A titkok megkeserítik a kapcsolatokat,
mikor kiderülnek. Addig azonban a tudatlanok teljes nyugalmával éli az ember az
életét. Ugyan feltűnnek neki a furcsaságok, de nem tulajdonít nekik nagy
jelentőséget. Jessie Burton Die Magie der kleinen Dinge [magyar címe: A babaház
úrnője] című regényével is valahogy így voltam. Szerettem olvasni, érdekelt is
a története, de aztán egyre több minden derült ki, és egyre inkább kezdtem
ferde szemmel nézni a regényre.
Eredeti megjelenés éve: 2014 Magyar megjelenés éve: 2015 misztikus, történelmi három csillag |
Mindazt, amit látsz,
játéknak veszed.
Amszterdam, 1686. A
tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja
helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell
azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek
elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget.
Miközben kétségbeesetten
igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos
személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő
sorsát igyekezne egyengetni.
Jessie Burton a női sors
és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain
megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai.
Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha fátylon keresztül
látnám a világot. Megvezetett engem is rendesen, viszont volt olyan is, amire a
lepel lehullása előtt rájöttem. Viszont valami hiányzott ebből az amúgy izgalmas
sztoriból.
Történetünk…
a friss házas Nella Brandt
Amszterdamba költözésével indul. A férje sokat van távol, így sógornőjével
tölti napjai nagy részét, aki semmibe veszi. Nászajándékként egy kisszekrény
méretű babaházat kap, melyet kedve szerint berendezhet. Fel is keres egy
miniaturistát, aki a megrendelésen túl is meg-meglepi küldeményeivel. A lány a
mester rejtélyének nyomába ered, de eközben a családi ház is titkokat rejt. A
város leggazdagabb kereskedőjének feleségeként fel kell nőnie a feladathoz.
„JEDE FRAU IST DIE BAUMEISTERIN IHRES EIGENEN GLÜCKS ”
Az egész regény egy
babaház körül forog, viszont itt érzetem a regény befejezésekor a legnagyobb
hiányosságot. Nellát az elején folyamatosan vagy egrecíroztatják, vagy
kihagyják a beszélgetésekből, de ezt a világot szabadon berendezheti. A ház
kísértetiesen hasonlít arra az épületre, ahol élnek. És amint el kezdenek szállingózni
a bútorok és a bábuk, egyre ijesztőbb lesz a hasonlóság. Vajon honnan ismer a miniaturista
minden szegletet? Hátborzongató, mennyire pontosak a kis hasonmások. És nem
csak a jelent, hanem a jövőt is ábrázolják. Végig vártam, hogy fel fog bukkanni
a mester és fény derül a titkára, de nem. Kíváncsi lettem volna, honnan ismeri Brandték
házát és titkait. Mágia vagy szimplán csak settenkedés? Sosem fogom megtudni.
És ez nagyon zavart, hisz egyrészről ez volt a történet lényege.
A másik központi szál a
Brandt testvérpár élete. Johannes már az elején különös volt. Távol tartja
magát a feleségtől, inkább dolgozik még este is, csak hogy ne kelljen
felkeresnie aráját a hálószobában. Nyugodt életet biztosít neki, de nem adja
meg a boldogságot. Pedig a 17. századi férfiak eléggé nyilvánvalóan
érvényesítik a feleségeiken az akaratukat. Ettől még sikeres üzletember, a
társadalom elfogadott tagja, és nem mellesleg a saját neméhez vonzódik, mely
abban a korban halálos bűnnek számított. A titoktartást egy ideig meg lehet
fizetni, de tudtam, hogy ebből előbb-utóbb baja fog származni. Egy ártatlan ember,
aki rossz korba született, ami miatt azért sajnáltam.
Nővérének se kell a
szomszédba mennie a furcsaságokért. Ő határozottan érdekesebb karakter, holott
elég lekezelőn viselkedik. Marin egyszerű ruhákban jár, de alatta finom kelmét
hord, és szerelmeslevelet rejteget a könyvében. Az aggszűz szobája komoly gyűjteményt
rejt úgy, hogy nem megy nagyon seháse. Már az elején éreztem, hogy titkol
valamit, csak azt nem tudtam, hogy ez mekkorát fog szólni. Aztán meg alig
ocsúdtam fel az egyik meglepettségből, jött a másik.
Szerettem az amszterdami
helyszínt, felüdülést jelentett. Belepillanthatunk a kereskedelem világába, a
vallási életbe és a gazdagok képmutatásába. Ez még egy kifejezetten bigott
korszak, de Brandték kitűnnek belőle a szabadságvágyukkal. Ez lett úgyis a
vesztük. Hihetetlenül jól bemutatja az akkori életet, az értékeket.
Forrás: Pinterest |
Végül szólnék pár szót hősnőnkről is, aki inkább a cselekmény elmesélője, mint elszenvedője. A történet négy hónapja alatt gatyába rázza magát, és az édesanyja szoknyája mellől kiszabaduló 18 éves lányból nem mondom hogy kész kereskedőasszony, de határozottabb nő lesz. Ez azonban egy kicsit szürreális, bár ha a csapásokat nézzük, akkor mégsem annyira. Kíváncsi lennék a további életére, mert a cukorkereskedelem szerintem csak az első lépés volt a sikere felé.
Összességében többet
vártam volna a regénytől. Nem foglalkozott kellő mennyiséget a Miniaturistával,
ezért egy kicsit csalódott vagyok. Brandték kettős élete azonban odavágott,
főleg Mariné.
»Muss Lebenserfahrung immer leidvoll sein, Marin?« fragt Nella.Alle sehen Marin an. »Im Leid erkennen wir unser wahres Ich«, erwidert sie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése