A kék hajú leány

Angyalok. Szárnnyal bíró tökéletes lények. De vajon képesek emberi érzelmekre?

Mostanában igen felkapottak lettek az angyalokról szóló történetek. Vajon mi lehet a titkuk? Az ember szabadság és tökéletesség utáni vágya? Nézzünk utána Laini Taylor Füst és csont leánya című könyvében.

Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal 

meg egy ördög egymásba szeretett. 

A történet nem végződik jól.

A sodró erejű fantasy regénytrilógia első része 

egy tiltott szerelemről, egy ősi háborúról mesél 

és egy újjáteremtett világ reményét hirdeti.

A tizenhat éves Karou egyáltalán nem tudja, honnan származik. Szenvedélyesen rajzol, ezért is iratkozik be a Cseh Művészeti Líceumba, ahol normális életet él barátnővel és pasival. Emellett azonban beszállító is. Fogakat gyűjt a világ minden pontjáról nevelőapjának, Kénkőnek, aki egyébként egy kiméra. Ámde egyik ilyen beszerző útján összekülönbözik egy angyallal, ezzel beindítva az események lavináját.

~~~

Esti látkép a Károly-hídról 

Fülszövege rövid és frappáns, de nem ez volt a fő szempont, ami miatt mindenképpen el akartam olvasni, hanem a helyszín. Istenem, de imádom Prágát. Volt szerencsém tavalyelőtt télen odalátogatni, és telesen elvarázsolt a város. Megfogott a zeg-zugos utcáival, és gyönyörű épületeivel. Ez a könyvben sem volt másként.

Az első oldalalak után teljesen magába szippantott. Bár még sohasem olvastam angyalokról, mégis megbabonázott az erejük és a tökéletességük. Megértem azokat, akik rajonganak értük.

A világot, amelyben játszódik, az angyalok és kimérák, félig ember, félig szörny lények háborúja szövi át. Az ezer éves konfliktusban rengetegen meghaltak mindkét oldalról, ám a kimérák csak nem fogyatkoznak drasztikusan. Mindehhez köze van Kénkő hatalmas varázserejének és Karou munkájának is.

Az a bizonyos Szent Vitus székesegyház

Jól szerkesztett történetvezetés is jellemző rá. Fokozatosan vezet be az írónő a történetbe, egyre többet tudunk meg a szereplőkről, és ez hatásosan készít fel a csattanóra. Négyes tagolást figyelhetünk meg, mindegyiket figyelemfelkeltő mondatokkal vezeti be, melyre először néztem, mint borjú az újkapura, de a szakasz elolvasása után már értelmet nyertek. A visszatekintések is hatásosak, sokat megmagyaráznak a jelenbeli viselkedésekből. Nagyon jót tett a több szemszög használata, mivel így Karoun kívül Akiva (az angyalsrác) reakciói mögé is beleláthatunk. Irtó izgalmas mindkettejük útkeresése, főleg Akiváé, akinek fogalma sincs, hogy miért követi a lányt, mégsem hagyja ez az érzés nyugodni.

Végigizgulós történet, melyet alig tudtam letenni. Bár több leüléssel olvastam végig, sohasem önszántamból szakítottam meg. Sokszor mondogattam, hogy csak még egy oldal. Nem hagyott nyugodni.

Karou karaktere nagyon tetszett. Végre egy belevaló lány, aki nem ijed meg a közelharctól sem. Rendkívül kíváncsi, mégis sokáig képes állni az ígéretét Kénkővel szemben. Kívánságait csekélységekre pazarolja, de ezzel örömet szerez magának, vagy keserűséget másoknak (az alsófertályi viszketés kifejezetten ötletes).

Akiva értetlenkedése mókás volt. Képes olyan erejű szerelemre lobbanni, mely levett a lábamról. Egyszerűen tökéletes. Szülők nélkül nőtt fel, katonának képezték ki, ezért élete a háború. De benne megvan a változtatásra való hajlam is.

Kedvenc mellékszereplőm Zuzana. Bár Karou rendszeresen váltogatta az iskoláit, ezzel sosem alakított ki hosszabb barátságot, de Prágában ez sikerült neki. Zuzana apró termete ellenére hatalmas szívevel bír. Mindent megtesz és elvisel Karouért, nem kérdezgeti fölöslegesen a hirtelen eltűnéseiről. Amikor megtudja az igazságot, a sikítófrászos kirohanás helyett higgadtan tudomásul veszi, és nem fordul el tőle. Nem az a romantikus fajta, ám Mik, egy hegedűs srác mégis elvarázsolja. Olyan cukik így együtt.

Emellett

Ötletes nevekkel dolgozik az írónő. A Karou kiméra nyelven reményt jelent, ezzel is mutatja a karakter jelentősségét.  Madrigalról a középkor zenéje jut mindig az eszembe. Tetszett a merészsége, hogy szláv személyneveket is használt.

Összességében

Nekem nagyon tetszett, nem tudom, hogy a véleményezményemből ez visszatükröződik-e. Már alig várom, hogy kézbe vegyem a folytatását, mert miért is ne írjunk mindenből sorozatot? Hogy rágja az ember a papírt, ameddig meg nem jelenik az újabb rész. Karou és Akiva szerelme mély és érzéki, amiért irigylem is rendesen a leánygyermeket. Engem meggyőzött, hogy az angyalok igenis fantasztikusak. Kell nekem is egy.

Hogy kinek ajánlom?

Angyalimádóknak kötelező olvasmányként.

Prágába vágyóknak útikönyv mellé.

Vagy egyszerűen egy izgalmas, kicsit sem átlagos főhősnőre vágyóknak.

Nekem nagy öröm volt elolvasni. Ti hogy vagytok vele? 

Várom visszajelzéseiteket.

Addig is maradok,

Babó Buca