Miért adják ki újra a
régen írt könyveket? Mi vezeti a kiadókat erre a döntésre? Legtöbbször a
filmadaptáció, de szerintem témájának aktualitása is fontos. Octave Mirbeau Egy
szobalány naplója című regény meglepett. Tudtam, hogy „régi”, azt viszont nem gondoltam
volna, hogy kertelés nélkül sarkítja ki a korabeli gazda-cseléd viszonyt. És
még a fordítás sem új, csak a csomagolás.
 |
| Magyar megjelenés éve: 1901 Kossuth Kiadó női sors, társadalomrajz négy csillag |
Történetünk…
Céline szolgálólány életét
írja le. Legújabb munkahelyén naplót kezd el vezetni, mert annyira unalmas az
élete. Felidézi előző munkahelyeit, viszonyait és közben élné a mindennapjait,
ami vidéken kevésbé mozgalmas. Egy helyen sem maradt hosszabban, nem szereti a
kötöttségeket és az emberek is hamar az agyára mennek. Sosincs szerencséje vagy
csak a világszemlélete ilyen. Sikerült vajon megállapodnia vagy pletykás
cselédközvetítő válik belőle?
~~~
Nagyon jól szórakoztam olvasás közben. Teljesen új szemszögből mutatta be számomra a
századelőt. Mert nem minden olyan tiszta és állhatatos. A felszín alá csak
a cselédség láthat, akik ismerik uraik és űrnőik szeszélyeit. És micsoda
szeszélyek léteznek. Volt olyan Monsieurje, aki mániákusan pucolta a cipőket,
vagy egész nap rendezte a kertet, de mindegyikben ott volt a csábító.
Eltúlozza a karaktereket,
mindegyik egy-egy típust testesít meg. Emellett dupla réteggel látja el őket,
sose olyanok, mint első ránézésre. Rengeteget pletykálnak, ócsárolják a
másikat. Madam Laulaire roppant zsugori, a férje felett uralkodik, akinek
egyetlen öröme a vadászat, no meg a szomszéddal való veszekedés. Madam de
Tarves egy örömforrást keres csak a fiának, egy másik nagynéni meg ápolónő
helyett kapja azt. Mind romlottak, Célestine is, aki görbe tükröt tart eléjük.
Madamjaitól tanulta a fortélyait és miattuk lett ilyen válogatós.
Már értem, miért tartották
megjelenésekor botránykönyvnek. Habár nem tartalmaz semmi olyat, amit a mai
felvilágosultság miatt kortás erotikus irodalom, van benne testiség, ami a
főkötős, finom úri hölgyeknél megértem, hogy kiverte a biztosítékot. Mai
szemmel olvasva viszont ez egyáltalán nem bántó.
Rövid és stílusos, bár a végére egy csöppet ellaposodott. Tudom, hogy kellett az az utolsó fejezet,
mert lerántja az egyik szereplőről a leplet. Hatásos a stílusváltás, mert
eltelik egy kis idő a regény többi részéhez képest. Én viszont már korábban
abbahagytam volna a cselekmény.
A 2015-ös filmadaptációra nem érdemes sort
pazarolni. Hiányosak voltak a visszaemlékezések, és a naplós hatást sem tudták
elérni. Lineárisan haladt a cselekmény, ami nem volt izgalmas. A színészek se
nyűgöztek le.
A könyv fényévekkel jobb.
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése