Szocialista meseország | Catherynne M. Valente

Szeretem az orosz nyelvet, ellenben az orosz világlátással még barátkoznom kell. Catherynne M. Valente Marija Morevna és a Halhatatlan sokkal sötétebb és elborultabb volt, mint számítottam rá, viszont voltak elemei, amik kifejezetten tetszettek, főleg a két világháború közti valóság és a meseország párhuzamos létezése.

Eredeti megjelenés éve: 2011
Magyar megjelenés éve: 2012
Ad Astra Kiadó
mágikus realizmus, mesefeldolgozás
három csillag

Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej – hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.

Ez egy nehezen emészthető regény, ami nem tetszhet mindenkinek. Engem sem nyűgözött le, mégis végigolvastam, és egyáltalán nem bántam meg. Lassan haladtam vele, aminek következtében hagytam érni a mondanivalókat. Mert ezen a regényen nem lehet csak úgy keresztülszáguldani.

 

Történetünk…

Marija Morevnáról szól, aki egy gazdag Szentpétervári család legkisebb lánya. Nővérei kérőit az ablakból figyelte, és arról álmodozott, hogy egyszer érte is eljön madár alakban egy daliás úriember. A történelem azonban közbeszólt, és csak jóval később kerül át az Élők birodalmába, amelynek cárnéja lesz. Az életük azonban nem lesz rózsás, mert a Halál cárja támadást tervez ellenük, illetve a sors is közbeszól. Vajon Marija a mesét követi vagy a saját fejét.

 

Személy szerint nekem az eleje tetszett inkább. Itt még Szentpéterváron vagyunk, ami út közben alakul át Petrográddá. Átéljük az ország szocialistává válását, a házába rengeteg családot költöztetnek, és Marijának is úttörővé kell válnia. A házat őrző szellemek, a domovojok is tanácsot hoznak létre, hisz minden családdal érkezett egy. Ezáltal a háznak egyre csak bővülnie kell, de még sem nyomja szét a körülötte lévőket, ami szerintem fenomenális megoldás. Mindenhol ott van a Párt, amivel Marija nem tud azonosulni, hisz szabadabb gondolatai vannak és látja a varázslatot.

Ötletes volt a madaras rész, mert csak Marija tudta igazán, hogy kikhez is mennek hozzá a nővérei. Jobb nem ismerni a férj korábbi életét, és ő is pontosan ugyanígy járt, mert akkor épp nem ült az ablakban. Megjelenik itt is a házasság, mint a nő egyedüli sorsa, ebben a tekintetben párhuzamba állítható A medve és a csalogánnyal. Emellett még az „elrablásban” is hasonlít, de nagyjából ennyi.

Forrás: Pinterest

Nem szerettem Kocsejt, mert durván bánik Marjával. Először tömi mint valami libát, aztán meg jól elveri. Nem tűröm a bántalmazó kapcsolatokat, és sajnos hősnőnk is ilyenben van. Ugyan egy idő után már megerősödik és alkalmazkodik férje fura szokásaihoz és világához. Szerintem viszont ez inkább elrontotta, mint megjavította volna, mert egy idő után már mosolyog, mikor verik. Vizuális típusúként rendesen kivert a víz.

 

A mellékszereplők közül viszont szerettem a lesovnyikot és a vintovnyikot. Mindkettőnek elég beszédes neve van oroszul, mert míg az egyik az erdő szelleme, a másik meg a puskáé. Kinézetük is erre hajaz, de egyébként emberien viselkednek. Náluk viszont sokkal furábbak az épületek, mert ők is élnek. Igazi bőrök a falak, a szökőkútból vér folyik és minden élettel teli szemben a Halál birodalmának ezüstös csillogásával. Aztán ott van még Lebegyeva, a barátnő, akit sajnos Marja eléggé elhanyagol. Pedig rengeteg okos dolgot megtanulhatott volna tőle. Egyet még így is sikerült, mégpedig a sminkelésben rejlő varázserőt. Mert nem a szépségért festi ki magát, hanem minden színnek jelentősége van, és épp azt használja, amit el akar érni, és ez szerintem ötletes.

 

Mariját végig nagyon sajnáltam. Ő egy elveszett, jószívű lány, akivel nem bánnak kedvesen. Sem a rendszer, sem a férje, sem Baba Jaga, aki itt egy igazi boszorkány volt. Azt mondják neki, hogy legyen önző, mert csak úgy éli túl ezt a világot, aztán meg lecseszik. Hamar felveszi az ottani életformát, már a mozsarakat is könnyedén meglovagolja, és végül hadnagyi rangra lép.

Forrás: Pinterest

Maga a regény hat részből áll, amelyek között kisebb-nagyobb ugrások vannak. Mindegyik váltásnál a közepébe vág az aktuális eseményeknek, így kellett idő, mire megszoktam. Ezáltal viszont hosszabb időt tölthetünk a szereplőkkel, akiket egészen a második világháborúig követünk.

 

A történet középpontjában A háború van, amely több fronton is megmutatkozik. Az Élet és Halál harca egyértelműen párhuzamba állítható a második világháborúval, ahol a halál a szocializmus szimbóluma. A Só cárnőjének halálakor pedig éhínség kezd pusztítani Oroszországban. Marja a regény végén visszamegy Leningrádba, amelynek ostromát első kézből éljük át. Már eddig is helyenként kegyetlen volt, de az itteni állapotok mindent vittek. Az a nyomor és szegénység… És ez váltotta fel a kacsalábon forgó palotát.

 

Összességében

Örülök, hogy elolvastam, és bár számomra helyenként durva volt, mégis egy olyan könyvnek gondolom, amit nem feltétlenül ért meg az ember elsőre. Míg az elejét még tudtam követni, a végére már teljesen elvesztettem a fonalat. Leginkább a szocializmus meseországbeli ábrázolása tetszett, illetve a manók, de azokkal nálam mindig csak nyerni lehet.

Forrás: Pinterest

„– A maga testének a munkája nem a magáé, hogy szabadon rendelkezzen vele. Hanem a népé, és gyengeségével maga megrabolt minket.” 

~~~

„Ha a világ látókra és nem látókra oszlik, gondolta, én mindig a látást fogom választani.”

~~~

„Néhányan burzsoának, árulónak nevezték; mások még rosszabbnak, kuláknak, szajhának – bár egyszerre mindez nem lehetett.”

~~~

„Minden szép holmim a házé, ami ugyanaz, mintha népet mondanék.”

~~~

„– A háború nem arra való, hogy megnyerjék, Mása – sóhajtotta a férfi, az utánpótlási vonalak, a békítő hadműveletek nyomát olvasva a válla fölött. – Hanem hogy túléljük.”

Forrás: Pinterest

„A büntetés nem azt jelenti, hogy nem szeretnek. Épp ellenkezőleg. Igazán csak azt büntetheted meg, akit szeretsz.”

~~~

„Elvégre nem büntethetsz meg valakit anélkül, hogy ne akarnál megbocsátani neki.”

~~~

„– Bocsáss meg! Csak feltételeztem, hogy így hívnak. Az öcsémnek ugyanis szinte – megkavarta teáját a libacsont zsírosabbik végével – fétisei a Jelenának nevezett lányok. Ez már-már rögeszme. Olykor-olykor egy Vaszilisza is becsúszik, csak hogy felpezsdítse kissé a dolgokat. Érthető hát a tévedés. Hogy hívnak, gyermekem?

– Marija Morevnának. És nincsenek többiek. Soha nem is voltak.”

~~~

„– Az édessége akkor a legélesebb, amikor a bánat mellé simul, olyan szorosan, mint a kés és a villa. De az a dolgom, hogy kivallassam a boldogságodat, megbökdössem a sarkait, hogy biztosan kitart-e. Amikor bánat rágja a szívedet, az olyan, mintha megfordított ruhában járnál, a gombok az erdő, a gallér a falu felé állnának.”

~~~

„A jövő a halottaké és a holtak gyártóié. Az olyanoké, mint Vij, akik vakok a saját kezük tetteire, akik lelkek után nyúlnak. A mi fajtánk már hozzá tartozik. Elveszetten bolyongunk, és már az ezüstöt sem látod a mellkasunkon, mert az egész emberi világ a Halál országához tartozik, és végre, annyi idő után, mind olyanok vagyunk, mint bárki más. Mind halottak vagyunk. Mind egyenlőek, megtörtek és céltalanok, és azt hisszük, élünk.”