól is állt neki. Rengeteget kérdeznek tőle, amit sosem un meg, és készséggel megválaszol mindent legjobb tudása szerint. Nagyon megszerettem a grófot, aki végig megtartotta úriember mivoltát. Nem hajol meg a rendszer előtt, és nem is hajlítják meg. Elvei vannak, amikhez tartja magát, és ami miatt a környezete irigyli.

 

Mellette epizodikus szereplők sokasága tarkítja a lapokat, akik időnként nagyobb szerepet kapnak, de időről időre felszívódnak. Ilyen például Miska, az irodalmár, aki a regény elején PÖSZ (itt most vennem kell egy mély levegőt, nehogy megint elnevessem magam ezen a mozaikszón) gyűlésekre jár. Igazi kebelbarátja Rosztovnak, ám a művészet és főleg egy nő eltávolítja őket egymástól. Aztán ott van Anna Urbanova, a filmcsillag, akinek a némafilmes karrierje után válságos élete volt. Hangja kevésbé bársonyos, de a korral ez felértékelődött a rendezőkben, mert amúgy csinos hölgy. Ő grófunk szerelme, bár az érzelmek kevésbé jelennek meg a lapokon, viszont kitart mellette. Aztán ott van még Nyikolaj, aki szintén nemesi származású, de az ő házába családokat költöztettek, pont mint Marija Morevnáékéba. Rosztov ez elől menekült meg, hiszen neki ehhez képest úri élete volt a hotel hatodik emeletén, ahol senki sem zargatta. Meg kell említenem még Oszipot, aki grófunk magaviseletét felügyeli. Vele rendszeres vacsorázik, miközben az elvtársat a kapitalista nyugat nyelveire tanítja. Végül pedig következzék a Triumvirátus két tagja, Andrej és Émil, ahol ez előbbi pincér, míg utóbbi a szálloda híres szakácsa.

Forrás: Pinterest

A mellékszereplők által ismerhetjük meg a külvilágot, hiszen Rosztov szemén keresztül látjuk az eseményeket, és ő nemigen teheti ki a lábát a városba sem. Így a híres városból vajmi keveset kapunk, helyette azonban megismerhetjük a Hotel Metropolt kívülről-belülről. Pont olyan érzésem volt, mintha karanténban lenne Rosztov, csak épp maszkok nélkül. A hotel teljesen olyan, mint egy mini város – van itt borbély, varrónő és virágból az éttermek és a bár mellett. Szórakozásból nincs hiány, hisz rengeteg vendég megfordul a falak között, akiktől a világ dolgairól lehet értesülni.

Szerettem a gróf eszmefuttatásait. Beszél a párbajokról, amely minden nagy orosz irodalmi alkotás kihagyhatatlan eleme. Nagyon szeretik az oroszok, a végén már egészen csip-csup ügyeknél is bevetették, így kénytelenek voltak betiltani őket. Elmélkedik azon is, hogy mitől lesz valaki igazi úriember. A kinézet csak egy dolog, ez inkább részletek összessége, minthogy konkrétan meg lehessen fogalmazni. Párhuzamot állít a régi és az új rendszer között mikor épp kihallgat egy a hotelben zajló gyűlést, és megállapítja, hogy vajmi kevés különbség van vezetőséget tekintve a cári Oroszország és a kommunizmus között. Megvitatja az iskolák létjogosultságát, hiszen utazással is rengeteget lehet tanulni. A világ is változik, amivel a művészeteknek is haladnia kell a korral, de vannak akik mindezt lassabban teszik. És végül a kedvencem: grófunk Rosztov szerint az események formálója az időjárás. Ebben csak egy a vicces, hogy nemrégiben pont láttam egy ezzel foglakozó könyvet.

 

Aki már idáig eljutott ebben a maratoni bejegyzésben, annak elárulhatom: attól még hogy ez egy lassan folyó történet, időközönként értek meglepetések az elmesélt anekdotákkal, a hírhedt verssel és főleg a végével kapcsolatban. Nem számítottam rájuk, és ezért is lepődtem meg rajtuk ennyire. Többet azonban nem szeretnék elmondani róluk, illetve a gyerekekről sem. Utóbbiakról pedig annyira mesélnék, de visszafogom magam. Szeretném, ha nektek is maradna felfedeznivaló.

Forrás: Pinterest

A végére még szeretném megemlíteni azt, hogy a regényben rendszeresen hangzanak el francia szavak és mondatok, amelyhez mind van lábjegyzetes fordítás, még a legegyszerűbbekhez is, és ezt díjaztam az íróban. Emellett másfajta lábjegyzetes megjegyzések is vannak a regényben, amelyek a regényhez nem feltétlenül csatlakozó dolgokat mesélnek el, mégis hozzátesznek az élmény teljességéhez. És ott van még Szoszó, aki igazán betolhatta volna a nemesebbik felét a hotelbe.

Összességében

Ez egy jó könyv, amelynek története egyszerű, de nagyszerű. Főszereplője haláli egy figura, akinek életéből 30 évet követünk végig. Ezalatt ő is és a környezete is változik, ám úriember mivolta mindvégig megmaradt. A lassú folyású, karakterközpontú regények kedvelőinek ajánlanám, illetve azoknak, akik szeretik a történelmi fikciós műveket, vagy esetleg érdeklődnek Oroszország és a Szovjetunió iránt.

„Visinszkij: Miért írta ezt a verset?

Rosztov: Magától íródott. A szóban forgó reggelen történetesen épp az íróasztalnál ültem, amikor a vers úgy döntött, hogy rám kényszeríti magát.”

~~~

„Csecsemőkorunktól kezdve arra tanítanak minket, hogyan búcsúzzunk el a barátainktól és a családtagjainktól. (…)

Az élet azonban arra már nem tanít meg bennünket, hogyan búcsúzzunk el a legkedvesebb tárgyainktól. Ha mégis megpróbálná? Nem örülnénk neki. Mert a legkedvesebb tárgyainkhoz végeredményben jobban ragaszkodunk, mint a barátainkhoz. Költséget és fáradtságot nem kímélve egyik helyről a másikra cipeljük őket, leporoljuk és kifényesítjük a lapjaikat, leszidjuk a gyerekeket, ha a közelükben rajcsúroznak, mindeközben pedig hagyjuk, hogy az emlékeink egyre komolyabb jelentőséggel ruházzák fel őket.”

~~~

„Soha senki nem fogadta még ilyen kitörő örömmel a déli harangszót. Sem Oroszországban. Sem Európában. Sem az egész világon. Ha Júlia azt mondja Rómeónak, hogy délben kiáll az ablakba, a fiatal veronai elragadtatása a közelébe sem ért volna a grófénak. Ha dr. Stahlbaum gyermekeinek (Fritznek és Clarának) karácsony reggel azt ígérik, hogy délben feltárul a szalonajtó, a túláradó jókedv, ami az első óraütés hallatán fogja el őket, még véletlenül sem szárnyalhatta volna túl a grófét.”

 

Forrás: Pinterest

„A gróf büszke volt jól szabott zakójára, de még büszkébb volt arra az elvére, hogy egy úriember elsősorban a viselkedésével, az észrevételeivel és a szokásaival hívja fel magára a figyelmet. Nem a zakója stílusával.”

~~~

„– Az illem nem olyan, mint egy doboz bonbon, Nyina. Nem válogathatod ki önkényesen azokat a szabályokat, amik a legjobban tetszenek neked, az meg végképp elképzelhetetlen, hogy a félig megcsócsált darabokat visszatedd a dobozba.”

~~~

„Mert ha egy olyan szoba, amit mások irányításának, hatalmának és szándékainak vetnek alá, kisebbnek tűnik, mint amekkora, akkor egy titkos helyiség, a méreteitől függetlenül, akkora lehet, amekkorának csak a képzeletünk gondolja.”

~~~

„Hiszen tény, hogy akadnak emberek, akik nem tudnak lépést tartania a korukkal. Hiába születnek olyan városba, ami az idioszintraktikus kultúrájáról híres, a szokások, a divatok és gondolatok, amik az egész világ szemében kimagaslóvá teszik azt a bizonyos helyet, semmi sem mondanak nekik. Egész életük során zavartan tekingetnek körbe, és nem értik, milyen hajlamok vagy törekvések mozgatják a társaikat.”

~~~

­„– Nos, az emberek néha aztért mondják ugyanazt, mert az az igazság

– Az emberek – helyesbített Nyina – néha azért mondják ugyanazt, mert mások is azt mondják. De miért hallgassak mindenkire?”

 

Forrás: Pinterest

„Innentől kezdve a hangulat egyre elviselhetetlenebbé válik, és a fiatalember olyan csüggedten vonszolja haza a reményeit, ahogy a szobafogságra ítélt kisgyerek cibálja fel a játék mackóját az emeletre.”

~~~

„Hiszen mit árul el nekünk az első benyomás valakiről, akivel egy röpke percre találkoztunk a szálloda halljában? Ami azt illeti, mit árul el egyáltalán az első benyomás? Bizony nem többet, mint egy akkord Beethovenről vagy egy ecsetvonás Botticelliről. Az emberi lélek természeténél fogva olyan szeszélyes, olyan összetett, olyan szívderítően ellentmondásos, hogy nemcsak alapos megfigyelést, hanem többszöri alapos megfigyelést kíván, továbbá rendületlen eltökéltséget, hogy mindaddig nem adunk hangot a véleményünknek, amíg az illető az összes lehetséges helyzetben és időpontban meg nem mutatta magát nekünk.”

~~~

„Az emberi élet velejárója, hogy idővel saját filozófiát kell választanunk magunknak.”

~~~

„A gróf filozófiai elvei ugyanakkor lényegében mindig meteorológiai jellegűek voltak. Rosztov erősen hitt a kelleme és kellemetlen időjárás meghatározó szerepében. A korai fagyok és az elhúzódó nyarak, a baljós felhők és az enyhe záporok, a köd, a napsütés és a havazás hatásaiban. Legfőképpen pedig abban, hogy a hőmérő higanyszálának legészrevehetetlenebb elmozdulása is sorsokat pecsételhet meg.”

~~~

„A történelem lényege, hogy egy kényelmes fotelben ülve nevezzük meg a kiemelkedő fontosságú eseményeket.”

~~~

„–…Miért ilyen biztos abban, hogy nem vagyok úriember?

Az ezredes bátorítóan hajolt át az asztal fölött, és teletöltötte a gróf poharát.

– Ez nem egy konkrét dolgon múlik – felelte a gróf rövid hallgatás után. – Hanem sok apró részlet összességén.”

 

Forrás: Pinterest

„Végül is miért ne számozzák be a könyv lapjait? Hát nem azért, hogy az ember könnyebben megtalálja, hol tartott, mielőtt egy sürgős elintéznivaló miatt félbehagyja az olvasást?”

~~~

„Ha kétségei támadnak, jusson eszébe, hogy a felnőttekkel ellentétben mindig a boldogságra törekednek. Így a legegyszerűbb dolgokkal szerezhetjük nekik a legnagyobb örömöt.”

~~~

„…a tudományos munka elsőszámú szabályának értelmében nem az a fontos, hogy a diák szóról szóra elolvas-e egy művet, hanem hogy nagyjából tisztában van-e az alapvető mondanivalójával.”

~~~

„Mert mi oroszok nagyon értünk ahhoz, hogy a saját kezünkkel pusztítsuk el azt, amit felépítettünk.”

~~~

„– Felejtenünk kell, hogy ők emlékezhessenek. De vajon zokon vehetjük ezt? Jogosan érezhetjük becsapva magunkat, mert az ő élményeik színesebbek, mint a mieink? Nem hinném. Ebben az élemedett korban ugyanis aligha az a legfőbb célunk, hogy maradandó emlékeket gyűjtögessünk. Inkább arra kell törekednünk, hogy a fiatalok szabadon élvezhessék a kalandokat. És nem szabad féltenünk őket. Ahelyett, hogy betakargatjuk őket, és ráadjuk a kabátjukat, el kell hinnünk, hogy egyedül is képesek betakarózni vagy felöltözni. Bátorítsuk őket, hogy távolodjanak el a vigyázó szemeinktől, és akkor büszke sóhajjal nézhetjük, amint kilépnek az élet forgóajtaján…”

 

Forrás: Pinterest

„…egy barátság mélysége sohasem az eltelt időtől függ.”

~~~

„Mert az élet hiába töri derékba az álmainkat, mi akkor is megtaláljuk a módját, hogy szenvedélyünknek hódolhassunk.”

~~~

„Hiszen egy szülő csupán annyit tehet, hogy kifejezésre juttatja a kételyeit, aztán hátralép. Nem egy lépést, nem is kettőt, hanem hármat. Vagy talán négyet. (De semmi esetre sem ötöt.) Igen, egy szülőnek ki kell mondania, ha nem biztos valamiben, aztán hátra kell lépnie három-négy lépést, hogy a gyerek szabadon dönthessen, még akkor is, ha a döntés végül csalódást hoz.”

~~~

„…az az ember, aki nem ura a helyzetének, szükségszerűen a körülmények áldozatává válik;”

~~~

„…a bölcsesség legbiztosabb jele a töretlen jókedv.”

~~~

„Utólag visszatekintve úgy látom, hogy vannak emberek, akik fontos szerepet játszanak az életben. És most nemcsak a Napóleonokra gondolok, akik a történelem alakulását befolyásolják, hanem olyan férfiakra és nőkre is, akik menetrendszerűen felbukkannak a művészet, a kereskedelem vagy az eszmefejlődés kritikus pontjain, mintha az Élet termelné ki őket, hogy rendben bevégezhesse a feladatát.”