Besúgók és konspirátorok | Finy Petra

Édesanyám emlegette nekem mindig, mikor még gimnáziumba jártam, hogy náluk a történelem megállt a második világháborúnál. 1956-ot még vették ugyan, de ő épp hiányzott arról az óráról, és a tételek között sem szerepelt. 1987-et írtak akkor, pont mint Finy Petra Kerti szonáta című regényében.

Eredeti megjelenés éve: 2021
Atenaeum Kiadó
női sors
négy csillag

Finy Petra legújabb kötete a nők lelkierejére és bátorságára emlékező, szavakból komponált szonáta.

Budapest, 1987. A politikai struktúra már működési zavarokkal küzd. A besúgói rendszer még aktív, az ellenzék is egyre több akciót szervez. A regény lapjain 1944-től 1987-ig villannak fel a magyar történelem olyan drámai pillanatai, melyek mindenkire mélyen hatottak. S mialatt zötyögnek a Zsigulik, kotyognak a kávéfőzők, s végtelen lassúsággal épülnek a víkendházak, Beszélőket lapoznak titokban, készülnek a hangulatjelentések és szól a Kontroll Csoport, a főszereplők számára kiderül, ki árult el másokat, és ki önmagát.

 

Nekem már történelem a rendszerváltás előtti időszak, másoknak viszont élénken él az emlékezetükben. Mégis sok homály fedi az akkori valóságot, hiszen senkiben sem lehetett megbízni. Nagyszüleim is mesélték, hogy nem voltak jóban a szomszédokkal, illetve az ablakot is becsukták, ha politikáról esett szó. Ezt a világot mutatja be a regény női sorsokon keresztül, amelyeket a rendszer formál.

 

Történetünk…

egy idős ikerpárral, Magdával és Médivel kezdődik, akik egy kertészt fogadnak, mert Magda már nem tud úgy hajolni. Frida kerül hozzájuk, aki egyetemistaként egy másik kor gyermeke, de nem besúgó, legalábbis Médi megérzései szerint. Annál inkább gyanús számára Pali, a szomszédjuk, aki állandóan a kertjében fazekaskodik. Megismerjük Frida családját is, általuk pedig a kor általános hangulatát. Illetve belecsöppenünk a szamizdat mozgalomba, valamint a BM-esek szocializmust építő munkájába.

Nagyon tetszett a könyv felütése, már a második mondat megvett magának. Élénk képeket festett elém, amelyek hömpölyögtek Magda elbeszélése által. Az öreglány kiváló mesélő, és ezt jól át is adta az írónő. Őt szerettem a legjobban, de Médi is a szívemhez nőtt a regény folyamán. Sokkal morcosabb, mint nővére, állandóan olvas, néha a zongorát kalapálja. Süt belőle a keserűség, de a két testvér kiegészíti egymást, nem éreztem egyiket se soknak.

Forrás: Pinterest

A regényre jellemzők a véget nem érő körmondatok, ahol az egyik gondolat folyt át a másikba, és úgy érezted, hogy már magad is kezdesz eltévedni a sorok közt, ám a vezérfonál mindig feltűnt, és csak azt vettem észre, hogy oldalakkal később vagyok. Engem egyáltalán nem zavart, sőt én kifejezetten szeretem az ilyet – mert én Fontane körmondataihoz vagyok szokva –, ám bizonyos embereknek nehézséget okozhat. Illetve fáradtan se könnyű rá koncentrálni, mert mire végigérsz egyen, nem biztos, hogy emlékezel az elejére. Ez a dinamika azonban számomra különlegessé tette, sokkal inkább a szépirodalomhoz tette hasonlóvá. Ehhez még az is sokat hozzátett, hogy nem mond el mindent, hanem hagy gondolatokat a levegőben sercegni.

Magda és Médi az első világháború előtt született, ahonnan apjuk spanyolnáthával tért vissza. Az orvosok lemondtak róla, de a felesége meggyógyította, pont mint egy következő megbetegedése alkalmával. A második világháború már fiatalként érte őket, és átélték Budapest bombázását is. Hosszú hajukat levágatták, hogy ne erőszakolják meg őket először a német majd az orosz katonák. Táskával aludtak, zsidókat bújtattak. Ezen élmények miatt hamar megöregedtek.

 

Fokozatosan ismerhetjük meg a szereplők életét. Egyszerre nem biztos, hogy el lehet róluk dönteni, hogy melyik oldalon is állnak. Éppen emiatt nem szeretnék többet mesélni róluk, hogy nektek is újdonságként hassanak az információk. Legfeljebb személytelenül, az egyes történéseket fogom csak említeni.

Forrás: Pinterest

A kommunizmus komor képe rajzolódott ki, amikor az volt a dicsőség, ha loptál a rendszertől. A nyaraló építésénél nem a ház volt a lényeg, hanem az építkezés folyamata, hiszen olyankor ki lehetett szabadulni vidékre a poloskák elől. Barátok közt sem volt megengedett az őszinteség, hiszen nem lehetett tudni, hogy ki a besúgó. Csipp-csupp dolgokért elvitték az embert, és nem mindenki jött vissza. Az ÁVH-sok is ugyanolyan emberek voltak, mint a többiek, csak kicsit kacskább gerinccel. Kovács János ellentmondásossága jellemzi csak igazán, milyen is volt akkoriban: a rossz helyesírású jelentések miatt jó lenne több értelmiségi besúgó, de őket nehezebb meggyőzni, mint a munkásosztálybélieket.

 

A regény emléket állít a rendszer ellen munkálkodóknak. Azoknak a nőknek, akiket a Rákosi rezsim börtönbe csukatott, és akiket a szabadulásuk sem oldozott fel. Magukkal hordozzák a kegyetlenség lelki nyomait, ha már a testiek egy idő után meggyógyulnak. Aztán ott vannak a történet jelenében munkálkodók, akik minden megtesztnek a rendszer bomlasztásáért, mert érzik a lazuló hurkot.

 

Megjelenik benne a porcelán, mint hatalmas érték. A Herendi váza minden vendégség központi eleme, és a kávét természetesen a Zsolany porcelánból kell inni. Majmolják az arisztokráciát ezzel is mutatva, hogy megengedhetik maguknak ezt az aprócska ámde annál fényűzőbb tárgyat. Nekünk is vannak porcelánjaink, én is ezt hallottam gyerekként, hiszen ez a kép elraktározódott szüleim generációjában is.

Forrás: Google és Pinterest

Végül szeretném megemlíteni a kötet borítóját is, mert elsőként az fogott meg. Szimbolikus jelentése van, hiszen egyszerre ábrázolja a kertet és a meghatározó citromfát is. Nem mellesleg sárga, ami egyszerre vonzza az én tekintetemet.

 

Összességében

Ez egy nagyon különleges mű női sorsokról, a 20. század második felének történelméről, a bizonytalanságról, az ellenállásról, és egy kertről, ami mindezeket összeköti. Vitt magával a kíváncsiság, gyorsan haladtam vele, holott kemény témákat is feszeget. A cselekmény mellett még kiemelendő az írónő stílusa, amely engem vitt magával, ám a hosszú mondatok vissza is rettenthetnek bizonyos olvasókat.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak!

„Magdának hasogatott a háta. Menetrendszerűen érkezett a fájdalom reggel hatkor, hat óra a pirkadat kedvenc tartózkodási helye, a legszebb vidék az időben, pirosak a dombjai, és zúgnak ezek a dombok, mint a hajnali villamos a körúton, melynek zaja megbízhatóan noszogatta neszeivel felkelésre a környék lakóit.”

~~~

„Jó volt ez így, ahogy volt, tessenek már odébb görögni a témáról, ha kérhetem, legurulni a szavak fémpályákáról, vonatok az elmében, zakatoló tudat, ’87-et írunk, de mikor volt utoljára igazi hétfő, olyan istenesen tökös hétfő, ami tényleg berobbantja a hetet, amitől köpni-nyelni nem tud a képzelet, és csak dermedten áll, mint a füstölő motorú fűnyíró a napsütésben?”

~~~

„Ez a késő szocialista lábvíz, melyben Kádár hatalma már apadni látszik, gyenge vagy, öregem, mint egy csenevész fényű pálinka, tudod, aminek hőfoka olyan, akár a hideg combú dáma fanyalgó mondatai a rökamién, kifekszik végre, ledől a rendszer, mocsárrá erodálja magát, és teljesen elposványosodik, majd kiszárad?”

~~~

„Mintha a térde összebeszélt volna a hátával, hogy egyszerre fogjanak sztrájkba, nix ugri-bugri, nix lengedezés, maga egy nagy nix, Magda elvtársnő.”

~~~

„Egyedül a bátyjával tartotta a kapcsolatot, amióta a fiújával összeköltözött, tőle szakad el a legnehezebben, nem pusztán azért, mert ikrek voltak, hanem mert egyszerűen megszokta, hogy előtte nem kell alakoskodnia, kedvére trágárkodhat, arcába fújhatja a füstöt, felolvashat neki a szamizdatkönyvekből, főleg azt a Petri-kötetet szerette nagyon, felrángatta testvérét a tetőre, szakállat ragasztott magára, meghúzott egy nagy üveg pálinkát, és úgy olvasta fe a költő verseit. Tisztára, mint egy kommunista _Kisasszonyok_-jelenet, gondolta magában, csak engem nem Jónak, hanem Fridának hívnak.”

~~~

„Gyakran gondolt arra, hogy csak azok szeretnek a gyerekkorra emlékezni, akiknek az nem védtelenséget és kiszolgáltatottságot jelent, hanem egy szerencsés véletlennek köszönhetően puha biztonságot, örökös babusgatást, még egy falat karamellizált kompótot betehetek kanálkával az ön végtelenül arisztokratikus szájába?”

~~~

„A lényeg tehát nem az volt, mit tolvajkodnak ki a gyárból az építkezéshez, hanem hogy mekkora szabadságot lopnak maguknak a hétvége alatt. Ehhez persze következetesen kellett inni, egészen komolyan véve az alkoholfogyasztást, mintha kemény hadgyakorlat lenne.”

~~~

„Ha csak egy sor téglát sikerült felrakni, az sem volt baj, hiszen ráértek, ebben a rendszerben senki nem sietett sehova, senki sem törtetett, örök lagymatagságra voltak ítélve, lehúzta őket a kilátástalanság. A lassúság valójában nem lassúság, csupán a gyorsaság hiánya.”

~~~

„Manapság ugyanis túl keveset beszélünk a valóságról, sokkal hamarabb hiszünk minden másnak, mint a saját szemünknek, fülünknek.”

~~~

„Frida nem tudta, hol van, ez nem stimmel, ilyen nem szokott lenni, mit csinál vele ez az öregasszony, akinek most is fehér a haja, és régen is az volt, aki már kamasz lányként ősz öregasszony volt, most meg mintha néha kamasz lenne, olyan vidám és gyors a járása, időutazó, egy lélekcsaló, álnok varázsló, aki most összekuszálja az érzelmeit, lekaszabolja az ártatlanságát, a hitét abban, hogy nőnek lenni lehet szép is, hogy egy nő lehet erős, pedig egy nő mindig gyenge marad, kiszolgáltatott, hiába szavazhat, hiába dolgozhat, hiába mondják, hogy most már mindent szabad neki, mint egy férfinak, ha nem eszerint cselekednek vele, még a huszadik században is ugyanolyan törékeny és eltiporható, mint bármikor az idők folyamán, gyenge kis százszorszép, hát meddig hagyod még magad?”

~~~

„Hátha egyszer bátrak leszünk, és a polcforradalom végre kiárad az utcákra is.”

~~~

„(…) aki valójában herendik és Zsolnayk között nőtt fel, nem kaar ennyire kérkedni vele, egy gazdag nem gazdagnak akar mutatkozni, hanem szimplán az, és tudja, hogy a tárgyak értéke mindig a körülményektől függ, a kopott, régi karóra, családi örökség nem ér többet egy egyszerű karóránál, de amikor egy kamasz lányra rábök az orosz katona a második világháború idején, jelezvén, elviszi, kell neki, akkor annak a karórának az értéke egyszeriben felbecsülhetetlenné válik, mert megmenti őt a megbecstelenítéstől.”

~~~

„Az ilyen lázadók gyerekeit, mint én vagyok, a Pikler Emmihez hurcolták, az ő bölcsödéjébe, ahol aztán jól átnevezték őket, sokszor annyira, hogy egyik szülő nevének sem maradt nyoma a papírokon, aztán a babácska jól eltűnt a süllyesztőben, kinyomozhatatlanná vált, kihez tartozik. Persze loptak el így csecsemőt normál szülészetről is, ha a fontos kádereknek nem lehetett gyerekük, de kellett nekik, hát szereztek, ilyen is volt.”

~~~

„(…) egyvalami kötelező csak ebben az életben, embernek maradni, emberséges embernek (…).”

~~~

„(…) nem mindenki egyformán egyenlő (…).”

~~~

„Ha a Nyugatra szakadt rokonok olykor hazalátogattak, mosolyuk kisimult volt, tejszagú és napsárga, és a legtöbb magyar azonnal feszélyezni kezdte magát. Attól a fenséges felszabadultságtól, ahogy kikérték maguknak, ha a pincér lassú volt, vagy át akarta őket vágni, ahogyan hangosan és magabiztosan beszéltek a rendőrrel, és egy percre sem néztek félre vagy rettegtek. Na, ez a nyugati magabiztosság aztán hetekre kellemes kis szorongást okozott az itthon ragadt rokonoknak.”

~~~

„Akármilyen apróságnak tűnik is, újabb pöttömnyi szeg a kommunizmus koporsójába. Kicsi, de fontos szeg, hogy végre el lehessen temetni ezt az élőhalottat, ezt a makacsul agonizáló rendszert.”

~~~

„Azt a vörös rúzst és azt a koszlott rabruhát látva mindenki éljenzett, aki látta őket. Olyan üdvrivalgás fogadta őket, mint a legnagyobb színésznőt, amikor csillogó estélyiben kilép az autóból a mozipremieren.

Azt a vörös rúzst, ami a börtönből szabadult női büszkeség fénye volt, mindenki megtapsolta, annak a két csontsovány, makrancos árnyéknak úgy tapsoltak, hogy belefájdult a tenyerük. Mert abban a rúzsban minden eltiport nő lelki akarata benne volt. Abban a rúzsban az összes, földről felálló nő ereje benne ragyogott.”

~~~

„A látszat tehát mindennél fontosabb, vagy legalábbis a látszat látszata, és ehhez elengedhetetlen a hatalom és a gazdagság.”

~~~

„Szóval végül is nem rossz ember ő, csak éppen a szokványostól eltérő a hivatást választott magának, nem átlagos szakmát, de ugyanúgy dolgozik a szovjet dicsőségért, mint mások az országban, csak épp más módszerekkel.”

~~~

„Mert mi lehet rémisztőbb annál, mint a hatalom gyűlöltjének lenni?

Az, ha az ember hirtelen a hatalom kegyeltjévé válik.”

~~~

„Szovjet demokrácia, a nép akarata: vagyis a nép azt akarja, amit a párt mond meg neki.”

~~~

„– Megváltozott ez a rendszer, Magda. Eljött a rendszerváltozás, de vajon tényleg megtörtént? Vajon meddig tart ez a szépen kifeszített álom? Vajon meddig dobognak még másként a szívek? Bár ne lenne minden annyira önmagába visszatérő! Bár ne lenne a történelem annyira önismétlő, mint egy ravaszan spirális zenemű! Da capo al fine, a legveszélyesebb instrukció.”