Mary E. Pearson tavaly rendesen meglepett A Fennmaradottak krónikájának lezárásával, amely felhasználja az előző részek jó tulajdonságait, és összegyúrja őket, és teljesen levett a lábamról. Ezért sem volt kérdéses, hogy szeretném olvasni az utózmányduológiát, amelynek első kötete, a Tolvajok tánca szintén meglepett, de itt most negatív értelemben. Hatalmasat csalódtam benne, mert egyáltalán nem tetszett. Nem rossz könyv, csak van egy fordulata már viszonylag az elején, ami elrontotta számomra az egészet.
 |
| Eredeti megjelenés: 2018 Magyar megjelenés éve: 2019 GABO Kiadó ifjúsági, fantasy három csillag |
A Ballengerek családja nemzedékek óta él a törvényen kívül, azt állítva, hogy az ő nemzetségük a legősibb a Fennmaradottak közül. Az új családfő hatalmát azonban belső hatalmi harcok és külső fenyegetések kezdik ki.
A vendai királynő három
ifjú nőt, elit testőrsége tagjait küldi a Ballengerek fészkébe, hogy színe elé
hurcoljanak egy árulót. A kis csapatot egy legendás tolvaj vezeti, aki élete
legnehezebb feladatára készül.
Amikor a törvényen kívüli
vezér és a tolvaj találkoznak, macska-egér játék veszi kezdetét, amelyben
mindketten titkokat őriznek és próbálnak feltárni – mit sem tudva arról, hogy a
legsötétebb titok mind közül az egész kontinens jövőjét veszélyezteti.
A Fennmaradottak
krónikája, mely Az árulás csókjával vette kezdetét, most a kontinens új
szegletébe vezet el, már megszeretett régi és lebilincselően izgalmas új
szereplők közé.
Küzdelmes olvasás volt.
Sokáig alig akartam kézbe venni, ami eléggé egy olvasási válság felé lökhetett
volna, és viszonylag keveset is haladtam vele, mikor végre nekiveselkedtem.
Aztán egy ponton túl már jobban vitt magával, mert történtek az események és
megjelentek a mellékszereplők is. De addig szenvedtem, illetve a lezárás sem
tetszett.
Történetünkről…
a fülszöveg szinte semmit sem árul el, ezért én is igyekszem a minimálisra szorítkozni. Hat évvel a nagy csata után az országok békében élnek, ám a szökevényekből szerveződött csoport már tervezi a hatalomátvételt. Ezt megelőzvén Jezelia királynő egy elit csapatot küld a Ballenger család által felügyelt vidékre, mert hírek érkeztek arról, hogy arrafelé látták a legfőbb felbújtót. A keresést azonban semmiképp se folytathatják nyíltan, mert a család fennhatósága alá eső részek semleges területnek számítanak. Egyik főszereplőnk, Kazi így kénytelen beférkőzni a családfő udvarába, hogy belülről nézzen szét. Ám a látszólag neutrális Ballengerek füle mögött is vaj van.
Eme körmönfont
megfogalmazás után viszont átcsapunk spoileresebb vizekre, mert egy dologról
mindenképp szeretnék beszélni, amit nem említ a fülszöveg. De ezen kívül
igyekszem a minimálisra törekedni. Szóval ha nem szeretsz többet tudni a
fülszövegnél, akkor itt inkább hagyd abba.
 |
| Forrás: Pinterest |
Szerettem, hogy van benne
térkép, mert azt az előzménytrilógiából hiányoltam, viszont a kivitelezéssel voltak
már problémáim. Túlságosan sok sötét árnyalat volt a másodikon, mert szerettek
volna mindent is térben ábrázolni, ám ez elvett az élvezeti értékéből. A
másiknál pedig nemigen voltak utak és határok, illetve a Jégbirodalmat sem
találtam meg, hacsak nem Eislandia elnevezés takarja azt. De ez igazából
apróság, és csak azért tűntek fel, mert nagyon szeretem nézegetni őket.
A másik ilyen apróság a
szereplők neme volt, ami az angol szövegben viszonylag hamar kiderül, de magyarban
ha nem hívják őket lánynak vagy fiúnak, és nincs szokványos nevük, akkor csak a
ruházat alapján lehet eldönteni. Kazi eredeti neve Kazmyra, és az a-ra való
végződés segített rájönnöm, hogy egy lány, mert amúgy a viselkedése alapján
simán lehetett volna fiú is. Wren azonban meglepett, mert teljesen azt hittem,
hogy fiú, aztán hozták nekik a három női ruhát az egyik jelenetben, én meg
teljesen lesokkolódtam.
Amivel viszont a
legnagyobb problémám volt, az a szerelmi szál, amely a két
nézőpontkarakter főszereplőnk között alakul ki. Először utálják egymást, és
ennek nem győznek hangot adni nyíltan és a gondolataikban is. Ekkor még
imádkoztam, hogy ne legyen igaz az „ellenségből szerető” klisé-sejtésem. Aztán
gyakorlatilag a 120. oldalon már egymást nyalják-falják, én meg csak fogtam a
fejemet a pálfordulásukon. Idegesített az írónő ezen húzása, mert gyakorlatilag
derékba törte a karakterek kapcsolatának fejlődési ívét. És mivel addigra még
egyiküket sem kedveltem meg, kifejezetten zavartak a nyáladozásaik. A legjobb
pedig az egészben, hogy az elején van egy rész, amikor csak ketten vannak a
színen, mert épp megszöktek az emberrablóktól. Amint azonban beérnek a várba,
jobb lesz a helyzet, mert nem lógnak egymás lábán, de a szerelmüket továbbra
sem díjaztam.
 |
| Forrás: Pinterest |
Az új szereplőgárda sem került
közel a szívemhez. Kazi erős hősnő ugyan, akit nagy traumák érték
gyerekkorában. Édesanyját korán elveszti, és az addig is szegényes életvitel
után az utcára kerül és tolvajlásból tartja fenn magát. Mindenre és mindenkire
fittyet hány, és pont ez keltette fel a királynő érdeklődését is, no meg a
profizmusáról szóló pletykák. Eléggé sérülékeny a regény alatt, sokmindent rejteget
még az olvasó elől is, és talán emiatt is robban akkorát nála a szerelem, mert
az átszakítja a felépített falat. Mellette Jase eltörpül személyiségben, mert tökéletes
harmóniában nőtt fel és jelenleg „csak” egy család irányítása a feladata. Ő sem
tud zöld ágra vergődni az érzéseivel, meg az uralkodással sem. Az elején
helyenként el kellett gondolkodom azon, hogy épp kinek a nézőpontjában vagyok,
mert annyira hasonlított a vívódásuk, de szerencsére a későbbiekben ezzel már
nem volt bajom. Az állandó titkolózásuk azonban kikészített, és pontosan
emlékszem arra, hogy az Árulás csókjánál is ugyanez volt a bajom. A
mellékszereplők kevésbé emlékezetesek, egyetlen előnyük, hogy sokan vannak, és
lehet velük is beszélgetni, így nem csak egymás nyakán lógnak a főszereplőink.
A regény sokkal inkább
karakter mint cselekményközpontú, ezért is örültem a mellékszereplőknek, akik
kitöltik a teret. Gyakorlatilag elrabolják őket, ahonnan megszöknek, majd a
várba visszaérve kezdetét veszi titkok játéka. Átköltöztetnek egy falut, de Kazi végig csak kutakodik, és sokáig nem talál érdemlegeset.
Aztán utána már felpörögnek az események, de addigra már annyira elment a
kedvem az egésztől, hogy csak azt vártam, hogy mikor lesz vége. De mindeme
izgalmat megint derékba törte a „szerelem”, így biztos kell egy kis erőt gyűjtenem
a második részhez.
Hogy kinek ajánlom?
Ha olvastad A Fennmaradottak krónikáit, és kíváncsi vagy a birodalmak további történetére.
Ha szereted az „ellenségből
szeretők” klisét, akkor ez a te regényed. Ha viszont nem szereted az
instaszerelmet, akkor készülj fel a legrosszabbra.
A sorozat további része:
Tolvajok esküje (#2)
Kapcsolódó könyvek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése