A Bőrtelen Ló és az űrkorszak | Michael Chabon

Vannak könyvek, aminél jobb, ha előre tudod a feldolgozott témákat, mert akkor nem ér meglepetésként, hanem fel tudsz rá készülni. Michael Chabon Ragyog a hold című regényénél sajnos elkövettem azt a hibát, hogy csak a fülszövegre hagyatkoztam, pedig a molyos címkék néha többet árulnak el a történetről. A pszichés betegségek elég ingoványos területnek számítanak nálam, de ért már pozitív meglepetés is. De nem itt.

Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2017
21. Század Kiadó
családregény
két csillag

A Pulitzer-díjas Michael Chabon újabb irodalmi remekművel jelentkezik igazságról és hazugságról, családi legendákról és egzisztenciális kalandokról, valamint azokról az erőkről, amelyek el akarnak bennünket pusztítani.

A regény vallomás egy öregember halálos ágyáról. A szerző egy egész kort zsugorít egyetlen életbe, és egyetlen életet egyetlen hétbe a háború előtti Philadelphia zsidó nyomornegyedeitől Németország elfoglalásáig, egy floridai nyugdíjas falutól egy New York-i börtönig, az amerikai űrprogram aranykorától „az amerikai évszázad” alkonyáig.

Egy élet sodró, megható, tragikomikus, alaposan kikutatott és abszolút fiktív átirata, egy olyan életé, amely átível a huszadik század sötét szívén.

A könyv egy olyan hazugság, amely igazat mond, olyan kitaláció, ami tény; Michael Chabon legmerészebb és legmegindítóbb műve.

 

Nem értettem meg a regényt, pedig nagyon szerettem volna. Az elején még törekedtem rá, de aztán be kellett látnom, hogy ezt a könyvet nem nekem írták. Még a végére sem állt össze a fejemben a hatalmas katyvasz, amihez lehet, hogy még fiatal is vagyok. Szenvedtem az olvasásával, ami egy ilyen vastagságú kötetnél csak még jobban elhúzza a szenvedést.

Történetünk…

egy nagypapáról szól, aki a halála előtt meséli el az életét az unokájának. Gondolatai csaponganak, így a kerek egész csak a végén áll össze. Az öreg megjárta a második világháborút, részt vett az amerikai űrprogramban, volt börtönben, eltemette a feleségét. A véghajrában pedig szeretné átadni a tudását a következő generációnak.

 

Ez egy fikció, pedig az író ügyesen csomagolja bele a kor eseményeit a regény cselekményébe. Nem néztem a lábjegyzeteknek utána, hanem elhittem, hogy a könyv valóságában ezek a művek léteztek. Chabon írt magának egy vagány nagyapát, vagy talán ő maga élt volna át ilyen kalandokat, ha akkor élt volna.

Forrás: Pinterest

Hamar feltűnt a könyv durvasága, meg is jegyeztem magamnak, hogy ez egy verekedősebb, férfiasabb történet lesz, és ez be is igazolódott. A háborús részek elevenen táncoltak a szemem előtt, pont mint a testiséggel kapcsolatos jelenetek, de a legdurvább a koncentrációs tábor volt, ahol forgott a gyomrom egy amúgy kellemes nyári délután.

 

A könyv hívószava számomra a második világháború és a zsidóság voltak. A titokzatos nagyinak számjegyekből álló tetoválása volt. Franciaországból menekült Amerikába, mert a szüleit koncenztációs táborba vitték, a gyermeke apját pedig szimpatizálás miatt megölték. Emellett megjelenik a náci Németország utóhatása, hiszen az ottani tudósok a háború után más hatalmaknál, de folytatták tevékenységüket. Az űrutazás sem jöhetett volna létre nélkülük, amiről a papa elég sokat beszél, hiszen bele van szerelmesedve a Holdba. A helyenként feltűnő technikai részletek is ezt tükrözik, amikből alig értettem valamit.

 

Egyértelműen a nagymama a legtitokzatosabb karakter. Boszorkányként ismerjük meg, aki képes kártyából jósolni. Majd innen változik át zsidó menekültté, édesanyává, majd végül egy őrült nőben csúcsosodik ki. A Bőrtelen Ló üldözi, de emellett képes normálisan is viselkedni, ha épp békében hagyja a képzelete. Nehezen viseltem a lelki labilitását, de még mindig jobb volt, mint a papi nőügyeit követni.

Forrás: Pinterest

Ez nem egy könnyű könyv, mert sem a mama, sem a papa nem szerethető karakterek, amin a kusza elbeszélés sem segít. Ellenben érdekes kérdéseket vet fel. Az egyik ilyen a Holdat benépesítő emberek lelki üdvének kérdése. A másik pedig a rakéta pusztításáért keresi a felelőst. Vajon a ledobó vagy a tervező az? Erre egyébként nagyon jó párhuzam Dürrenmattól A fizikusok.

 

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!

„Az apja, aki német ajkúnak született Pressburgban (ma Pozsony), több méteráruüzletbe és vegyesboltba belebukott az 1920–30-as éveben. Ezután lemondott arról, hogy tulajdonos legyen, italkereskedésekben brunszolt eladóként, és végignézte, hogy mások kasszáját rabolják ki.”

~~~

„Aki már töltött időt kisgyerekkel, az tudja, hogy zsibbasztó unalom néha nagy találékonyságra ösztökél.”

~~~

„– Eveztél már kenuban? – kérdezte Buck, számos cserkész tábor veteránja.

– Láttam, hogyan kell – felelte nagypám, és elsősorban _Az utolsó mohikán_ némafilm verziójára gondolt, amit a Lyric moziban látott Germantownban. – Ha Lugosi Bélának megy, akkor nekem is.”

~~~

„Ez az elejétől kezdve részét képezte nagyanyám vonzerejének: nem a sérültsége, hanem a potenciál, hogy helyre lehet hozni, és még inkább a kihívás, amit ez a helyrehozás jelentett.”

~~~

„– A húszas években rakétamánia dúlt itt, Németországban – mesélte az öreg. – A lapok és a magazinok tele voltak rakétákkal. Postarakéták. Holdrakétál. Fritz Opel épített egy rakétaautót. Minden kontár és sarlatán a holdra akart jutni.”

~~~

„– Írtam a Kúriának, javasoltam, hogy az Anyaszentegyház készüljön fel az ember megtelepedésére a Holdon. Felvetettem, hogy a liturgikusoktól az eszkatolikusokig minden szinten mély kérdéseket vet fel, ha az emberiség eljut a szomszéd világba. A pápai felfedezés doktrínája érvényes a Holdra is, ahogy az Indiákra Kolumbusz idejében? Mi lesz az első holdbéli telepesek lelkének sorsa, akik eleinte maréknyian lesznek, ha a szentségek, az áldozás és a többi nem elérhető nekik? Ha _Rex mundi_ról vagy _Salvator mundi_ról beszélünk, ki kell-e mondani, vagy egyértelműen, hogy _Salvator mondorum_ot értünk rajta? Ha szelenitákkal találkozunk, bár a Hold kietlenségét tekintve valószínűtlen, de akkor is, mondjuk, hogy a Holdat állomásnak használva az emberiség eljut a Mars bolygóig, ahol értelmes, civilizált lényekkel találkozik. Tegyük fel továbbá… magamat idézem, ugye, világos? A memorandumot.”

~~~

„Hiába jöttek évtizedeken át többlépcsős behemótok, otromba föld körül keringő űrállomások és űrrepülők, a század közepi modern _Enterprise_, a sokszögű birodalmi csillagrombolók, a _Millennium Falcon_ korongja, képzeletünk mélyén a legközelebbi bolygó elérésének legbiztosabb módja egy keskeny szivar, aminek az orra hegyes kúppá szűkül, hátul pedig négy szárnyhegyen áll.”

~~~

„A rakéta gyönyörű volt. Fogantatásakor egy művész formálta, hogy elszakítsa azt a láncot, ami azóta lehúzza az emberiséget, hogy tudatára ébredtünk a föld gravitációjának, és az összes antológiájának szenvedésben, kudarcban és fájdalomban.”

~~~

„A szedett-vedett sohaföldiek felajánlották, hogy nem követnek el egy meg nem nevezett csintalanságot, ha megvesztegetik őket édességgel. Nagyapám nem tudott zöld ágra vergődni ezzel a szokással, ami az ötvenes évek elején még viszonylag újnak számított. Az ő gyerekkorában Philly déli részén halloween azt az éjszakát jelentette, amikor maszkos ír huligánok tojásos lisztbombát dobáltak, és trágárságokat írtak szappannal az ablakokra.”

~~~

„Nagyapám egy pillanatig csak állt, és nézte. Azon töprengett, melyik a nagyobb balszerencse: ha valakinek az anyja őrült, vagy ha az apja elég őrült, hogy szeresse az anyját.”

~~~

„A lány egy labirintus volt a számára; csak ritkán és tévedésből jutott el a szívéig.”

~~~

„– Csalódtam magamban. Az életemben. Egész életemben bármivel is próbálkoztam, csak félig sikerült. Próbáld meg kihasználni az időt, ami neked jutott. Ezt mondják. De amikor megöregszel, visszanézel, és azt látod, hogy mindennel, amit csináltál, csak az időt vesztegetetted. Csak arról tudsz mesélni, amit sose kezdtél el, vagy sose fejeztél be. Aminek megvalósításáért teljes erővel harcoltál, de nem lett tartós, vagy amitől teljes szívből próbáltál szabadulni, és még mindig ott van. Szégyellem magam.”

~~~

„Egy átlagos életben általában véve valószínűleg a legjobb kimondani, ami az ember szívét nyomja, kiönteni a lelkünket, elmondani a szeretteknek, hogy szeretjük őket, kérni azoktól, akiknek sérelmet okoztunk, hogy bocsássanak meg, és szembesíteni azokat, akik minket bántottak, azzal az igazsággal, hogy mit tettek. Ha olyasmiről van szó, amit ki kell mondani, akkor a beszéd mindig előrébb való a csendnél, de a kimondhatatlan tekintetében semmi haszna.”

~~~

„– Miért nem akarta Isten, hogy felépítsék Bábel tornyát? Miért keverte össze a nyelveket, hogy ne értsék egymást az emberek?

– Tudod, hogy nem hiszek Istenben.

– Tudom.

– Valószínűleg csak egy zikkurat volt. Tudod, mi a zikkurat? Mezopotámiában. Talán romos volt, talán csak félig lett kész, be se fejezték. És kitaláltak egy történetet, hogy megmagyarázzák, miért olyan.

– Ó.

– Érted, mit akarok mondani?

Értettem: minden összedől, soha semmi nincs befejezve. A világ is emeletekből áll, mint Bábel tornya vagy nagyanyám meséi, és mindig az összeomlás szélén van. Közmondásosan.”

~~~

„Általában lehetett arra alapozni, hogy az amerikaiak elhiszik a legrosszabbat is a hőseikről, de azt senki nem akarta hallani, hogy Amerika csontlétrán jutott fel a Holdra.”

~~~

„– Lehet jól csinálni, és lehet rosszul.

– Sokféleképpen lehet rosszul.

– És csak egyféleképpen jól.

– Maximum.”