Lymei limonádé | Victoria Connelly

Szeretem a cukorhabos történeteket, főleg ha annak valamilyen köze van Jane Austenhoz vagy a műveihez. Victoria Connelly Austen rajongók sorozata pont ebbe a kategóriába esett bele. Az első rész nagyon tetszett, az Álmaim hőse, Mr. Darcy azonban már kevésbé. Besokaltam volna a romantikából? Nem hiszem. Vagy talán a felhasznált eredeti mű tetszik kevésbé? Talán. Esetleg a helyszín? Kétlem. A szereplők? Na jó, elég volt a találgatásból. Nézzünk a dolgok mögé.

Magyar kiadás éve: 2018
Lazi Könyvikadó
romantikus, chick lit
három csillag

Kay ​Ashton, a reménytelenül romantikus lélek, örökségéből a tengerparti Lyme Regis városkában nyit egy panziót. Hamarosan döbbenten szembesül vele, hogy egy teljes filmes stáb rendezkedik be nála, akik a Meggyőző érvek című Jane Austen regény legújabb feldolgozását forgatják. Kay el sem hiszi, hogy ilyen szerencse érte, különösen, mikor rájön, hogy a szívtipró színész, Oli Wade Owen is nála száll meg.

Közben Gemma Reilly, a női főszereplő folyamatosan szorong, hogy nem elég jó színésznő, hiába kapott egy ígéretes lehetőséget. Megértő fülekre talál a visszahúzódó Adam Craig, a producer személyében, akitől legalább annyira idegen a filmvilág, mint Gemmától. Kay meg van győződve róla, hogy Gemmát és Adamet egymásnak teremtették és azon van, hogy összeboronálja őket.

Aztán amikor Oli hírhedt sármjával Kayt veszi célba, úgy tűnik, Kay is megtalálta a saját lovagját. De vajon léteznek hősök a való életben is?

Történetünk…

Lyme Regis tengerparti városkájában játszódik, ahol a barátnőjétől nagy vagyont öröklő Kay álmait megvalósítva panziót nyit. A lepukkant ház még javában felújítás alatt van, mikor egy filmes stáb veszi birtokába, akik épp a Meggyőző érveket forgatják a környéken. Kay nagy rajongója a történetnek, no meg a benne játszó színészeknek, így örömmel látja őket vendégül és össze is barátkozik velük. A film főhősnője, Gemma anyja nyomdokaiba lépve lett színésznő, ám ő ezt inkább tehernek éli meg. Jobban szeret kötni, mint színészkedni, ezért is érti meg magát olyan jól a forgatókönyvíróval, Adammal, aki a környéken lakik. Vajon megismétlődik a való életben az eljátszott történet? Vagy más veszi kezébe az irányítást?

Annyira vártam, hogy a Meggyőző érvek legyen a középpontban, hisz a Büszkeség és balítélet után az második nagy kedvencem. De nem így lett. Jó, jó, a film bizonyos jeleneteit leforgatták a híres gáton, ahol Luisa a mélybe vetve magát megsérül. Illetve a Sir Walter eszmefuttatásaira is sor került egy közeli kastélyban. Viszont ennyi volt, mi a szeretett regényhez fűződik. Kay ugyan álmodozik Wentworthről, de az őt megformáló színész sehogy se hasonlít a karakterre. Még kinézetre csak-csak, de jellemben egyáltalán nem. Nem is értettem, hogy Kay miért van oda meg vissza érte. Nem vette észre, hogy csak játszadozik vele? A színészek a való életben is könnyen vannak.

A regény inkább az Emmára hasonlított, hisz Kay igyekszik mások szerelmi életét befolyásolni úgy, hogy közben észre sem veszi, mekkorákat téved. Gemma és Adam inkább barátok, és Olitől is mentette volna meg az ég. Az szépfiú inkább visszataszító, mint vonzó.

Forrás: Pinterest

Kedvenc szereplőm Craig nagyi, aki haláli egy figura. Nagyothall, kivéve ha pletyiről van szó. Óriási szíve van, amivel sikeresen felnevelte az unokáját, Adamot, egy olyan férfiúvá, aki nincsen eltorzulva. Az öreglány mindig képes volt meglepni, főleg ha a fizikai állóképességéről vagy az éleslátásáról volt szó. Rájöttem, hogy én ezeket a jótét, humoros mellékszereplőket nagyon csípem, így ők nálam mindig pluszponttal gazdagítják az olvasmányélményemet. A másik ilyen Peggy, aki azonban sajnos csak igen keveset szerepel.

A történetet három szemszögben játszódik, azonban a váltásokat nem jelölik. Zavaró volt, hogy az egyik bekezdésben még az egyik szereplő fejébe látunk bele, aztán a következőben meg már megy másikba. Kay, mint mesélő nem nyerte el a tetszésemet. Szeleburdi, nem tudja, mit akar és rettenően naiv. Óriási szerencséje volt az ürömben, hogy legalább azon a helyen élhet, ahol szeretett volna. Az örökség miatt kicsit hajazott az eleje az Austenlandre, de aztán teljesen máfelé vette az irányt. Gemma egy visszahúzódó, álmait megvalósítani akaró és az anyja árnyékától szabadulni vágyó hölgyike, aki amúgy jó színész. Hosszútávon viszont nem célravezető, ha az ember olyan dolgot csinál, amit nem élvez. Adam szimpatikus volt már az elejétől fogva. Szereti a természetet, a nyugalmat, a nagymamáját és férfi létére az Austen regényeket. A könyv ezt a dilemmát kitárgyalja, hiszen e regények olvasóinak többsége nő. Mit nyújthatna az állandó pletykálódás a másik nem számára?

A könyv másik problémaköre az adaptációkhoz fűzött magas elvárások. Hiszen az minden olvasónak van egy konkrét elképzelése arról, hogyan is néznek ki a kedvenc szereplői. A színészeknek így nagyon nehéz feladatuk van, ha fel akarnak érni ezekhez a képzeletekhez. Mert egy sikeres szereplés után így lesznek emlegetve még hosszú ideig. Erre a legjobb példa a megmagyarázásra szem szoruló Colin Firth. Nagyon fontos nekik ez a szerep, így mindent megtesznek érte.

Zárásként még két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik az, hogy nem gondoltam volna, hogy a sorozat regényei ennyire összefűződnek egymásba. Kay panziójában voltak Lorna Warwick kötetek, akinek kilétére az előző kötetben derült fény. A másik pedig Enid Blyton neve. Valószínűleg sokaknak nem mond semmit a főként ifjúsági regényeiről híres írónő, ám nekem olyan ismerős volt a neve. A polcomra ránézve rá is jöttem, hogy miért. Hát én olvastam tőle, mert az egyik könyvét kaptuk az osztrák iskolámban, negyedikben búcsúajándékként.

Forrás: Pinterest

„Hány meg hány unalmas délutánt vidított fel magának az irodában azzal, hogy elképzelte, Mr. Darcy hirtelen beállít? Elegánsan végigvonul a padlószőnyegen, el a recepciós mellett, szemét Kayre függesztve.

– „Hiába volt minden vívódásom” – mondaná, ott helyben szerelmet vallana neki, aztán a karjába kapná, és megkérné, hogy hagyja ott az íróasztalát és szökjön el vele Pemberleybe.”

~~~

„Harmincegy éves volt már, és bár tudta, hogy a modern világban ez még nem számít vészesnek, azért nem volt már mai csirke. Épp elég évet elvesztegetett már. Jane Austen korában a harmincegy már nagyon veszélyes kor volt egy nőnek. Akkoriban már fékezhetetlenül száguldott volna a vénlányság felé.”

~~~

„Jane Austen lányoknak való dolgokról írt, nem? Az a sok bál, meg a férfiak vagyonának kitárgyalása egész fejezetket tesz ki, ami nem igazán mozgatja meg egy fiú fantáziáját.”

~~~

„Nagyon könnyen magukkal ragadták az álmai, ezt még gyerekkorából hozta magával. De felnőttként már tudta, hogy muszáj lenne megtanulnia visszafognia magát, mert hiába tűnnek ártatlannak az ábrándok, könnyen csalódást okoznak az álmodozónak, mert nem válnak valóra.”

~~~

„Ilyen a színészek élete. Nem szabad túlságosan kötődni semmihez, mert az embernek hamarosan úgyis tovább kell lépnie.”

~~~

„– Te Wentworth kapitány-lázban szenvedsz.

– Az meg mi?

– Olyan mint a Mr. Darcy-láz, csak kevésbé súlyos, de kizárólag azért, mert szegény, öreg Wentworthnek nem adatott egyetlen vizes inges jelenet sem.”

~~~

„A sémák nem véletlenül alakulnak ki, bizonyos típusok azonnal felismerhetők.”

~~~

„Ki akar szabályos dolgokat, mikor a rendetlenség is olyan szép tud lenni?”

~~~

„– Biztosan bátornak kellett hozzá lenned – vélte Kay. – Úgy értem, a festményeim most az enyémek. Ők az én kis világom, és bár majd meghalok, hogy kiadhassam őket, megrémít a gondolat, hogy el kell őket engednem.”

~~~

„Adam úgy érezte, sosem lesz képes megérteni a nőket. Vegyük csak a Jane Austen-könyveket, meg azt, mennyire odavoltak a nők a sznob, sértő modorú Mr. Darcyért! Rendben, a végén jófiú lesz, nagy ügy! De ki akarna abba a vékony szalmaszálba kapaszkodni, hogy hátha csak félreértett valakit? Adam mindig is úgy gondolta, ha nő lenne, ő olyan valakit akarna, mint Mr. Bingley, aki kedves, és nem bonyolítja feleslegesen a dolgokat. Aki olyan, amilyennek látszik. Nem szórakozik az emberrel.”

~~~

„Természetesen félek a visszautasítástól. Ki ne félne? Jelenleg a festmények az enyémek, érted? És most még… tökéletesek, mert még senki nem állította az ellenkezőjét. De mi van, ha valaki megteszi? Mi van, ha valaki azt mondja, nem tetszenek neki, és hogy nem is jók?”