Amerikából jöttem | Alexandra Potter

Hónapokig rakosgattam jobbra-balra Alexandra Potter Én és Mr. Darcy kötetét, és már többször úgy voltam vele, hogy most már aztán tényleg nekikezdek, de nem vitt rá semmi sem. Most is egy sorozat maratonozása közé ékeltem be, hátha ez nagyobb motivációt ad neki. Ez bevált, viszont a borító után sajnos a történet sem fogott meg.

Eredeti megjelenés éve: 2007
Magyar megjelenés éve: 2018
Lazi Könyvkiadó
chick lit
két csillag

Emily ​Albright számtalan katasztrofális randevú után úgy dönt, leszámol a szerelemmel. Inkább a karosszékbe kuporodik a Büszkeség és balítélettel, és idejét Mr. Darcyval, Jane Austen fess, tiszteletreméltó és szenvedélyes regényhősével tölti.

Ilyenformán tehát, amikor barátnője egy vad bulira hívja Mexikóba, a Margarita koktélok és férfiak világába, Emily inkább Angliába utazik, hogy részt vegyen egy Jane Austen-rajongóknak szervezett kiránduláson, ahol reményei szerint elmerülhet a romantika és Jane Austen világában.

Azonban semmi nem úgy alakul, ahogyan Emily képzelte, az utazás váratlan fordulatokat hoz az életébe. S bár nem mással találkozik, mint álmai férfijával, Mr. Darcyval, ám megismeri a nyers modorú, de két lábbal a földön járó újságírót, Spike Hargreavest is.

Vajon minden nő álomférfija, Mr. Darcy be tudná tölteni egy mai nő vágyait? A múlt romantikus világa tényleg nemesebb a modern valóságnál? Vajon a kellemetlen természetű oknyomozó újságíró valóban az, akinek látszik?

Emily végül nem a nyüzsgő New Yorkban, hanem az öreg kontinensen kapja meg azokat a válaszokat, amelyek miatt kénytelen megváltoztatni addigi nézeteit a férfiakkal kapcsolatban.

Ez egy harmatgyenge Büszkeség és balítélet átdolgozás. Már viszonylag hamar kiderült, hogy erről lesz szó, hisz feltűnt az elsőre ellenszenves figura, egy csapat nőnemű lányzó, akik közel kerülnek egymáshoz, aztán ahogy haladtunk előre a regényben az ikonikus jelenetek is szerepelnek, mint a netherfieldi bál, az első szerelmi vallomás és az ehhez kapcsolódó levél. Ezeknél a jeleneteknél még a szóhasználat is hajaz az eredetire. Sőt, helyenként még idéz is a regényből, mert főhősnőnk ezt olvassa a cselekmény közepette, és maga is reflektál arra a tényre, hogy jelenlegi élethelyzete mennyire hasonlít kedvenc könyvére. Ez azonban teljesen új fordításban kerül elénk, amit egy kicsit sajnáltam, mert nálam Szenczi Miklós az etalon.

Történetünk…

a karácsonyi és a szilveszteri időszakban játszódik (nem is lehetett volna jobb időzítése a könyvnek így nyár közepén), amikor is a könyvesboltban dolgozó Emilyt barátnője magával akarja vinni egy mexikói tobzódásra, ám a lánytól ez nem is állhatna távol. Így vágja rá azonnal, hogy a két ünnep közti időszakra már van programja. Egy boltban felejtett brossúra jelenti számára a menekülőutat, és ami egy Büszkeség és balítélet központú Austen hetet kínál a résztvevőinek. Az álomutazás azonban nyugdíjaskörutazást takar, de Emily próbálja minden percét élvezni. A férfiakból kiábrándulva azonban rá kell jönnie, hogy a plátói Mr. Darcy mégsem az, akire ő vágyik.

Forrás: Pinterest

Nem szerettem Emilyt, mert nagyon játssza az amerikai turistát. Tudom, hogy sok újdonság éri az embert, ha idegen országba utazik, de hősnőnk ezt számomra előnytelenül adja elő. Eredetiben biztos kiütközik a nyelvezet béli különbség is, melyet a magyar fordítás próbált átadni több-kevesebb sikerrel. Emily amúgy egy kedves és aranyos lány, csak annyira New Yorki, hogy az már fáj. Hisz ő fejébe látunk bele, és ő nem győzi hangoztatni a két ország közt különbségeket. Egy idő után enyhült az iránta érzett ellenszenvem, de még mindig megtartottam tőle a tisztes távolságot.

A regény egyetlen érdekes része a fel-feltűnő Mr. Darcy. Nem, nem korabeli ruhákba bújtó színész, hanem a valódi könyvszereplő Mr. Darcy. Ez egy kis izgalmat csempész az amúgyis inkább darálós mint érdekfeszítő cselekménybe. Nagyon gyanús volt nekem a könyvbéli karakter megjelenése, és végig tűkön ültem, hogy hogyan is fogja feloldani ezt a rejtélyt az írónő. Időutazás? Mágia? Sajnos a végén nem kaptunk erre választ, hanem meghagyta az olvasó fantáziájának, de ötletes.

A márkanevek egyrészt kicsit öregítenek a történeten, másrészt pontos korképet is adnak, ami később lesz érdekes, most viszont inkább csak avíttnak tűnt. Tárcsázós internet, BlackBerry telefon, emailes kommunkiáció. Megvan ezeknek a nosztalgikus varázsa, de ettől pont hogy nem kortalan a regény.

Forrás: Pinterest

A mellékszereplők is inkább hanyagolhatók. Van nekünk egy kissé pocakos újságírónk, egy régen híres színésznőnk, egy ír vénlányunk, egy kedves buszsofőrünk, egy titokzatos idegenvezetőnk, az olasz pékünk és a legjobb barátnőnk, na meg a többi, de hát nekik még a nevükre sem emlékszem, annyira haloványak voltak. A köztük lévő kapcsolatok dinamikája viszi előre a cselekményt, de valahogy egyik se kötött le annyira, hogy érdekeljen. Maeve aranyos volt, és az ő történetére kíváncsi is voltam, és Rose is elégtételt kapott, de Spike… Ő valahogy nem az én esetem, meg nem is úgy ábrázolta az írónő, hogy megszeressem. Illetve Emily szemszögéből látjuk, róla meg már korábban vázoltam a problémáimat.

Bár a végén voltak jobb pillanatai, összességében nem tetszett. És bár a borító miatt nem tudtam csalódni, bizonyos elemeket azért ügyesebben is fel lehetett volna használni, hogy ne csak egy Amerikából jöttem legyen. Mindenbe belekap, majd később pikk-pakk lerendezi. Az életbölcsességek pedig inkább hasonlítottak a Facebookon ajánlott „10 dolog, amit a férfiak szeretnek a nőkben” típusú bejegyzésekhez.

„Ha nem csinálunk semmit, az rosszabb lehet, mint ha rosszul csinálunk valamit.”