A Harmadik Birodalom Németországjáról eddig csak
az ellenállók szemszögéből olvastam, amiben kevés volt a propaganda által
elvakított szemszögkarakter. Johanna Sinisalo Iron Sky – Támad a Hold című
regényének hősnője azonban a náci holdkolónián a hitleri ideológiának él, ami
kezdetben nagyon tudott zavarni. Az idő előrehaladtával ennek mennyiség
csökken, hiszen hölgyeményünk megismerkedik a földi gondolkodásmóddal, és így
már nem akartam fejbevágni annyiszor egy péklapáttal.
A nácik bukása után létrejött a Negyedik Birodalom – a Holdon. Adolf Hitler holtteste (elvileg) nyomtalanul eltűnt, de a nemzetiszocialista ideológia virágkorát éli továbbra is, egy másik égitesten. A könyv egy fiatal nőről szól, aki hisz a faji
felsőbbrendűségben és mindazokban a doktrínákban, amelyeket a Földről tanult.
Ám amikor egy amerikai űrhajó érkezik a Holdra 2018-ban, minden megváltozik.
Renate a Földre utazik, hogy beszélhessen az embereknek az erkölcsileg magasabb
rendű náci életmód erényeiről, ám amit ott talál, cseppet sem olyan, mint a
propagandában. A világ abszurditását tükröző mű könyörtelen
görbetükröt tart elénk, bemutatva civilizációnk vakságát és önpusztító
hatásait. Politikai szatíra a hatalom szégyentelen kapzsiságáról, a tömegek
manipulálásáról, az ideológiák hatásairól – és természetesen az emberiség
végtelen ostobaságáról. A regény az Iron Sky című film forgatókönyvén és
Johanna Sinisalo kutatásain alapul, a könyv így annak ún. „írói változata”,
megfűszerezve az űrnél is sötétebb humorral. Nagyon nem akartam kézbe venni, halogatni akartam,
mert egyszerűen nem fogott meg a borítója. Aztán megnéztem az eredeti film
előzetesét, és az sem győzött meg. De a kíváncsiság (no meg a
váróslistacsökkentés) nagyobb úr, mintsem hogy ellenállhassak nekik. Nem bántam
meg, hogy elolvastam. Voltak benne érdekes gondolatok a földlakókkal
kapcsolatban, csak az a náci felhang ne lengte volna át az egészet. Történetünk... Renate Richter visszaemlékezésén keresztül meséli
el a nácik holdkolóniájának kialakulását, és a földvisszafoglalási terveiket.
Hősnőnk földtan- és angoltanárként dolgozik a bázison, amikor egy amerikai
űrhajó érkezik a Holdra. Egy túlélője maradt, akit sikeresen átneveltek, és a
vezetésével egy kirándulást tesznek az anyabolygón. A küldetésre Renate nem
tarthatna vőlegényével, de felcsempészi magát a hajóra. A Földön az Amerikai
Egyesült Államok választási kampányidőszakába csöppennek, ahol is mindketten
részt vesznek a propagandaszövegek írásában. A férfinek azonban más tervei
vannak, mert ő akar lenni a Föld vezére. Nehezen kezdtem, főleg az ideológiai fröccsök
miatt. Többször felhúztam magam azon, amikor nem veszik észre, hogy mennyire
meg vannak vezetve. Azt meg kell azonban hagyni, hogy hatásosan működik a
diktatúra, amely tiszteletre, egyenlőségre és hasznosságra neveli az embereket.
Amin azonban a leginkább kiakadtam, az a Valhalla Garten. Hogy ezek még itt sem
bírták ki a társdalom kevésbé hasznos vagy épp ellenszegülő részének kiírtását.
Mert igen, ez a létesítmény egy gyönyörű hely, ahova beutalják az embereket,
akiknek pihenésre van szükségük. A szeretteik nem látogathatják őket, csak
írhatnak egymásnak. Ez azonban egy halálkamra, mert ugyan hogyan csinálnak
szappant ennyi emberre? Emellett az állandó megfigyelés, jelentéskényszer és
random folyosóbéli szalutálás, már csak fűszerezte a hangulatomat. De a kender
mint legfőbb alapanyag vicces volt. Ez egy naplóregény, ahol az idősebb Renate emlékezik
vissza fiatalkorára. Emellett kapunk a gyerekkori naplójából is szemelvényeket,
amelyek a cikkekkel együtt kizökkentettek a fősodorból. A történet előrehaladtával
ezek teljes mértékben eltűntek, hisz csak karakter- és világépítés
szempontjából volt relevanciájuk. Maguk a szereplők kevésbé vittek előre, mint maga
a cselekmény. Renate ugyan képes fejlődni, de nem sikerült megszeretnem. A
vőlegényét, Klaust pedig kifejezetten utáltam. Egy beképzelt fráter, aki csak
ezért él, hogy vezér legyen. Amúgy nem passzolnak egymáshoz, de egy genetikai
és pszichológiai teszt eredményeként belőlük tökéletes páros lenne. Persze,
majd ha piros hó esik. Érdekes volt a holdi emberek nézőpontjából
figyelni a Földet, mert ami nekünk idelenn természetes, az ott nem feltétlenül.
Megmagyarázandó szónak számít többek között a hegy, a szél, a sajt, az Apollo
11 Holdra szállását pedig támadásnak vélték. A Földre érkezés után Renate
kisebb sokkokat él át a hangok, az illatok és a fények hatására. A baktériumok és
vírusok viszont nem döntötték le a lábáról a legénység egyik tagját sem, mert kaptak
megfelelő védőoltást rá. Az írónő regényével görbe tükröt tart földi szokásainknak.
Rengeteg az eldobható tárgy, amit a Holdon nem tehetnek meg a nyersanyagok
szűkössége miatt. A vizet is pazaroljuk, a műanyagot is olyan anyagból
gyártjuk, amelynek más felhasználása sokkal fontosabb, az meg hogy ennyi fajta
fogkrém vagy naptej van, teljesen felesleges. Miért nem csak a legjobb minőség
kapható? Felfogható alternatív történelmi regényként is,
hiszen a 2008-as amerikai elnökválasztáson ugyan indult Obama, de végül nem ő
nyerte meg. Jelenleg pedig épp egy nő az elnök, aki szeretné magát
újraválasztatni. A Negyedik Birodalmat alapító nácik meg aztán főleg erősítik
ezt a műfajt. Sajnáltam, hogy a német szavak és mondatok nem
voltak lábjegyzetezve, mert én ugyan értek németül és nekem tök jól estek a
szövegben, de egy lábjegyzet elfért volna néha. Szerintem sokkal jobban
érthetők az elnevezések némettudással az ember háta mögött. Mert nekem sem megy
a francia, és én is ki vagyok akadva, ha nem értem, hogy mit hadoválnak a
regényben (khm… Ellopott idő). Összességében Ez egy nagyon fura regény, mégis tanulságos az
emberiségre nézve, hogy mennyire pazarló életet élünk, és hogy mennyire hagyjuk
magunkat befolyásolni. Könnyen olvastatta magát a náci ideológiás rész után,
mert ott nem egyszer megálltam morogni. Aki könnyebben dolgozza fel az abszurd
helyzeteket, akkor annak biztosan jobban tetszhet, de ettől függetlenül nem
bántam meg, hogy elolvastam. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Metropolis Mediának! „Az anyák tisztán nevelési célzattal hitetik el a gyermekeikkel, hogy nekik mindig igazuk van, és mindent tudnak, mindenhatóak, de ne feledjük, hogy a gyerek maga is ugyanígy részt vesz ennek a mítosznak megalkotásában: a gyerek szemében az anya a plafont súrolóan hatalmas, szinte isteni lény, ezenkívül pedig gyengédség, a táplálék és a vigasz nagyszerű forrása.” ~~~ „A műanyag légmentes, vízmentes, könnyű, áramszigetelő és könnyen formálható, tehát alkalmazása sok fontos használati tárgy esetében teljesen érthető. De amikor olyan nyersanyagról van szó, amelyből korlátozott mennyiség áll rendelkezésre, és sok más módon is fel lehetne használni, azt képzelné az ember, hogy az ilyen azonnal eldobható kacatot (amit a földi emberek annyira imádnak), valami másból készítik. Mondjuk, olyan nyersanyagból, amely újra nő, mint a kender vagy a fa, nem pedig olyanból, amelyre energiaforrásként és közlekedési eszközök üzemanyagaként is szükség van.” ~~~ „Hány és hány nagyvállalat kívánt volna minket a poklok mélyén fortyogó üstökbe pusztán azért, mert szinte korlátlan mennyiségű, szennyeződésmentes energiaforrást ajánlunk? Tönkretettük volna a megélhetésüket. „Az alsóbbrendűség a Holdon határozat eredménye, nem pedig veleszületett tulajdonság.” ~~~ „Obi születésekor szerencsére már megértettem, hogy a gyereknek nem az a célja, hogy olyan edény legyen, amelybe a szüleik beletöltik megvalósulatlan álmaikat.” ~~~ „A földgolyó gyönyörű volt, egyben kegyetlen is, túl gazdag, túl kiszámíthatatlan.” ~~~ „A Vivian Wagner által beindított választási kampány alapja végül is elég egyszerű volt. Jól tudta, hogy az emberiség hierarchikus csordaállat.” ~~~ „Amikor megismerkedtem az Egyesült Államok politikai rendszerével, úgy tűnt, hogy senki, még a legnincstelenebbek sem támogatták a gazdagok adójának emelését, hogy a szegények az összegyűlő javak révén, mondjuk, jutányos és méltányos egészségügyi ellátásban részesülhessenek. Persze hogy nem, hiszen a fejükben szigorúan ott mocorgott a gondolat, hogy egy napon belőlük is lehet dúsgazdag ember, és mi a csodáért ásnának a voksaikkal a saját jövőbeli, jómódú lábuk alatt gödröt a talajba?” ~~~Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2020
Metropolis Media
sci-fi, alternatív történelem
három csillagForrás: Pinterest Forrás: Pinterest Forrás: Pinterest Forrás: Pinterest „Az idő lassan vánszorgott előre, mint egy lánctalpas traktor a holdon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése