A kaland mindig párban jár | Michael J. Sullivan

Eddigi olvasmányaimon végigpörgetve magam is könnyen megállapíthattam, hogy szeretem a fantasyt, mint műfajt, de eddig ennek ifjúsági vonalának mocsarában feneklettem meg, és nemigen jutottam át felnőttebb vizekre. Michael J. Sullivan Riyria-krónikáinak első gyűjtőkötete, a Kardtolvaj amolyan kezdő evezőcsapásként értelmezhető. Még azért rendesen szoknom kell ezt, hisz itt nem a romantika vagy a felnövés áll a középpontban, hanem sokkal inkább a kaland, a világ és a karakterek. Komplexitása miatt lassabban is ment, viszont élveztem Hadrian és Royce párosának küldetéseit.

Eredeti megjelenés éve: 2011
Magyar megjelenés éve: 2020
Fumax Kiadó
high fantasy
négy csillag

Megölték a királyt.

Ráfogták két bűnbakra.

Ez végzetes hibának bizonyult.

Royce Melborn minden hájjal megkent mestertolvaj, társa, a kardforgató Hadrian Blackwater pedig elsőrangú harcos. Ők ketten alkotják a Riyriát, ezt a hírhedt, különleges szolgáltatásokat nyújtó párost, akiket gazdag nemesek bérelnek fel, ha már minden más lehetőségből kifogytak.

Egy nap azonban tőrbe csalják őket, és nem kisebb bűncselekményt kennek rájuk, mint a király meggyilkolását. Miközben a tömlöcben a kivégzésükre várnak, visszautasíthatatlan ajánlatot kapnak, amely egyedüli esélyük arra, hogy megmeneküljenek. Hamarosan nagyszabású, egyetlen kis királyságon jócskán túlmutató összeesküvésbe keverednek, új feladatuk ugyanis nem csak az ő sorsukat változtatja meg mindörökre, hanem alapjaiban rengeti meg az egész birodalmat.

Ez a könyv a sorozat első két részét tartalmazza, a Trónbitorlót és az Avempartha – Az elfek tornyát. Szerintem bölcs döntés volt egyben is kiadni, mert ad 1: a külföldi BookTubeon is így találkoztam vele először, ad 2: vastagabb, ezáltal több kaland fér bele és több időt tölt az ember lánya a világban az első fizikai példány befejeztéig, ad 3: nagyon is összefügg ez a két rész, hisz mindkettőben egy kardot kell ellopniuk, és ad 4: már eléggé fogyóban voltak ezek a részek a piacon. Szóval pacsi a Fumaxnak ezért a húzásért. Illetve az újrakiadás újrafelfedezést jelent, hisz azóta már nőttek fel olyanok, akik nem ismerhetik az írót és munkásságát.

Történetünk…

szerelmes levelekkel kezdődik, ezek ellopására bérlik fel hőseinket, Royce-ot és Hadriant, akik céh nélküli tolvajként tengetik mindennapjaikat. Nem sokkal később viszont egy kard elcsenésére kérik meg őket, viszont ez csapdának bizonyult, és csak akkor szabadulhatnak ki a börtönből, ha magukkal viszik a trónörököst a nagy varázslóhoz, aki szintén zárkában sínylődik. A háttérben az egyház hatalomátvételt szervez, melynek első lépéseként megöletik a királyt. Az egységes Birodalom elvével azonban nem ért mindenki egyet. És vajon a kardok is megkerülnek?

A könyvet és előre fogadnék rá, hogy az egész sorozatot a főszereplő párosunk, Hadrian és Royce viszi a hátukon, akiket nagyon megkedveltem. Keménylegényeknek tűnnek, mint akik nem ismernek kegyelmet, de szívük nem is olyan mélyén jótéteményeket tesznek. Vérprofik, az elején nekem is oda kellett figyelnem, és még így is sikerült átejteniük. Hadrian, a nagydarab katona a kardforgatás mestere, aki a csapatuk fizikai erőnlétéért felel. Harsány, jókedélyű és hatalmas szíve van. Royce ezzel szemben alacsony, csendes, első osztályú tolvaj, a zárak nagy mágusa és sötétben is kitűnően lát. Ugyan egyikük múltjáról sem derül kis sok minden, mégis úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném őket. Nálam ők vitték a prímet. És az a belépő Az elfek tornyában haláli volt.

Forrás: Pinterest

Rengeteg szereplővel operál, így megértem a végén található névjegyzéket. A cselekményben nem szentel sok időt a karakterek bemutatására, így ha nagyon el van tévedve a kedves olvasó, akkor hátralapozva utánanézhet a részleteknek. Nekem ez egy kicsit kényelmetlen volt, mert nem csak ez érdekelt, hanem az is, hogy épp merre járnak. Az egyes szereplőkhöz maximum egy-egy jellemvonást vagy kinézeti jegyet tudtam társítani, és a 20 után már nehéz volt mindent fejben tartani. Az első rész végére viszont már eléggé megszoktam, és a másodikban már többen is visszaköszöntek, így nem volt olyan nehéz dolgom.

Főszereplő párosunk mellett Arista, Myron és Deneck voltak a személyes kedvenceim. A hercegkisasszony nem véletlen, hisz sokáig ő az egyedüli hölgy szereplője az eseményeknek. Utóbbi két fiatalember pedig egyszerűen aranyos volt, belőlük a jövőben is szeretnék többet. Aztán még megemlíteném a mágust és a törpöt, akik viszont biztosan fontos szerepet fognak játszani pusztán képességeik miatt.

A Trónbitorlókban helyenként túlságosan egyszerűnek tűntek az események, így sejtettem, hogy a háttérben fontos dolgok fognak történni. Ellenséges erőknek a trónra fáj a foguk, és miért ne az egyház legyen mindennek a felbujtója. Vissza akarják állítani a 900 évvel ezelőtt virágzó Birodalmat, ám a nemzetállamok vezetőinek lesz ebbe beleszólása. Sajnos azonban az idők során hozzájuk hű emberek befészkelték magukat mindenhova, így elég nehéz őket megállítani. De ez annyira illett is az egész helyszínhez, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog ebből kihozni az író.

Forrás: Pinterest

Érződik még, hogy nagyon az elején járunk, mert a könyv sokat magyaráz. Nem csak minden egyes helyszínt mutatja be az oda való megérkezésnél, hanem kemény történelemleckékkel is bombázott. Mesél istenekről, legyőzött elfekről, rég nem létező országokról és elveszett örökösökről. Emiatt néha kicsit tömény, viszont épp csak a szükségeseket mondja el. Hatalmas rejtély, hogy mi történhetett a régmúltban, de örömmel mazsoláztam az egyes elemeket.

Összességében…

Ígéretes kezdet rengeteg lehetőséggel mind a világ, mind a múlt, mind a karakterek terén. Már alig várom, hogy Royce és Hadrian további kalandjairól olvashassak, de a folytatásban az egyes kötetek között mindenképp fogok szünetet tartani. Mert hétszáz oldal azért hétszáz oldal.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak!

„– Tehát – foglalta össze Royce – azt várja, hogy megszökjünk innét, elraboljuk a királyt, harcoljunk végig széles e vidéken, miközben kerülgetjük a katonákat, akik, felteszem, nem fogják elfogadni a mi históriánkat, és jussunk el egy másik titkos börtönbe foglyot látogatni?

Arista nem volt vicces kedvében. – Ezt, vagy felőlem halálra kínoztathatják magukat négy órán belül.

– Nekem elég jól hangzik ez a terv – jelentette ki Hadrian. – Royce?

– Minden terv bejön, amiben nem halok kínhalált.”

~~~

„–…Nem várhattok fizetséget érte, mégis megmentettetek. Miért?

Hadrian a némán álló Royce-ra sandított.

– Hát – fogott bele a padlóra pillantva –, azt hiszem… felséged egyszerűen a szívünkhöz nőtt.

~~~

„Amíg nyeregbe szálltak, Myron lehajtotta a fejét, és egy halk imát mormolt.

– Tessék – mondta Hadrian Royce-nak –, Maribor is velünk lesz. Most már megnyugodhatsz.

– Az igazat megvallva – javította ki Myron félénken – a lovakért imádkoztam. De elmondok majd értetek is egy imát – tette hozzá sietve.”

~~~

„Mert végül is melyikük bátrabb: a férfi, aki inkább meghal, nehogy gyávának higgyék, vagy az ember, aki életben marad, és szembenéz azzal, hogy ki is ő valójában?”

~~~

„– Sajnálom, amit veled tettek, idegen, de mint már mondtam, a nevem nem De Witt, Sosem hallottam erről a De Wittről. Ha valaha is összehoz vele a sors, mindenképpen megemlítem, hogy találkoztunk. Mit mondjak, kivel beszéltem?

– Riyriával.

A takarmánybolt fénye egyszeriben kialudt Wyatt háta mögött, és egy hang azt suttogta a fülébe: – Az elfek nyelvén kettőt jelent.”

~~~

„A tolvaj kitekintett a folyó közepén emelkedő toronyra, és azon tűnődött, a kardlopás miért mindig olyan nehéz feladat.”

~~~

„… a cápa nem azért eszik halat, mert szereti, hanem mert a csirkék nem tudnak úszni.”

 

A sorozat további részei:

A birodalom felemelkedése (#3-4)

Novron örököse (#5-6)

 

Kapcsolódó könyvek:

Az Első Birodalom legendái

Riyria - A kezdetek