AI - Fikció vagy valóság? | Dan Brown - Betekintő #20

Nem tisztem a tudomány vagy a vallás mellett állást foglalni. Ez mindenkinek a magánügye. Dan Brown azonban mindig megmozgat bennem valamit. Elgondolkodtat, de tudom, hogy ez csak fikció. Hogy nem létezik ilyen a valóságban. Nem-e? Mivel az Eredetről nemigen lehet úgy részletekbe bocsátkozni, hogy ne lőjön le minden fordulatot az ember, így ugyanolyan betekintést adok a regénybe, mint A Da-Vinci-kódnál.

Magyar megjelenés éve: 2018
GABO Kiadó
kaland, krimi
három csillag

Robert ​Langdon, a szimbolika és a vallási ikonológia harvardi professzora a bilbaói Guggenheim Múzeumba érkezik, hogy részt vegyen egy felfedezés bemutatásán, amely „mindörökre megváltoztatja a tudományokat”. Az esemény házigazdája Langdon barátja és egykori tanítványa, Edmond Kirsch, a negyvenéves tech-mágnás, akit káprázatos találmányai és merész előrejelzései az egész világon vitatott figurává tettek. A mai este sem kivétel: azt állítja, hogy egy megdöbbentő áttörést jelent be, amelynek messzeható következményei lesznek.

Ám Langdon és a több száz vendég legnagyobb döbbenetére, az esemény még azelőtt tragikus véget ér, hogy igazán elkezdődhetne. Langdon kétségbeesett menekülésre kényszerül a múzeum igazgatónőjével, Ambra Vidallal. Barcelonába szöknek, és veszélyes kutatásba kezdenek egy jelszó után, amely megnyitja Kirsch titkát.

Langdonnak és Vidalnak meg kell találnia az utat a város labirintusszerű átjáróiban egy olyan ellenséggel szemben, amely minden fordulónál egy lépéssel előttük jár. A nyomot, amelyet követnek, csak rejtélyes szimbólumok és többértelmű modern művek jelölik, de Langdon és Vidal sorra megfejti a nyomravezetőket, és végül szemtől szembe kerülnek egy világrengető igazsággal, amely rejtve maradt – egészen mostanáig.

Lassú volt, eszméletlenül. Azt hittem, hogy magával ragadó lesz, ehelyett azonban 570 oldalban nyújtotta el egyetlen este eseményeit. Több szemszögből láthatjuk a történéseket, de ez se segít. Hiányzik a dinamika. Vagy csak én tunyultam el ennyire.

Magát a bonyodalmat az eleje óta kísérhetjük figyelemmel, amit én már annyira meg akartam volna tudni ott, azonnal. Húzták, mint a rétestésztát, és ez engem zavart. Mert nem is Langdon jött rá valamire, hanem próbálta a titkot rejtő zárat feltörni. Lealacsonyodott, semmi szimbolikakutatás. Vagy mikor mintha az lenne, is csak túlbonyolítja. Az internet több összeesküvéselméletet gyártott, mint a prof. Talán kiöregedett volna?

A fő helyszín Barcelona, amit sajnos még nem volt szerencsém meglátogatni, de a könyv segítségével sem. A Sagradán és a Gaudi házon, no meg a múzeumon kívül nemigen járnak a városban, pedig folyamatosan menekülésben vannak. A budapesti részek tetszettek. Feltűnik a Szimpla, Dohány utcai zsinagóga, egy magyar rabbi és Duna parti épületek. Különleges volt ez egy külföldi szemével leírva.

A regény a tradícióval állítja szemben a modernizálást. Nem is tudtam, hogy Spanyolországban is kemény diktatúra tombolt a második világháború után. Érdekes volt a mesterséges intelligencia témaköre. A könyvben szereplő entitás nem csak személyi asszisztens, hanem képes festeni és zenét komponálni. De kihez hűségesek ezek a kódkupacok? 

Forrás: Pinterest

„Az emberi agy számára […] bármilyen válasz jobb, mint ha nincsen válasz. Rendkívül kényelmetlenül érezzük magunkat, amikor azzal szembesülünk, hogy nincs elég adat, ezért az agyunk kitalál adatokat. A legkevesebb, hogy felkínálja a rend illúzióját, számtalan filozófiát, mitológiát és vallást teremtve, hogy megnyugtasson minket: igenis rend és szervezettség van a láthatatlan világban.”

„Rövidül az emberi fejlődés idővonala, nullára zsugorodik a régit a moderntől elválasztó tér.”

„Ami a magányos elmélkedés csöndes ideje volt egykor – néhány percre egyedül lenni egy buszon, munkába menni vagy egy találkozóra várni – most elviselhetetlenné vált, az emberek előkapták a mobiljukat, a fülhallgatójukat, a játékukat, mert függővé tették őket ezek a technológiák.”