Számomra a Legendás latték
nyitotta meg az utat a cozy fantasy komfortjába, amely terület első ránézésre
nem állhatna messzebb a sötétebb hangulatú kötetekről ismert T. Kingfishertől.
A Varázslókalauz önvédelmi sütéshez azonban számára egy szerelemprojektként
indult még jóval az ismertsége előtt, és számos átdolgozás után nyerte el
helyenként nyers, de összességében roppant humoros, szívderítő és kalandos
változatát.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2020 Magyar megjelenés éve: 2024 Kossuth Kiadó cozy fantasy négy csillag |
A tizennégy éves Mona más,
mint a város védelmével megbízott mágusok: nem tudja uralni a villámlást, nem
tud beszélni a vízhez. Familiárisa egy kovászkeltető, mágiája pedig kizárólag
kenyéren működik. Kényelmes életet él a nénikéje pékségében, ahol mézeskalács
embereket bír táncra.
Élete azonban fenekestül
felfordul, amikor egy holttestet talál a pékségben. Egy orgyilkos járja a város
utcáit, varázsnépekre vadászik, és úgy tűnik, Mona a következő célpontja.
Ráadásul a hirtelen mágusok nélkül maradt, káoszba zuhant városban talán még az
orgyilkos lesz Mona legkisebb problémája…
Egyszerűen zseni a regény borító-
és a címválasztása. Ugyan a magyar változatban más lett a mézeskalács képe, de
a lényeg – a morcos és harci kedvtől duzzadó arckifejezés – megmaradt. A
hátulján lévő mosolygós változattal kiegészítve nekem A Lego kaland kétarcú
rendőre jutott az eszembe. A cím pedig egyedül a vállán hordozza a kötet
marketingjét, és igazából már fülszöveg nélkül felkelti az emberek figyelmét.
Emellett pedig tökéletesen tükrözi a regény bolondosságát és abszurditását.
Történetünk…
Monáról szól, aki hajnali
négykor a munkahelyére élve egy hullát talál a pékség padlóján. Azonnal
riasztja a nagynénjét, aki a hely tulajdonosa, érkeznek a rendfenntartók,
valamint az egyik nagyhatalmú mágus is, aki rögtön őrizetbe veszi a lányt. A
kihallgatás nem vezet eredményre, viszont a városban is egyre inkább erősödik a
mágusok elleni ellenszenv. Emellett a vezetőség sincsen teljes biztonságban,
mert a belső ellenség mellett kívülről is támadás várható. Vajon képesek a
kisemberek hősként fellépni és mindenkit megmenteni?
Míg még az első oldalon csak
szoktam a regény stílusát, a másodikon már teljesen megvett magának. Monának
mindenről van véleménye és előszeretettel kommentálja az eseményeket. Nagyon
szerettem, hogy a pék mivolta nem csak egy dísz, hanem a gondolatainak és megszólalásainak
aktív alkotóeleme, pl. az embereket a rendeléseikhez köti vagy épp tortához
hasonlítja a hintót. Ezen kívül pedig a talpraesettségét és realitásérzékét is
díjaztam.
Tetszett a kötet durrbele
indítása, ahol a pörgős eseményeket kísérve kapjuk meg a bevezetést.
Megismerjük Mona túlbuzgósága mellett a mágia működését, látjuk a hatalmas
kiterjedésű városállam különböző szeleteit és annak vezetőségét. Maga a
cselekmény inkább egy kétpúpú tevéhez hasonlít, mert számomra egy kisebb és egy
nagyobb tetőponttal rendelkezik. Ez nem tartom bölcs döntésnek, mert egyrészről
kicsit összecsapottnak tűnt az első megoldás, de ugyanígy fricskaként is fel
lehet fogni, mert olvasóként magunk is eddig láttunk előre. Utána ugyan egy
kicsit leültek az események, de a végére ismét felpörögnek.
 |
| Forrás: Pinterest |
Első ránézésre ifjúsági
besorolásúnak tűnhet, ám ezt azonnal szeretném megcáfolni, mert a főszereplő
életkora csak egy szám. Az írónőre jellemző nyersség – amely inkább egy
megérzés, mint valós tudás –, a gyilkosságok ábrázolása és egy bizonyos
jelenetben felmerülő végbélhumor, már inkább a felnőttebb korosztályt szólítja
meg, akik egy könnyedebb kikapcsolódásra vágynak fantasy környezetben. Leírásai
pedig elég intenzív illattal és ízvilággal lettek megáldva, amitől helyenként
vagy csorgott a nyálam, vagy épp az orromat fogtam be.
A szereplők közül számomra
egyértelműen Mona emelkedett ki, de rajta kívül nagyon bírtam még a testőrként
működő Orsót, valamint a halott lovakat feltámasztó Mollyt is. Utóbbi szerintem
a könyv leginkább összetett karaktere, aki sokmindent látott, harcolt már
háborúban, de jelenleg az őrültsége burkába menekült vissza, így mindenki békén
hagyja. A familiárisok közül meg szeretném említeni a hősies
mézeskalácsemberkét – akinek most ha a fene penészt eszik is, nem jut eszembe a
neve, már ha volt –, valamint Bobot, aki kovász létére elég agresszívvá tud
válni.
A kötet mágiarendszere
nincsen túlbonyolítva, ellenben a varázsosok ellenségként való feltüntetése már
annál inkább központi szerepet kapott. Mindez a másság és az ismeretlen fenyegetés
ellen szól, pedig a legtöbben a légynek sem tudnának ártani. Ezek a kisemberek
azonban a nagy mágusokat is túlszárnyaló bátorsággal rendelkeznek. Az viszont
tetszett, hogy mindezt a hős tematikát mennyire egyedi módon kezelte.
 |
| Forrás: Pinterest |
Összességében
Jófajta tésztaillatú fantasy, amelyben ugyan hőseinknek meg kell menteniük a városukat, de megmaradnak kisembereknek. Már az elején elkapott a kötet stílusa illetve humora, és külön örültem annak, hogy a péklét nem csak csinos kis díszlete az eseményeknek, hanem Mona tettei mellett gondolatait is ez határozza meg. Ugyan a cselekmény ívének vezetésével nem feltétlen értek egyet, de annál inkább tetszettek a leírások és az akciójelenetek ütemezése.
Nagyon szépen köszönöm a
lehetőséget a Kossuth Kiadónak!
„Nem sok holttestet láttam életemben – csak tizennégy éves vagyok, és hát a sütés nem egy magas kockázatú szakma –, de abban rögtön biztos voltam, hogy a feje alatt terjedő vörös lötty határozottan nem málnatöltelék.”
~~~
„A tésztát elég könnyű meggyőzni, ha szót tudsz érteni vele. Néha el is felejtem, hogy mások erre nem képesek.”
~~~
„Ha varázsos vagy, a bíróságon is csak akkor tanúskodhatsz, ha a valami vasat tartasz a kezedben, mert a vas állítólag semlegesíti a mágiát, bár a valóságban persze semmi ilyesmit nem csinál. Én például rendszeresen dolgozom vasserpenyővel, szóval ez csak egy régi babona.”
~~~
„És persze, az ajtókat bezárták, de semmi baj, úgysem kell pisilned, vagy ilyesmi.
Amint ez felmerült bennem, rájöttem, hogy hibát követtem el. Ha egyszer a pisilésre gondolsz, rögtön megjön az inger is.”
~~~
„Amikor csapnivalóan érzed magad, megnyugtató a tudat, hogy kívülről is pont olyan csapnivalóan festesz.”
~~~
„Ha időd nagy részét egy döglött lóval töltöd, megtanulod tisztelni mások fura kisállatait.”
~~~
„Azt hiszed, te nem tudnál az evésre gondolni, miután valaki megpróbált megölni, mi? Rosszul hiszed.”
~~~
„Ha azt hiszed, a szalma jó fekhely, ideje, hogy itt és most felvilágosítsalak. A szalmától viszketsz. A szalma szúr. Puhább, mint a föld vagy a kövezet, hogyne, de az egyes szalmaszálak egyáltalán nem puhák. Átszúrják a ruhádat, és amikor megpróbálsz testhelyzetet váltani, öt másik szúr beléd.”
~~~
„Az első adag süti megmentéséhez használta, némi mágiát. Pelyhesek vagytok – mondtam nekik. – Nagyon pelyhesek és puhák vagytok. Amolyan kis pelyhes bárányok vagytok, mínusz a farkatokhoz ragadó kaka, mert az undi. Belementek, hogy pelyhesek legyenek. A sütik elég készségesek.”
~~~
„A felnőttek ritkán kérnek elnézést gyerekektől, ilyen nagy dolgokban legalábbis biztosan.”
~~~
„Az ember nem lesz hős csak azért, mert mindenki más elmulasztotta elvégezni a feladatát.”
~~~
„A hősök tudvalevőleg szörnyű dolgokat élnek túl, és ha egyszer kitünteted őket, utána már nem kell feltenned a kérdést, hogy egyáltalán miért történhettek meg azok a szörnyűségek.”
~~~
„A mágiában a kreativitás éppolyan fontos, mint a tudás.”
~~~
„Oké, hogy az ellenségeink, de mindennek van határa, és patkánymérges sütiket etetni valakivel tényleg szembemegy mindazzal, ami egy pék akar lenni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése