Evezzünk tovább a történelem vizein, hiszen az ilyen témájú könyvektől sokat tanulhatunk, függetlenül attól, hogy valós vagy épp kitalált eseményeket dolgoznak fel. A mostani csokorból kettő képregényre teljes mértékben véletlenül találtam rá barangolásaim során, és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. A harmadik viszont erőteljesen a perifériámon volt, és a balatoni nyaralás alatt szántam rá magam, hogy eme alapművel megismerkedjek.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2007 memoár három csillag |
Zeina Abirached: A Game
for Swallows
When Zeina was born, the civil war in Lebanon had
been going on for six years, so it's just a normal part of life for her and her
parents and little brother. The city of Beirut is cut in two, separated by
bricks and sandbags and threatened by snipers and shelling. East Beirut is for
Christians, and West Beirut is for Muslims. When Zeina's parents don't return
one afternoon from a visit to the other half of the city and the bombing grows
ever closer, the neighbors in her apartment house create a world indoors for
Zeina and her brother where it's comfy and safe, where they can share cooking
lessons and games and gossip. Together they try to make it through a dramatic
day in the one place they hoped they would always be safe--home.
Keveset tudok a Közel-Keletről, hiszen az állandó
forrongásoknak köszönhetően inkább aktuálpolitikai a helyzete, mintsem
történelmi. Épp ezért szerettem volna elolvasni az írónő graphic noveljét, mert
így többet tudhatok meg a libanoni polgárháborúról, hiszen ennek a polgári
oldala engem mindig jobban érdekel.
A mesélőnk maga az írónő, aki gyerekként éli át
Bejrút kettéosztottságát. Szerencsétlenségükre épp mellettük húzódik a
demarkációs vonal, így a nagyszüleik a másik oldalon élnek. Veszélyes átkelni,
de nem lehetetlen, és ezt teszik meg a kötet elején a szüleik, míg a gyerekeket
a ház népére hagyják. A szomszédok elbeszélései alapján különböző sorsokat
ismerhetünk meg, van itt mindenes és franciatanár is. A gyerekek csendes
megfigyelői a beszélgetéseknek, inkább csak összetartó funkciójuk van.
A párhuzamos beszélgetések ábrázolása zavart a leginkább a kötetben. Értem én, hogy ezáltal valósághűbb az ábrázolás,
hiszen egy nagyobb társaságban elkerülhetetlen az, hogy külön beszélgetések
alakuljanak ki. Emellett hiányzott a cselekmény is, de ettől függetlenül
örültem, hogy olvashattam.
„From my untutored viewpoint, a bunch of old guys send a bunch of young guys out to kill and die while ordinary people like you and me, caught in the middle, simply try to survive.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2003 történelmi kettő csillag |
Joe Sacco: The Fixer
– A Story from Sarajevo
When bombs are falling and western journalism is the only game left in town „fixers” are the people who sell war correspondents the human tragedy and moral outrage that makes news editors happy.
It's dangerous, a little amoral and a lot desperate.
Award-winning comix-journalist Joe Sacco goes behind
the scene of war correspondence to reveal the anatomy of the big scoop. He
begins by returning us to the dying days of Balkan conflict and introduces us
to his own fixer; a man looking to squeeze the last bit of profit from Bosnia
before the reconstruction begins. Thanks to a complex relationship with the fixer
Joe discovers the crimes of opportunistic warlords and gangsters who run the
countryside in times of war. But the west is interested in a different spin on
the stories coming out of Bosnia. Almost ten years later, Joe meets up with his
fixer and sees how the new Bosnian government has „dealt” with these criminals
and Joe ponders who is holding the reins of power these days…
Joe Sacco, a máltai születésű amerikai újságíró sokat
járja a világot, hogy anyagot gyűjtsön a műveihez. Egy ilyen balkáni utazása
során feljegyzett történetekből rakta össze ezt a képregényt is, amelyen
teljesen érződik a tudósítás jelleg. Maga a rajzoló/író a történet elmesélője,
amely egyáltalán nem lineáris. Az aktuális sztorinak köszönhetően ugrál ide-oda
az időben, így magunknak kell összerakni az egészet, amely elég izgalmas egy
kihívás volt számomra. Illetve nincsenek kifejezetten párbeszédek a kötetben,
hanem inkább egymástól függetlenül beszélnek a szereplők – gyakran egymás
mellett.
Maga a stílusa lehetett volna kevésbé epizodikus
kutyulék, mert míg az elején érdekesnek gondoltam, az második kézbevételkor már
kissé zavart. A mondatok is kuszák, amelyek ugyan egy mederbe terelődnek, de
nem feltétlenül az izgalom, hanem sokkal inkább az emlékállítás a célja. Ebből
a perspektívából viszont már kevésbé zavart, mert csak szívtam magamba az
információkat a délszláv háborúról. Azt ugyan tudtam, hogy a Balkán Európa
puskaporos hordója, de hogy ennyire kemény helyzet volt nem is olyan régen, már
kevesebb információval rendelkeztem.
A történet központi alakja Neben, aki újságírónkat
fokozatosan avatja be az életébe. Hinni is lehet neki, meg nem is, hiszen
szubjektív szemszögből meséli el a sztorikat, és másoktól nem kapunk ezekre
megerősítést. A háború előtt viszont mindenképp szabad világ uralkodott, akár
két pakli kártyáért is átugorhattak Olaszországba, ha kedvük szottyant.
Neben elmondása szerint bejárta a világot,
gengszterek és bűnözők közé állt, de Szarajevóba hazatérve jó útra tért – mintha
a csak a hazája számítana, és külföldöt pedig rombolni lehet. Jó képességei
miatt be akarták szervezni a fegyveres erőkhöz, amihez ő csatlakozik is. Így
kapunk betekintést Ismet Bajramović tevékenységeibe, a robbantásokba, a
fosztogatásokba, mert a paramilitáris egységek bármit megtehettek.
Minden háborús vonatkozás mellett érdekesnek találtam
Bosznia ábrázolását, ahol muszlimok és keresztények békésen megéltek egymás
mellett. Szarajevó egy etnikailag elfogadó város, csak aztán a két oldal
politikusai mást gondoltak és egymásnak ugrottak.
Nem egy mindenkinek tetsző képregény, nem is ajánlom
mindenkinek. Viszont ha szeretnél egy kicsit többet tudni a délszláv háborúról,
és nem érzed magad készen egy ilyen témájú regény elolvasásához, akkor ez a te
köteted.
„I’m a nationalist in the sense that I love my nation… but I don’t hate anybody else”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 |
| Eredeti megjelenés éve: 1990 Magyar megjelenés éve: 2018 Fumax Kiadó alternatív történelem, disztópia három csillag |
Alan Moore: V for Vendetta
[V mint vérbosszú]
Egy képzeletbeli,
diktatórikus Angliában, egy szabadságát és hitét vesztett országban fehér
maszkot viselő, titokzatos férfi bukkan fel és hirdet harcot az elnyomók, a
reménytelenség, közöny, a lélekölő sötétség ellen. A titokzatos múltú, arc
nélküli „V” kifogástalan úriember, félelmetes igazságosztó és zseniális
stratéga, aki változást akar hozni egy elfajzott, borzalmas új világba.
Egyetlen szövetségese van: egy fiatal nő, Evey Hammond. Ám Evey-nek fogalma
sincs róla, mire vállalkozik…
Alan Moore és David Lloyd
korszakalkotó képregénye átütő módon egyszerre képes érzékeltetni az elnyomó
rendőrállam fojtogató atmoszféráját és megmutatni az ellene lázadó emberi
szellem megváltó erejét. Hihetetlenül izgalmas és cselekményes
politikai-társadalmi akcióthriller, egyben máig érvényes allegória korunk
történelméről.
Vannak kultikus filmek és
könyvek, amelyek anélkül is jelen vannak az életünkben, hogy tudnánk róla. Alan
Moore képregénye is ilyen, hiszen sosem tudtam, hogy miért olyan fontos
november ötödike, viszont most már tisztában vagyok eme nap jelentőségével.
Ez egy elég durva
képregény, nem feltétlenül a nekem való kategóriába esik, de nagyon kíváncsi
voltam. Leginkább azért került a kezembe, mert a BookTube Könyvklub kiválogatta
az adaptációk hónapjára, ezáltal eszembe juttatva, hogy el kéne olvasni.
Thriller a javából, mivel azonban volt hozzá képi világ, így nem kellett
magamnak elképzelni mindent, ezáltal nem aludtam rosszul tőle. Regényként
viszont nem biztos, hogy ilyen simán megúsztam volna.
Alternatív történelmet
fest elénk, amely sok tanulságot rejt. Ebben a világban az 1980-as években
háború dúlt a Földön, Európa és Afrika elveszett, Anglia viszont fent maradt. A
szigetországban anarchia uralkodik, ám a jobb oldali erők hamar magukhoz
ragadják a hatalmat, viszont a képregény történése során már látszatbéke és
jólét uralkodik. A legszomorúbb, hogy a feketéket és a homoszexuálisokat nem
tolerálják, valamint léteznek internáló táborok is. A rendszer ellen szólal fel
V, aki igaszságosztóként tevékenykedik, és csak fokozatosan derül fény az
indítékaira. A titkára viszont sohasem, mert sok kaput hagy nyitva.
„The government has expressed a desire to eradicate homosexuality, even as an abstract concept, and one can only speculate as to which minority will be the next legislated against.”
~~~
„…they eradicate some cultures more thoroughly than tey did others.”
~~~
„Everybody is special. Everybody. Everybody is a hero, a lover, a fool, a villain. Everybody.”
~~~
„There is no coincidence, Delia. Only the illusion of coincidence.”
~~~
„It’s always the children who suffer, as you’re aware.”
~~~
„While I’ll admit that anyone can make a mistake once, to go on making the same lethal errors century after century seems to me nothing short of deliberate.”
~~~
„Happiness is a prison…”
~~~
„Anarchy means „without leader” not „without order.”
~~~
„Roses are red
Violets are blue
Everything is possible
Nothing is true.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése