2016. január 26., kedd

Lovagregény modern módon | On Sai

Rengeteg külföldi író tollából származó könyvet olvasunk, megszámlálhatatlanul sokat. Így a fordítóknak rengeteg munkájuk van. Nagy felelősség is nyugszik a vállukon, mert feljavíthatnak és el is ronthatnak történeteket. De mi van akkor, ha eredeti nyelven, közvetlenül az író tollából kapjuk meg a történeteket? Mai regényem Varga Bea, On Sai Apa, randizhatok egy lovaggal című ifjúsági regénye.

Könyvmolyképző Kiadó, 2015
ifjúsági, fantasy
öt csillag
Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Csodálatos. Ez a legjobb szó, ami eszembe jutott róla, és itt meg is torpantam. Olyan sok érzelmet váltott ki belőlem. Voltak részek, mikor együtt nevettem a szereplőkkel, vagy éppen bosszankodtam a cselekedeteiken, de az is előfordult, hogy potyogó könnyekkel nem akartam elhinni a történteket. Éppen ezért volt nagyon jó. Emellett még annyi jó karaktert is felvonultatott, hogy nem volt nehéz megszeretnem/megutálnom őket.

Először röviden a cselekményről és a helyszínekről.
Mia Anne a távoli Vancouverből a budapesti Weckerle telepre költözik édesapjával, aki egy kész zseni. Nehezen illeszkedik be az iskolába, de ez nem zavarja igazán. Álmában ugyanis egy lovaggal hozza össze a sors. Egy idő után azonban kezd kiderülni, hogy ez a képzeletbeli világ igen is valóságos.
Fordulatos, sokszor nem tudtam mi fog történni, de ez így volt rendjén. Mindig tartogatott meglepetéseket, de én végig bíztam abban, hogy boldog befejezése lesz.
A budapesti történetek a szívemhez nőttek, ugyanis nem kell ahhoz feltétlenül nagy, külföldi város, hogy működjön a történet. Bár még nem voltam a Mondoconon és a Weckerle telep környékén sem jártam, mégis könnyű volt elképzelnem a dolgokat. És az a 4-es metrós elmélet is nagyon érdekes elgondolás volt.
Örökhon, a fantasy nem is annyira álomvilág középkori mintán alapul. Bár nincsenek királyok, lovagi várak annál inkább megtalálhatók. Találkozhatunk bátor lovagokkal, szépmozgású fátyoltáncosokkal és mindenre elszánt mágusokkal, idegesítő dólényekkel, na meg csillagfattyakkal, akiken áll vagy bukik minden.


Ami legjobban megfogott: a karakterek.
Igazi egyéniségeket kaptunk, melyek kilépnek a sablonszereplők sokasága közül. Mondjuk itt is van gonoszkodó lány, akit Rékának hívnak. Rögtön felkaptam rá a fejemet. Az elején nagyon nehéz volt úgy olvasnom, hogy ne magamra értsem. A „Réka hülye” kijelentésen már csak egy jót nevettem. Na de térjünk is át a kedvenceimre.
Mia Anne egy átlagosnak alig mondható lány. Egy baleset következtében, ahol édesanyja meghal, súlyosan megsérül, és csak apja hidegvérének köszönheti azt, hogy normális életet tud élni. A térde miatt nagyon is együtt tudtam érezni vele, hiszen tudom, milyen érzés. Végtelenül segítőkész, aranyosan játssza az értetlent, és ahhoz képest, hogy mindkét világban új lánynak számít, remekül megállja a helyét. Együtt nevettem vele. Jó szervezőkészsége van, és nagy szíve, amit megdobogtat…
Kósza lovag. Ó, te jó ég. Ilyen jóképű és egyben szégyellős lovaggal rég találkoztam. Megvan benne az erő, a kitartás, de emellett olyan ártatlan. Egy egyszerű boka látványától is zavarba jön, nem hogy egy térdétől. Pimaszsága az egeket veri. Hogy mit megenged magának, holott Lovagi esküt tett. Mindezért, na meg az önfeláldozásáért is nagyon megszerettem.
Az igazi hős számomra Amon Dollond professzor, Mia Anne édesapja. Asperger szindrómában szenved, ami azt jelenti nála, hogy képtelen kimutatni az érzelmeit. Izgalomba se tud jönni, és nagyon zavarja mindennemű fizikai kontaktus. Eszméletlen agya van, melyet fel is használ egy szupertitkos kutatás során. Mindent megtesz a lányáért, melyet ő pusztán fajfennmaradási ösztönnek nevez. Emögött azonban sokkal mélyebb és tisztább érzések húzódnak. Nem egy mintaapa, de a hibáival együtt nagyon is szerethető.
A mellékszereplők közül még Tomot, a francia srácot emelném ki. A két anyás háztartás egyedüli gyerekeként igen furcsa lehetett neki felnőni, Sosem látott közvetlen környezetében követendő férfi példaképet. Szülei hatására pedig egy csöppet lányosan mozog. Ezért is állítják róla, hogy meleg, de ő köszöni szépen, a szebbik nemért van oda.
A legjobbat pedig ki is akartam hagyni... Bo, a ló eszméletlenül laza. Nagyon okos négylábú, aki rettentően hűséges Kószához.

És a vége…
Nem akarom lelőni, ezért csak annyit mondanék róla, hogy feltette a koronát a regényre. Az érzelmi hullámvasút a tetőpontjára hágott. Nem is tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.

Összességében
Egy igazán erős „standalone”, ami egyszerre szívmelengető és érzelemfacsaró. Jó világfelépítése mellett az ismerős magyar helyek is értékesek voltak. A dólények mechanikája különösen tetszett. De a gonoszról se feledkezzünk meg, aki tökéletes rejtőzködési mester.

Kinek ajánlom?
Egy nagyszerű magyar ifjúsági regényt keresőknek.
Még nem olvastál On Saitól, de szereted a könnyed fantasyt? Tüstént vedd a kezedbe. Ezután égető vágyat fogsz érezni, hogy többet is olvass az írónőtől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése