Az apai ösztönök időn át is működnek | Mike Chen

Mike Chen Itt és most és aztán című köteténél az időutazós tematika mellett a Monument Valley nevű játékra emlékeztető borítója fogott meg. Valami fantasztikus munkát műveltek megint a Galaktikások. Nem is értem, miért panaszkodnak az emberek állandóan, ha nem marad meg a borító, mert ennél az esetnél is előnyére vált a könyvnek, pont mint a Ház az égszínkék tengernél.

Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2021
Metropolis Media
sci-fi, thriller
három csillag

Kin Stewart átlagos családapa: informatikával foglalkozik, a mindennapok apró-cseprő gondjaival küzd, és próbál jóban lenni tinédzser lányával, Mirandával. Valójában azonban időutazó titkos ügynök a jövőből, aki az 1990-es években rekedt egy küldetés során.

Múltját titkolva új életet kezdett, ám időről időre emlékezetkieséssel járó rosszullétek törnek rá, és ezek megzavarják a családi nyugalmat. Egy délután megérkezik a „mentő” csapat – tizennyolc év késéssel. Küldetésük: visszavinni őt 2142-be, ahol valójában csak hetek teltek el, és ahol egy másik család várja, amire nem emlékszik. A két történet között őrlődő Kin kétségbeesetten igyekszik fenntartani a kapcsolatot múltbeli és jelenbeli életével egyaránt. De amikor bizonyos lépései azzal fenyegetnek, hogy elpusztulhat az Időfelügyelő Ügynökség, megváltozhat a történelem, és lánya élete is veszélyben forog, vállalkoznia kell egy utolsó útra Miranda megmentése érdekében, még akkor is, ha ezzel megsérti az időutazás összes szabályát.

Az Itt és most és aztán kivételes sci-fi, melyben a szerző egyszerre képes elkápráztatni játékos fantáziája, képzelőereje sokszínűségével, ugyanakkor megmutatja az apai szeretet mindent elsöprő erejét is. Hiszen, ha egy férfi számára a lánya élete a tét, nem ismer határt sem térben, sem időben…

 

Több időutazásra és kevesebb családi drámára számítottam, de pont fordítva sikerült. Mike Chen a sci-fi környezetet fűszerként használja, néha belekap, és akkor meglepődök az ötletein, de sok helyen kihasználatlanul hagyja. Ezt egy idő után már nem bántam, mert sokkal jobban tetszettek azok a részek, ahol a lányára koncentrálunk, mert azon kívül elég kusza volt a regény és az elbeszélése.

Történetünk…

egy apáról szól, aki PTSD-ben szenved, legalábbis a környezete ezt tudja róla. Valójában azonban egy múltban ragadt időügynök, akinek a megmentésére csak 18 évvel később érkeznek. Addigra már egy életet épített ki a múltban, és egyre kezdte elveszíteni az emlékeit. A jelenbe visszatérve azonban a kor technológiájának segítségével sikerül helyrehozni, ám már sosem mehet küldetésre, mert az az életébe kerülne. Ezért informatikai tudását felhasználva lép kapcsolatba a lányával, akinek megváltoztatja az életet, ezzel azonban komoly galibát okoz.

Nagyon kuszán indít a regény, ami teljes mértékben tükrözi hősünk, Kin állapotát. Kezd szétesni, veszti el az emlékeit, és már nem tudja, hogy mi a múlt és mi a valóság. Furcsa az ő szemszögéből figyelni az eseményeket, számomra kellemetlen olvasást eredményezett, ami miatt nem is igen akartam hosszan elmerülni benne. Amint azonban hatni kezdenek a gyógyszerek, sokkal elviselhetőbb lesz, és az apa-lánya kapcsolat is érdekessé tette. Azoknál a jeleneteknél sokkal tisztább és fókuszáltabb, így élvezhetőbb is.

 

Már Kin neve is érdekes, ami a quinoából származik, hiszen a 22. században divat a gyereket egy ételről elnevezni. Ugyanúgy furcsa szokás az „Ez zsír/király/menő” helyett az „Ez korona” használata, amely talán angolul nem is, de magyarul eléggé különösen hangzik. Ez lehet a vírus miatt, de mindenképp érdekes megoldás. Ugyan létezik az időutazás, de a nagyközönség nem tud róla. A múlt megismerése miatt ők múzeumokba járnak, illetve adattárolókba, ahonnan például a közösségi média aktivitások között megkereshetők a rokonok.

Forrás: Pinterest

Kinnek nehéz visszatérnie a régi életéhez, hiszen a múltja állandóan vele van. Már volt egyszer házas, van egy lánya és tud főzni. Penny, a menyasszonya egyáltalán nem így emlékszik rá. Míg náluk még két hét sem telt el, addig Kinnek már 18. A kor is meglátszik rajta, hiszen nem kapott öregedés lassító anyagot. A jövőben az emberek 50 éves korukban házasodnak és vállalnak gyereket, hosszabban is élnek, így bőven van idejük karriert is építeni, valamint családot is alapítani.

 

Érdekes volt, hogy Kin izommemóriája és tudatalattija mennyire támogatja, ha már az emlékei nem. Van egy szerencsehozó egypennyse, ugyanazokat a dolgokat főzi, mint amit a menyasszonya szokott, imádja az Arsenalt és a komolyzenét, illetve szeret egy bizonyos helyre túrázni, amiről kiderül, hogy az egy ugrópont. A kuszasága miatt azonban bolondnak tűnik.

 

A könyvet az apa-lánya viszony viszi a hátán, mert Kin mindent megtesz azért, hogy ne eliminálják az ő döntései miatt. Hiszen Miranda nem tehet arról, hogy az édesapja összejött az édesanyjával, no meg arról sem, hogy az emlékeit leírta egy füzetbe azért, mert nem szerette volna elfelejteni őket. A rendszer azonban eliminálni akarja, mert a füzetbéli tudást a lány felhasználta egy videójátékhoz.

 

Összességében

Sokkal jobban élveztem volna a regényt, ha kevésbé lett volna kusza az elején. Kin kellemetlen elbeszélő, aki sokat tisztul a könyv során. Megszállottan védelmezi a lányát, és ez a történetszál a legdominánsabb az egész kötetben. Az időutazás amolyan adalékként szolgál.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Metropolis Mediának!

„Milyen könnyű volt az emberek számára visszatérni a megszokott sablonokhoz, akárhol és akármelyik korban éltek!”

~~~

„Tőlünk jobbra emberek jártak ki-be egy ajándékbolt ajtaján, valamivel távolabb egy jókora „Fedezze fel a történelmét!” felirat lebegett, alatta egy kisebb felirat, ami olyasmiről szólt, hogy ezen a helyen a látogatók a közösségi média archívumaiban keresgélhetnek az őseik után.”

~~~

„… azt csináld, amit szeretnél! Ne az én kedvemért csináld, vagy a nagymama kedvéért, vagy a barátok, vagy a fiúk, vagy tudom is én, kinek a kedvéért. Ha azért akarsz tanulni, hogy aztán majd videójátékokat készíthess, akkor csináld azt! Lehet, hogy nem fogsz sokat keresni, és valószínűleg nehéz lesz néha, de biztosra veszem, hogy sikerülni fog.”

~~~

„…azt csináld, ami boldoggá tesz! Sosem tudhatod, mikor fogja valami elragadni tőled a boldogságot.”

~~~

„Régen, a huszonegyedik század elején, a közösségi média megjelenése révén rengeteg ember hagyott digitális nyomot a világban.”