Szőlőcsék és körték | On Sai

Az Apa, randizhatok egy lovaggal? és a Calderon sorozat után úgy gondoltam, hogy On Sai regényeit ezentúl mind szeretni fogom, de sajnos csalódnom kellett. Már a Szivárgó sötétségnél is csökkent a részek előrehaladtával a kezdeti lelkesedésem, de ezt az Álruhában-nak sikerült egy köteten belül elérnie. Pedig maga a kötet nagyon szép, László Maya ismét csodás munkát végzett.

Eredeti megjelenés éve: 2019
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, fantasy
két csillag

Lehet barátság férfi és nő között?

Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat.

Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi.

Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.

Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?

De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat?

Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra.

Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.

 

Úgy éreztem az olvasás közben, hogy engem becsaptak. Nincs bajom az olyan könyvekkel, ha egy lány fiúnak adja ki magát, és úgy próbál meg érvényesülni, de itt valamiért kiverte a biztosítékot. Talán azért, mert a fülszöveg erősen hangsúlyozza a fiú-lány barátságot, holott erről szó sincsen, hiszen hősnőnket végig fiúnak hiszik. Aztán a mágiát sem szerettem, de ez betudható a mostani prűdségemnek is. De legalább hamar ledaráltam, így nem szenvedtem sokat vele.

Történetünk…

egy kitalált fantasy világban játszódik, ahol is egy eldugott királyságban él Ria és ikertestvére, Roan, akik rendszeresen szerepet cserélnek. Épp egy ilyen alkalommal érkezik meg hozzájuk a királyi begyűjtősereg, akik mágusokat toboroznak, és magukkal viszik az eddig pocsékul teljesítő „Roant” hogy megnézzék, kiállja-e a próbákat. Ezzel csak egy a baj, Ria nem ért a férfimágiához, ellenben szipoly, akit birodalomszerte üldöznek. Kényelmetlen szituációk tömkelege vár rá, miközben próbálja túlélni azt, ahogy az összegyűjtött fiúk életére törnek. Ebben társakat is talál, ám róluk nem lehet tudni, hogy mi is vonzza őket a lányhoz.

 

Sokáig nem váltott ki belőlem érzelmeket, csak egyszerűen olvastam – mert azért olvastatta magát. Riát sem kedveltem meg, sokkal jobban érdekeltek a mellékszereplők, mint hősnőnk. Ott volt a titokzatos Lidérc, aki valahogy mindig feltűnik, mikor gond van és állandóan összeakad a bajszuk Riával. Zaher volt szerintem a legnormálisabb, az hót ziher (tudom, tudom, de muszáj volt, mert szegényemnek állandóan elolvastam a nevét). Hamar barátságba kerül Riával, de maga a regény sem ölelt fel sok időt.

Forrás: Pinterest

Az egyetlen érdekes dolog a mágia volt, amely megkülönböztet férfiak és nők által használtat. A férfiak valamiért a tüzet uralják, de vannak ezen kívül ősmágusok, akik mindent is igába hajtanak. Mellettük ott vannak még a szipolyok, mint Ria, akik mások erejéből táplálkoznak, főleg férfiakból és azok vágyaiból. Üldözték őket, mára viszont teljesen eltűntek, mert aki esetleg annak is születik, rejtőzködni kényszerül.

 

Már a legelején felidegesített Ria tesója, Roan, aki pontosan tudja, hogy milyen nehéz túlélni a férfiak közt, mégis odadobja a farkasoknak a húgát, mondván hogy ő biztosabban túléli. Köszönöm szépen, ez aztán a testvéri szeretet. Sokáig nem is mutatkozik, aztán amikor végre találkoznak, kerek perec megmondja neki, hogy nem szándékozik visszavenni a szerepet, mert ő tökéletesen megvan így. Zenélhet egész nap szívszerelmének, és táplálhatja benne az érzéseket. Riának meg kiadja a feladatot, hogy legyen bátor és győzzön, hogy mindenképp hozzámenjen majd a lány. Mekkora egy szemétség tőle, hogy ilyen módon kihasználja. Bezzeg a körteaszaláshoz meg kellett a nővére.

 

Ami miatt viszont végig bosszankodtam, az Ria fiúként való kezelése. Nem igaz, hogy ennyire értetlen mindenki, hogy nem képes felismerni a turpisságot. Annyira nem lehetnek fiatalok az ikrek – mert amit cselekszenek az igényli a 16+os kort –, és Roan biztosan már mutált, amit nem könnyű nőként könnyen utánozni. De ha eltekintek a külsőségektől, akkor sem tudok szótlanul elmenni a regény központi áltémája mellett. Mivel ugyanis mindenki fiúnak hiszi Riát, aki pedig természetesen végig stíröli a fiúkat és szexuális vonzerőt ébreszt bennük szipolytermészete miatt, buzinak azaz itteni szóhasználatban szőlőcskének hiszik. És mindezzel szintén nem lenne baj, ha nem ismételgették volna agyba-főbe. Mert szó sincs arról, hogy Ria az azonos nemhez vonzódik, vagy hogy jobban érezné magát fiúként – egyszerűen csak nem akar lebukni. Viszont nem értettem, miért kell ezen a témán lovagolni.

Forrás: Pinterest

A végén lévő körtés jelenet már csak feltette az i-re a pontot. Értem én, hogy a szexuális vágyon alapul a mágia, meg azt is hogy virágnyelven fogalmazza meg, de nekem akkor sem jött be. Túlságosan erre ment ki az egész, és emellett állandóan csak meg akarja valaki mérgezni őket.

 

Sajnos a végcsavar sem adott aha élményt a korábbi ellenszenvem miatt, pedig újabb értelmet nyert a cím. Meglepett, de inkább örültem annak a ténynek, hogy befejeztem a könyvet.

„A hegytetőn álltam, és próbáltam kacéran viselkedni a széllel, de valljuk be, túl hűvös volt hozzá. A balladák szerint az ősanyáim egy szál fátyolban táncoltak az erdőben. Kezdem érteni, miért van a füveskönyvekben ötféle recept a felfázásra.”

~~~

„Csak én lehetek olyan eszement, hogy az ellenségemet meggyógyítom. De szerintem az emberszeretet nem függ attól, mit tesz a másik. A nap süt, mert ez a dolga. Persze lehet, hogy csak túl sok balladát olvastam.”

A sorozat további részei:

A két herceg (#2)