Matula védőszentje | Szabó Magda

Sok helyről hallottam már jókat Szabó Magda Abigél című regényéről, de engem eddig még elkerült mind a könyv, mind a film. Meg aztán az írónővel sincs felhőtlen kapcsolatom, így nem is forszíroztam volna az olvasását, ha nem találom meg a könyvet tavaly nyáron a fonyódi piacon. Nem hagytam ott, és nem is bántam meg ezt egy percig sem. Sokkal többet adott, mint első ránézésre hittem. Szerettem, hogy komoly témát dolgoz fel az ártatlanság függönye mögül szemlélve.

Megjelenés éve: 1970
lányregény
öt csillag

Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon?

Kedves Abigél,
ki vígaszt nyújtassz a szomorkodóknak, bíztatást a csüggedőknek, kinek keze mindenhova elér, örülök, hogy megismerhettelek. Legendád évfolyamról évfolyamra terjedt, s remélem, hogy továbbra is ott leszel ezeknek az elveszett lelkeknek. Fontos vagy nekik, mint földnek a víz, mint növénynek a napfény, mint embernek a levegő. Köszönöm, hogy vagy nekik, s ha csak egy rövid ideig, de én is Matulás lehettem, s históriádat megismerhettem.Ölel,
Réka

Történetünk szerint…

Vitay Georginát édesapja kiszakítja a megszokott budapesti életéből, és egy jócskán Isten szeme előtt lévő, de mások előtt ismeretlen vidéki leánynevelő intézetbe viszi. Ennek oka, hogy nevelőnő nélkül maradt, mert a francia kiasszonynak haza kellett utaznia, de legfőbb indok a második világháború, mely egyre inkább kezd begyűrűzni kishazánkba. A zárt intézetben Ginának azonban nincs sok maradása, nem szereti, mert kiközösítik, ezért el akar szökni, de ez sosem sikerül neki. Kálváriája azonban hamarosan véget ér, és megtapasztalja milyen is egy szerető és összetartó közösség tagja lenni, ha már a kinti világ ennyire ellenséges.

„Te nem tudsz veszteni – mondta Marszell valamikor, mikor társasjátékot játszottak –, pedig hozzátartozik a jólneveltséghez, hogy ne tedd nehézzé a győztes győzelmét a bús képeddel. Tessék megtanulni szépen veszteni.”

Nagyon kedveltem az egész könyv hangulatát, Matulát, a tanárokat, az ötödik osztályt és még Árkodot is, bár a településből elég keveset látunk. Az elején ugyan voltak olyan mozzanatok, amiket nemigen tudtam összerakni, de a végére minden kikristályosodott előttem. Együtt lázadoztam Ginával a szigorú vallási nevelés, a puritánság és a büntetések ellen, és aztán a felismerések után egymás vállára hajtottuk a fejünket, hogy közösen dolgozzuk fel a tudás súlyát. Igen, én is úgy éreztem, hogy egy vagyok közülük. Bár nem olyan makacs mint Kis Mari és nem is olyan visszahúzódó, mint Torma Piroska, de a különbözőségünktől eltekintve nagyon jól megértettük egymást.

Forrás: Pinterest, Jelenetek a filmből (1977)

Határozottan a második világháborús vonal tetszett a legjobban, amely megbúvik a lányregények halotti leple alatt. Mert egy ilyen címmel, hogy Abigél, egy romantikus történetet vár az ember. Ugyan nem mentes a lányos képzelgésektől, de a valóság rendszerint bekopogtat. Részt veszünk egy légiriadó gyakorlatán, és a helyi ellenállás lépéseit is figyelemmel követjük. De a háború leginkább Gina édesapjával való kapcsolatában csúcsosodik ki. Féltésből adta be az intézetbe, és kimért kapcsolatuknak is ez az oka, mert nem szeretné, ha baja lenne az egyetlen gyöngyvirágszálának. Súlyt és izgalmat adott a regénynek, és ettől csak még jobban szerettem. Többet viszont nem árulnék el erről a részről, hiszen szeretném, hogy ti is ugyanúgy izguljatok az olvasás közben, mint ahogy én tettem.

„Honvédelmi ismeretek óráján Kalmár magyarázta már, mint próbálják háborús időben ellenséges elemek befolyásolni a közhangulatot, valahogy sose tudta elképzelni, milyen lehet ez a valóságban. Hát most látta. Ez ugyan nem röpcédula, amiről tanultak, inkább úgynevezett provokáció.”

A cselekmény másik vonala a közösség összetartása és az abba való beilleszkedés. Ginát megérkezése után hamar a szárnya alá veszik, de ugyanolyan sebességgel ellene is fordulnak. Az első tanóráról is kirakják már, így a tanároknak is meggyűlik vele a baja. De a túléléshez az egyéniséget természetesen megtartva együtt kell működni a többiekkel, hisz csak egymásra számíthatnak jóban-rosszban. Zsuzsanna is valahogy a kis közösségük része, mert prefektaként ugyan nem diák, de nem is tanár. Jó szíve van, talán túlságosan is. Barátja a gyerekeknek, de ugyanúgy meg is dorgálja őket.

Jelenetek a filmből (1977)

Aztán ott van Abigél legendája is, aki csodatevő tulajdonságairól híres. Sokáig azt hittem, hogy nagyobb szerepe lesz a történetben, aztán jött a befejezés, és megértettem mindent. Miért támasza a gyerekeknek, pontosan úgy, mint Horn Mici hagyományai, melyet ballagása óta nem hagytak elveszni. Kapocs a külvilághoz, hisz az internátus saját kis világgal rendelkezik, mely nem engedi meg az evilági örömöket.

Kedves Réka,

köszönöm.

Ölel,

Abigél