Az irodalommal nem illik szórakozni | Jasper Fforde

Léteznek könyvek, melyek attól még hogy jók, téged egyszerűen nem találnak meg. És ez ellen nem tudsz mit tenni. Jasper Fforde A Jane Eyre eset című regénye számomra beleesett ebbe a kategóriába, mert maga a koncepciója érdekes, és voltak benne kiemelkedő részek, összességében elég kusza. Nem is tudtam benne úgy haladni, ahogy szerettem volna, pedig nem volt rossz.

Első magyar meglenés éve: 2008
Láva Könyvkiadó
(a képen a Cor Leonisos kiadás)
alternatív történelem, időutazás
három csillag

Jasper Fforde regénye egy másik lehetséges és meglehetősen bizarr 20. század végi Angliába vezet el – olyan világba, ahol mindennapos az időutazás, kihalt állatfajok házilag klónozott példányai sétálgatnak a kertekben, virágzó feketepiacuk van a hamisított verseknek, és a művészeti irányzatok harcias hívei utcai csatákat vívnak egymással.

Ebben a világban él Thursday Next, a rettenthetetlen irodalmi mesterdetektívnő, aki élete legnagyobb kihívásával szembesül, mikor a zseniális bűnöző, Acheron Hades a hírnév és a busás váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Brontë nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t…

Jasper Fforde nemzetközi sikerű könyvsorozatának e darabját a Harry Potter-sorozat fordítója, Tóth Tamás Boldizsár magyarításában ajánljuk a Kedves Olvasónak.

Az már mond valamit egy könyvről, hogy inkább egy 800 oldalas monstrumot olvas helyette az ember. A krimi szálat a fülszöveg már pedzegeti, de ott ugyanakkora hangsúlyt fektetnek Jane Eyre elrablására is, amely az utolsó 100 oldalon kerül képbe. Igaz, hogy a regény párszor már felbukkant előtte is, de ugyanannyit szerepel Charles Dickens Martin Chuzzlewitje is, mégsem az lett a címe. Talán mert kevésbé ismert, és kevesebb embert fogott meg volna meg cím alapján.

Történetünk…

egy alternatív 1980-as évekbeli Angliában játszódik. Igen, Angliában és nem Nagy-Britanniában, mert Wales sikeresen kivált, azóta Köztársaságként működik. Már több mint 100 éve dúl a krími háború, amelynek veteránja főhősnőnk, Thursday Next is. Irodalmi detektív Londonban, ám egy balul elsült akció miatt kórházba kerül, ahol önmagával találkozik egy pillanatra, aki azt mondja neki, hogy azonnal vállalja el a szülővárosában meghirdetett munkát. Next kisasszony így kerül vissza családja védő szárnyai alá, miközben hajkurássza a hírhedt irodalmárból lett mesterbűnözőt, Acheron Hadest, aki előszeretettel lopkod eredeti kéziratokat, hogy azokban kárt tegyen. Ezt Thursday nagybátyának szerkezetével könnyű szerrel meg is teheti, de a hatóságok mellett a világot irányító nagyhatalmú cég, a Góliát is a nyomában jár.

Az eleje nagyon kusza, azt sem tudtam, hogy mi a helyzet. A tipikus tükörben bemutatjuk a főszereplőt motívumon már fenn se akadtam, sokkal inkább kapkodtam a fejemet az elnevezések és a szálak miatt. Egy idő után, amint végre a fő történetre kezd koncentrálni, így kitisztul a horizont, de már nagyon hamar rájöttem, hogy nem az én "csésze teám".

Forrás: Pinterest

Az időutazás sokkal kevesebb szerepet kapott benne, mint szerettem volna. Csak a random feltűnő édesapja lassítja le az időt, és tűnik fel maximum öt perc erejéig, de már száguldozik is tovább, mert kerestetik a jelenben. Náluk ez valami családi adottság lehet, mert a lánya pedig a könyvek olvasása közben képes belemenni a cselekménybe. Ugyan épített hozzá a nagybátyja egy gépezetet, ami toldalékfaló könyvmolylárvákkal működik, de ő enélkül is simán be-ki mászkál.

Örültem volna, ha a politikai szál nagyobb jelentőséggel bírt volna, ha nem csak dobálóznak a krími háborúval, vagy Anglia Walesszel való kapcsolatával. Illetve a Góliát is mindig csak fel-feltűnik, és sejthető, hogy hátsó szándékkal akarják leállítani Thursdayt a kutatásról, de az egész csak egy papírmasé díszletnek hatott, amely összeborul, ha valaki kinyitja a hátsó ajtót.

Tetszettek az irodalmi kikacsingatások. A regény foglalkozik a Shakespeare valósságával, amely kérdéskörről nem hallottam tanulmányaim során, így érdekesnek találtam. Aztán foglalkozik a szomorú befejezésű Jane Eyren, aki végül Indiában köt ki. No álljon meg a fáklyás menet! Ez nem is így történt az eredetiben, itt valaki belekontárkodott. Ügyes megoldással intézték el a „javítást”, mely sosem volt kérdéses, csak ennek eljöveteli ideje.

Forrás: Pinterest

Végül a szereplőkről mondanék pár gondolatot. A neveik érdekesek voltak, nem mindenkit neveznek el jövő csütörtöknek. A személyiségeik viszont kevésbé fogtak meg. A szerelmi szál is lagymatag, már ha azt annak lehet nevezni. Hades tűnik a legérdekesebbnek, de ő is kevéssé van kifejtve ahhoz, hogy megértsük a motivációját. Szimplán csak elmebetegnek van beállítva. Mycroft bácsi ellenben érdekes, remélem a második részben nagyobb szerepet kap a találmányaival.

„Az átlagos felnőttek nem szeretik, ha a gyerekek olyan dolgokról beszélnek nekik, amelyektől megfosztja őket saját elméjük szürkesége.”

~~~

„A valóságot a fiktív dolgoktól elválasztó határ nem olyan szilárd, mint hinnénk.”

~~~

„Ha a tudósok mind vennék a fáradtságot, elgondolkoznának a felfedezéseik alkalmazásának lehetséges következményein, sokkal biztonságosabb hely lenne ez a bolygó.”

Egy regény rabjai (#2)