Mike Chen Itt és most és
aztán című köteténél az időutazós tematika mellett a Monument Valley nevű
játékra emlékeztető borítója fogott meg. Valami fantasztikus munkát műveltek
megint a Galaktikások. Nem is értem, miért panaszkodnak az emberek állandóan,
ha nem marad meg a borító, mert ennél az esetnél is előnyére vált a könyvnek,
pont mint a Ház az égszínkék tengernél.
Eredeti megjelenés éve: 2019 Magyar megjelenés éve: 2021 Metropolis Media sci-fi, thriller három csillag |
Kin Stewart átlagos
családapa: informatikával foglalkozik, a
mindennapok apró-cseprő gondjaival küzd, és próbál jóban lenni tinédzser lányával, Mirandával. Valójában azonban időutazó titkos ügynök a jövőből, aki az 1990-es években rekedt egy küldetés
során.
Múltját titkolva új életet
kezdett, ám időről időre emlékezetkieséssel járó rosszullétek törnek rá, és
ezek megzavarják a családi nyugalmat. Egy délután megérkezik a „mentő” csapat –
tizennyolc év késéssel. Küldetésük: visszavinni őt 2142-be, ahol valójában csak
hetek teltek el, és ahol egy másik család várja, amire nem emlékszik. A két
történet között őrlődő Kin kétségbeesetten igyekszik fenntartani a kapcsolatot
múltbeli és jelenbeli életével egyaránt. De amikor bizonyos lépései azzal
fenyegetnek, hogy elpusztulhat az Időfelügyelő Ügynökség, megváltozhat a
történelem, és lánya élete is veszélyben forog, vállalkoznia kell egy utolsó
útra Miranda megmentése érdekében, még akkor is, ha ezzel megsérti az időutazás
összes szabályát.
Az Itt és most és aztán
kivételes sci-fi, melyben a szerző egyszerre képes elkápráztatni játékos fantáziája,
képzelőereje sokszínűségével, ugyanakkor megmutatja az apai szeretet mindent
elsöprő erejét is. Hiszen, ha egy férfi számára a lánya élete a tét, nem ismer
határt sem térben, sem időben…
Több időutazásra és kevesebb családi drámára számítottam, de pont fordítva sikerült. Mike Chen a sci-fi környezetet fűszerként használja, néha belekap, és akkor meglepődök az ötletein, de sok helyen kihasználatlanul hagyja. Ezt egy idő után már nem bántam, mert sokkal jobban tetszettek azok a részek, ahol a lányára koncentrálunk, mert azon kívül elég kusza volt a regény és az elbeszélése.
Történetünk…
egy apáról szól, aki
PTSD-ben szenved, legalábbis a környezete ezt tudja róla. Valójában azonban egy
múltban ragadt időügynök, akinek a megmentésére csak 18 évvel később érkeznek.
Addigra már egy életet épített ki a múltban, és egyre kezdte elveszíteni az
emlékeit. A jelenbe visszatérve azonban a kor technológiájának segítségével
sikerül helyrehozni, ám már sosem mehet küldetésre, mert az az életébe kerülne.
Ezért informatikai tudását felhasználva lép kapcsolatba a lányával, akinek
megváltoztatja az életet, ezzel azonban komoly galibát okoz.
Nagyon kuszán indít a
regény, ami teljes mértékben tükrözi hősünk, Kin állapotát. Kezd szétesni,
veszti el az emlékeit, és már nem tudja, hogy mi a múlt és mi a valóság. Furcsa
az ő szemszögéből figyelni az eseményeket, számomra kellemetlen olvasást
eredményezett, ami miatt nem is igen akartam hosszan elmerülni benne. Amint
azonban hatni kezdenek a gyógyszerek, sokkal elviselhetőbb lesz, és az
apa-lánya kapcsolat is érdekessé tette. Azoknál a jeleneteknél sokkal tisztább
és fókuszáltabb, így élvezhetőbb is.
Már Kin neve is érdekes,
ami a quinoából származik, hiszen a 22. században divat a gyereket egy ételről
elnevezni. Ugyanúgy furcsa szokás az „Ez zsír/király/menő” helyett az „Ez
korona” használata, amely talán angolul nem is, de magyarul eléggé különösen
hangzik. Ez lehet a vírus miatt, de mindenképp érdekes megoldás. Ugyan
létezik az időutazás, de a nagyközönség nem tud róla. A múlt megismerése miatt
ők múzeumokba járnak, illetve adattárolókba, ahonnan például a közösségi média
aktivitások között megkereshetők a rokonok.
Forrás: Pinterest |
Kinnek nehéz visszatérnie
a régi életéhez, hiszen a múltja állandóan vele van. Már volt egyszer házas,
van egy lánya és tud főzni. Penny, a menyasszonya egyáltalán nem így emlékszik
rá. Míg náluk még két hét sem telt el, addig Kinnek már 18. A kor is meglátszik
rajta, hiszen nem kapott öregedés lassító anyagot. A jövőben az emberek 50 éves
korukban házasodnak és vállalnak gyereket, hosszabban is élnek, így bőven van
idejük karriert is építeni, valamint családot is alapítani.
Érdekes volt, hogy Kin
izommemóriája és tudatalattija mennyire támogatja, ha már az emlékei nem. Van
egy szerencsehozó egypennyse, ugyanazokat a dolgokat főzi, mint amit a
menyasszonya szokott, imádja az Arsenalt és a komolyzenét, illetve szeret egy
bizonyos helyre túrázni, amiről kiderül, hogy az egy ugrópont. A kuszasága
miatt azonban bolondnak tűnik.
A könyvet az apa-lánya
viszony viszi a hátán, mert Kin mindent megtesz azért, hogy ne eliminálják az ő
döntései miatt. Hiszen Miranda nem tehet arról, hogy az édesapja összejött az
édesanyjával, no meg arról sem, hogy az emlékeit leírta egy füzetbe azért, mert
nem szerette volna elfelejteni őket. A rendszer azonban eliminálni akarja, mert
a füzetbéli tudást a lány felhasználta egy videójátékhoz.
Összességében
Sokkal jobban élveztem
volna a regényt, ha kevésbé lett volna kusza az elején. Kin kellemetlen
elbeszélő, aki sokat tisztul a könyv során. Megszállottan védelmezi a lányát,
és ez a történetszál a legdominánsabb az egész kötetben. Az időutazás amolyan adalékként
szolgál.
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Metropolis Mediának!
„Milyen könnyű volt az emberek számára visszatérni a megszokott sablonokhoz, akárhol és akármelyik korban éltek!”
~~~
„Tőlünk jobbra emberek jártak ki-be egy ajándékbolt ajtaján, valamivel távolabb egy jókora „Fedezze fel a történelmét!” felirat lebegett, alatta egy kisebb felirat, ami olyasmiről szólt, hogy ezen a helyen a látogatók a közösségi média archívumaiban keresgélhetnek az őseik után.”
~~~
„… azt csináld, amit szeretnél! Ne az én kedvemért csináld, vagy a nagymama kedvéért, vagy a barátok, vagy a fiúk, vagy tudom is én, kinek a kedvéért. Ha azért akarsz tanulni, hogy aztán majd videójátékokat készíthess, akkor csináld azt! Lehet, hogy nem fogsz sokat keresni, és valószínűleg nehéz lesz néha, de biztosra veszem, hogy sikerülni fog.”
~~~
„…azt csináld, ami boldoggá tesz! Sosem tudhatod, mikor fogja valami elragadni tőled a boldogságot.”
~~~
„Régen, a huszonegyedik század elején, a közösségi média megjelenése révén rengeteg ember hagyott digitális nyomot a világban.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése