A kézírás szeretete nálam igen
hamar elkezdődött. Nem is igazán akkor szerettem meg írni, mikor megtanultam,
hanem amikor harmadik osztályban kezembe adták édesapám töltőtollát. Mert tudni
kell, hogy az ausztriai alsó tagozatokban azt használják. Rájöttem, hogy milyen
könnyen csúszik a lapon, és hogy nem fáj tőle a kezem. És ez hogyan kapcsolódik
a mai könyvhöz? A Kreatív szépírás és kalligráfia című kötet ezt a szeretetet
erősítette meg bennem. A gyakorlataival és ötleteivel tökéletes útmutatónak
bizonyult.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2017 Kossuth Kiadó hobbi öt csillag |
Mikor megláttam a könyvet,
azonnal felcsillant a szemem. Az interneten csak csodált, viszont kellő
késztetés hiányában mindig csak elnapoltam. Fizikai jelenléte, viszont
késztetett arra, hogy kézbe vegyem, gyakoroljak és foglalkozzam vele. Az ára
borsos, ezért önszántamból sosem vettem volna meg, de akkor talán sosem kezdem
el evvel foglalkozni.
A könyv négy részből áll,
melyek közül az első kettővel szöszmötöltem sokat. A vége inkább amolyan
ötlettár, de inspirálódásra első osztályú. Bemutatja a modern kalligráfiát,
elkalauzol az illusztrációk és a krétabetűk világába, és mindezek kézműves
felhasználására is hoz példát.
Kezdetben azt használtam,
amim volt. Nem akartam beruházni semmire sem. Elővettem egy régi
vázlatfüzetemet meg a lapos töltőtollhegyemet és azzal próbálkoztam. Már az
elején megtanultam, mikor kell erősebben lenyomni a tollat és mikor nem, de nem
mindig vastagodott meg ott a vonal, ahol akartam. Bele kellett jönnöm a kecses
mozdulatokba, amin csak a sok gyakorlás segített. És a védőpapírhoz is hozzá
kellett szoknom. Nem szabad zsírossá tenni az írófelületet, különben nem
csúszik könnyen a toll.
Hamar befektettem igazi, fekete tintára, mert bonyolultabb dolgok nem úgy sültek el, ahogy szerettem volna.
Édesanyám szekrényében sikerült tollat találnom. Nem kifejezetten
kalligráfiához készült, de a célnak megfelel. Így határozottan könnyebben ment,
a tinta adagolásával viszont meggyűlt a bajom. Nagyon nem éreztem rá, túl
vastagok lettek a betűk. Aztán gyakoroltam, gyakoroltam és gyakoroltam. A
nagyobb mozdulatok könnyebben mentek, olyan érzésem volt, mintha festenék. A
dőlt betűkkel egy kicsit meggyűlt a bajom, mert nem feküdtek annyira, mint
ahogy mutatták, de az állók már úgy mentek, ahogy elő voltak írva. A díszes kezdőbetűk nem
fekszenek a kezemre, sőt az illusztrációk sem. Pedig olyan szépek vannak a
könyvben. De rájöttem, hogy ami írás közben rondának tűnik, utólag ránézve
megszépül.
Ezután következtek az
illusztrációk, ahol megtanulhattam, hogyan keverjek különböző betűtípusokat. Jobb
lett volna, ha több félét mutat be, mert úgy könnyebben megtalálom a hozzám
illőt. A vastag betűknél jó a filc, de a vékonyaknál inkább a tűfilc ajánlott.
A mai napig bennem van a félsz, hogy mi lesz, ha elrontom, ezért szeretem a
segédvonalakat. Meg minél nagyobb a „bötű”, annál többet segít, illetve ha
árnyékolni akarsz. Nem sikerült toll filcet szereznem, amivel egyszerűbb
megalkotni a kalligráfiai hatást, de a megvastagítós módszerrel el lehet érni a
kívánt hatást. A komplex idézetek nagyon időigényesek, főleg ha rajz is társul
hozzá. Meg kell találni a megfelelő betűtípust és méretet, amihez viszont nekem
kevés a türelmem. Ugyanez volt a helyzet a negatívbetűs írásnál, illetve az
illuminált kezdőbetűknél.
Negatívumként a
gyakorlatok nyelvét emelném ki. Mert én szívesen nézegetem az angol motivációs
szövegeket, de milyen jó lenne, ha magyarul is lennének. Tudom nagyon jól, hogy
ez egy angolról átültetett könyv, de milyen jó lett volna. Ettől függetlenül én
azért gyakoroltam szép anyanyelvünkön is.
Összességében
Tipikusan többször
fellapozós ötlettár. Mert oké, hogy egyszer elolvastam, és végig gyakoroltam, de
a dolog itt még nem áll meg. Fontos a rendszeresség és az alaposság, amihez a
könyv ad helyet. Bár nekem volt külön vázlatfüzetem, amit nektek is csak
ajánlani tudok.
Azoknak ajánlom, akiknél
hiányzik az utolsó löket ahhoz, hogy elkezdjenek a kalligráfiával foglalkozni.
Nagyon jól megtanít az alapokra, ami után az alkotásoknak már tényleg csak a
képzelet szab határt.
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése