Vírusjátszma #1 | Marie Lu

Ha ifjúsági disztópia, akkor legtöbbünknek az Éhezők viadala jut az eszébe, ami leginkább a belőle készült filmnek köszönhető. Nekem az első rész tetszett, de utána akkora lejtmenetbe kezdett a trilógia, hogy a harmadikon már szenvedtem. Ugyanígy voltam Az ötödik hullámnál is, és épp emiatt nemigen volt kedvem további történetekre. Marie Lu Legenda trilógiája azonban végig a határokon lebegett, de egy trilógia elkezdéséhez kell az a bizonyos löket, amelyet nekem a 2021es TBR kihívás adott meg.

 

Eredeti megjelenés éve: 2011
Magyar megjelenés éve: 2012
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, disztópia
öt csillag

A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

 

Voltak elképzeléseim, hogy miről szólhat a Legend – Legenda, de nagyon nem olyan volt. Semmilyen road-trip nem szerepelt benne, hanem egy sokkal-sokkal jobb játszmát kaptam a két főszereplő között. A benne szereplő járványhelyzet miatt is eléggé aktuálissá vált, épp emiatt nem csodálkozom azon, hogy hírek röppentek fel egy adaptációval kapcsolatban, mert megérdemelné.

 

Történetünk…

egy balszerencsés alkalommal kezdődik, amikor is Day, a Köztársaság első számú körözöttjének családja egy különös jelet kap az ajtajára amiatt, mert felütötte náluk a fejét a vírus. A srác eddig is mindent megtett értük, most viszont egy szinte lehetetlen küldetésbe vágja a fejszéjét: ellenszert akar lopni egy szigorúan őrzött kórházból. Az akció során azonban menekülni kényszerül, és önvédelemből megsebesíti az egyik katonát, aki belehal a sérülésbe. A katona húga, June mindig is koraérett volt, ezért is kapja meg azt a feladatot, hogy kutassa fel és likvidálja a gyilkost. Arra azonban egyikük sem számít, hogy egy titok is keresztezi az útjukat, ami összefogásra készteti őket.

 

Sokkal jobban tetszett, mint az Éhezők viadala. Nincs benne szenvelgés, holott két szemszöget is kapunk. Odacsapnak a rendszernek, ami tényleges károkat okoz, és egyáltalán nem volt kiszámítható. Jó, nem is olvasok annyit a témában, de engem több helyen is meglepett.

 

Forrás: Pinterest

 

Mindkét főszereplőnk szimpatikus volt számromra. Szerettem Day családközpontúságát, hogy nem teszi kockára az életüket a jelenlétével, hanem csendben és kitartóan támogatja őket. Egyfajta disztópikus Robin Hood, akit nehezen lehet elkapni, hiszen nem tudják róla, hogyan is néz ki valójában. June vele ellentétben egy teljes mértékig törtvénytisztelő állampolgár, az egyetem zsenije, aki viszont hamar elvesztette a szüleit, és a bátyja nevelte fel. Épp emiatt nem csodálkoztam azon, hogy lehullott elé a vörös kendő a halálhír miatt. Első látásra elég szimpatikusnak találják egymást, de egyikük sem tudja a másikról a valóságot. Olvasóként meg ott ültem és csak magamban somolyogtam, hogy lesznek itten még bonyodalmak, kéremszépen. Közel is kerültnek egymáshoz, de a tortúra elmarad, mert hamar kitudódik a turpisság, és viszont nem győzik utálni a másikat.

 

A regény nagy hangsúlyt fektet a szereplőkre, de egy idő után a rendszer is előtérbe kerül. Előzetesen annyit tudunk, hogy az USA két részből áll. A közvetlen nyugati part a Köztársaság, a többi pedig a Kolónia minősítést kapta. Állandóan harcban állnak egymással, de nem lehet tudni, hogy ki is igazából a jófiú. Viszonylag hamar kiderül, hogy a tökéletes Köztársaságban sem minden fenékig tejfel. Teljesen más felhangja volt a vírusos témának a jelenlegi állapotok miatt. A regény olvasása közben magam is feletettem a kérdést, hogy vajon nem szándékosan terjesztik a szegények között a vírust. Aztán jött a kemény valóság, ami engem is sokkolt, mert sokkal korruptabb a rendszer, mint én azt valaha gondoltam volna.

 

Összességében

Ideakövetkezőt-érzéssel csuktam be, mert annyira tetszett. Az elején nem gondoltam volna ezt róla feltétlenül, de aztán egy ponton berántott. Érdekelt mind a szereplők dinamikája és sorsa, mind a korrupt világ alakulása. A témája miatt valószínűleg jókor is olvastam. Ha szereted az ifjúsági disztópiát, és még nem olvastad, akkor ejnye bejnye – azonnal pótold! Ha még nem olvastál, de nem szereted a szenvelgő szereplőket, akkor ez egy jó választás.

„Helyesen cselekszünk, ha követjük a parancsot? Tényleg jobban tudja a Köztársaság, hogy mi a helyes?”

~~~

„Arra használják a Ragályt, hogy szelektálják a népességből a gyenge géneket, ahogy a Próbán pedig kiválogatják a legerősebbeket.”

 

A sorozat további részei:

Life Before Legend (#0,5)

Prodigy – Született tehetség (#2)

Champion – Bajnok (#3)

Rebel (#4)