Éhenkórászok túlélőpróbája #1 | Suzanne Collins

Minden hullámot egy sikersorozat indít el. Bár már addig is létezett a műfaj, de aranykorát csak utána éli. Ez volt a Harry Potternél, az Alkonyatnál és Az éhezők viadalánál is. Tömérdek hasonló stílusú könyv jelent meg, ezért nem szabad szótlanul elmennem mellette. Bár hajlamos vagyok a felkapott könyveket konzerválni, hogy majd nekiállok valamikor a közeljövőben, de csak az izgalom lecsillapodása után kezdek bele. Így volt eddig mindegyikkel, és ezt a jó szokásomat ezután is szándékozom folytatni.

Mai könyvem Suzanne Collins bestseller trilógiájának nyitókötete, mely már 7 éve van kinn a magyar piacon, és az adaptációja is 4 éves. Szóval eléggé le vagyok maradva.

Magyar megjelenés éve: 2009
Agave Könyvek Kiadó
ifjúsági, disztópia
négy csillag

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.

A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Ez aztán gyors menet volt. El sem mertem képzelni, hogy ilyen hamar végzek vele, pedig a hosszát tekintve középkategóriásnak számít a maga 400 oldalával. Egyszerűen letehetetlen volt, csak fogytak a lapok, mint a Nutella. És mivel eddig kerültem a filmeket, végigizgulhattam az egészet. Mert a végkimenetelen kívül nem ismertem a cselekményét.

Történetünk szerint...

Az általunk ismert világ megszűnt. Észak-Amerika helyen egy Panem nevű, körzetekből található ország található.. A körzetek békésen élnek egymás mellett, ám egy nap a tizenharmadik fellázad az elnyomó zsarnok ellen. A totális megsemmisítés mellett büntetésként bevezették az Éhezők Viadalát, mely egy életre-halálra szóló arisztokrata szórakoztatás. Évente kisorsolnak körzetenként egy fiú és egy lányt, akiket összeeresztenek egy arénába, ahonnan végül egy kerül ki győztesként.

A hetvennegyedik viadalom húga helyett jelentkező Katnissnek kell megküzdenie a túlélésért, mely azonban nem ismeretlen számára. Naponta harcol a betevő falatért, de itt már más a tét. Éhséggel, hideggel, tűzzel és vízzel kell megküzdenie, mert az aréna is egy elő szervezet. Kitartás, barátság, árulás és szerelem kavarog benne, de vajon hogy éli túl? Mert hát azért evidens, hogy a főhősnő nem hal meg a trilógia nyitókötetében. Szépen is néznénk ki.

A helyszín egy romokon épült ország, melyet a nyersanyag előállítás alapján osztottak fel. Vannak itt földművesek, gépészek, bányászok és még sokan mások, akik mind a Kapitólium korrupt központját szolgálják ki. Itt a seggüket csak melengető vezetőség és a jómódúak élnek, akik mit sem tudnak az élet igazi oldaláról. Gondtalan világuk azonban ingatag alapokon áll, a szegényeknek vannak kiszolgáltatva, akik viszont éjt nappallá téve dolgoznak. Collins ezzel egy olyan ellentéten alapuló világot hozott létre, mely rengeteg lehetőséget hordoz magában. Bár sejtek és tudok egy s mást a csúnya trailereknek hála, de csak a könyveket olvasva is ujjongnék.

Az elején kicsit soknak éreztem az előkészületeket, az edzéseket és az egész felhajtást, de utólag visszatekintve kellett neki az a mélység, mert erre tudott építkezni. Utána viszont a túlélőpróba hossza kellően érzékeltette, hogy valójában milyen hosszadalmas is ez az egész.

Katnisst egyszerűen imádtam. Ódákat zengetnék róla, hogy miért jó hősnő. Először is ott a nehéz sorsa, melybe épp csak bepillantunk. Hamar fel kellett nőnie édesapja elvesztése után, ezért nem csodálkoztam azon, hogy erős karakter. Az élete formálta ilyenné. Tehetséges vadász, ösztönből cselekszik, ezért tehetséges túlélőpalántának bizonyul. Az elején még csak szimpatikusnak találtam őszintesége miatt, egyszerűen képtelen hazudni ebben a megjátszott világban, aztán megláttam benne a született tehetséget. Nem ijed meg a saját árnyékától, a kétségbeejtő helyzetekben is feltalálja magát, sokat morfondírozik magában, és nagy ívben letojja a közvetítést. Üldözöttből vadásszá válva túljár mindenki eszén. Megértettem, hogy miért láttak benne annyi potenciált.

Két kishúga is lesz útközben. Prim, a vér szerinti irányába túltörődés figyelhető meg. Cukorbabaként kezeli, nem enged neki nagy dolgokat csinálni, mert túlságosan félti. Ő az egyetlen épeszű rokona, mert hát a labilis idegrendszerű anyját nem számolom oda, ezért ez teljesen megérthető. A másik, Ruta, akit a viadal közben ismer meg. Igazi kis túlélő, a maga apró termetével igen sokáig húzta. Vele együtt jelenik meg a lázadás első formája. A játékmesterek ugyanis nem nézik jó szemmel az emberséget az arénában. Jobban örülnek egy vérfürdőnek, mint egy tisztes búcsúnak.

Akit viszont szisztematikus utálatom tárgyának tettem, az nem más, mint Peeta Mellark. Sajnálom, nem tehetek róla, de nem jött be az ártatlan pékfiú. Bár azt el kell ismernem, hogy rétegelt és összetett személyiség, de nekem túlságosan ellenséges volt. Tenyérbemászó, számító, őszintétlen színésztehetség, akiben sosem bízta, meg. És ó, de mennyire jól tettem. Apró tettei sem egyenlítették ki a számlát. És amit Haymitchel együtt Katnissel művelnek... Helyette inkább Galet akartam. Bár alig szerepelt a történetben, ő tűnt szimpatikusabbnak.

A párosuk azonban nem marad egyedül a megpróbáltatások közepette. Egy segítő csapat sorakozik mögöttük. Cynna, a stylist volt az egyetlen őszinte ember az egész Kapitóliumban, akivel sikerült megbarátkoznia Katnissnek. Stílusérzékétől eldobtam az agyam. Hogy milyen ruhákat tud kitalálni...

Haymitch egy részeges disznó, nem is értem, hogyan élte túl saját viadalát. Ő a mentoruk, de nem igazan éreztem megfelelőnek a feladatra. Aztán amikor sikerült belátnom furmányos agytekervényei mögé, rájöttem, hogy még is tud valamit az öreg. A szarkazmus képviselőjeként képes kibillenteni Katnisst komforttengelyéből.

Effie Trinklet pedig legjobban egy hiperaktív csivavához hasonlít. Mesterien előadja az idegesítő kísérő szerepét, és mindezt a legmézesmázosabb hangon. Lételeme a csillogás, a fényűzés és a luxus. Tipikus kapitóliumi.

Összességében

Az ifjúsági disztópia alapműve, melynek középpontjában a túlélés, a bizalom és az emberségesség áll. Jelen idejű írásmódja élővé teszi a szöveget. Erős és összetett karaktereket vonultat fel, akik közül mindenki megtalálhatja a személyes kedvencét. Az enyém kétség kívül Katniss, ezért is tudott magával ragadni a történet. Fél csillagot Peeta miatt vontam le, mert minden egyes alkalommal felhúzta az agyamat.

~~~

Pár szó a filmről...

Miután elolvastam a könyvet, úgy voltam vele, hogy mindenképpen meg akarom nézni az adaptációt is. Semmilyen véleményt nem hallottam róla, vagy ha igen, az már nagyon régen volt. Ez igen jót tett, mert csak a sztori ismeretével ültem le a laptopom elé. És te atya ég... Ez meg mi volt?!

Kezdem azzal, hogy mi nem tetszett benne. Az egész cselekmény szerintem túl gyors. Nem hagynak elég időt az események kibontakozására, nem tűnik olyan nagy megpróbáltatásnak az egész. Jó, tudom, hogy ez egy film, de akkor is. A szereplőkből sok helyen hiányzott az élet, és ez főleg a két főhősnél látszott meg. Amennyire imádom Katniss sziporkázó személyiségét, itt alig kaptunk belőle egy gerezddel. Nincs meg benne a lázadó én, és az érzelmeket sem fejezi ki a színésznő. Tudom, hogy még viszonylag a pályája elején volt, és azóta rengeteget fejlődött. Peeta itt is idegesített túlbuzgóságával, viszont az ártatlan látszat mögött nem volt semmi. Hozza a bamba hősszerelmest, de semmi észre utaló jelet nem vettem észre.

Ami viszont jót tett a filmnek, az a komplexitás. Nem csak Katniss szemszögéből látjuk az eseményeket, hanem bepillantást nyerhetünk a háttérbe is. Van utcai, játékmester-elosztói és palotabeli jelenet. Többet tudhatunk meg a környezetből, és ez kiszélesíti a világot.

~~~

Hogy kinek ajánlom?

Szeretnél egy izgalmas ifjúsági disztópiát, mely túlmutat az egyszerű külsőn.

Ha láttad a filmeket, de esetleg nem olvastad, akkor semmiképpen se hagyd ki. A könyv SOKKAL jobb!

Ha eddig ellenálltál a kísértésnek, akkor ne habozz! 

Ti olvastátok már?

Nektek hogy tetszett?