Mélyrepülés. Rachel Hartman Seraphina sorozatának első részét szerettem, az Árnypikkely azonban sehogy
sem nyűgözött le. Pedig bejártuk a környező királyságokat, a morális kérdés sem
maradt ki belőle, mégis üresnek éreztem. A lapok csak fénylettek, de nem lengte
át őket a muzsika.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2017 Scolar Kiadó ifjúsági, high fantasy három csillag |
Goredd városában még a
hétköznapok sem hétköznapiak. Minden úgy kezdődött, hogy egy sárkány landolt a
háztetőn. A Seraphina fejében létező titkos kert pedig lassan átúszik a
valóságba. Háború készülődik, és egyedül a félsárkányok közös ereje állíthatja
meg a pusztítást. Ehhez viszont Seraphinának fel kell kutatnia a többieket.
Hamar kiderül azonban, hogy nem könnyű szövetséget kovácsolni pusztán a
származás azonosságára alapozva. És nem is mindenki jó szándékú. A szálakat a
háttérből pedig egy titokzatos kéz mozgatja. A rengeteg árulás és vér után
vajon jöhet-e feloldozás?
Történetünk…
Ott veszi fel a fonalát,
ahol… De hol? Goreddben, az biztos. Sárkányok támadásra készülnek a főváros
ellen, amely védtelen, de nem tétlen. Glisselda királynő Seraphinát küldi a
többi félsárkány felkutatására. Bennük van minden reménye, ám azzal ő sem
számolt, hogy a hatalommal rendelkező teremtmények maguk is esendők. A toborzó
úton Seraphina azonban több ellenségre tesz szert, mint barátra, és félő, hogy
egyedül marad a harcban a gonosz ellen.
Hűha, már ezt is milyen nyögvenyelősen
fogalmaztam meg. Az olvasás se ment könnyebben. Tartani és haladni is nehéz
volt benne. Bár olvastatja magát, mégsem éreztem, hogy jutnék vele egyről kettőre. Már az
elnevezések visszatántorítottak. Ardmagar, saarantras, ityasaari, hogy mi?
Emlékeznem kellett volna rájuk, de sehol se jegyeztem fel külön ezeknek a
jelentését. Az elsőben bezzeg volt szószedet, innen miért spórolták ezt ki? Sokat
segített volna.
Szeretek más országokat
felfedezni, ezért is tetszett Seraphina utazása. Nem lettünk lekorlátozva
Goreddre, hanem bejártunk Ninyst, Samsamot és Porphyriát. Mindhárom országnak
megvannak a sajátosságai, a sárkányok is különböző helyzetben vannak. Ninyst
gazdag mezők és malmok borítják. Békés egy ország, hiszen sosem kellett a
sárkányokkal hadakozniuk. Szeretik a művészetet, ami épületeiken is meglátszik.
Ez azonban elég könnyű, ha nem rombolják időközönként porig a sárkányok. Lazábban
kezelik a vallást és nem félnek a félvérektől sem, inkább kíváncsiak rájuk.
Samsamban ellenkező hangulat uralkodik. Utálják a sárkányokat, és minden velük
kapcsolatos dolgot. Tájukat sár kavics és gyapotmező borítja, kicsit komor egy
hely. Kedvencem Porphyria lett, ahol ugyan a sárkányok nem élhettek olyan
nyíltan, de mégis elfogadták őket a társadalom szerves részeként. Külön
kerületben éltek, de ugyanolyan polgároknak számítottak. Évente négyszer
vehetik fel eredeti alakjukat, ami miatt emberi tulajdonságokat sajátítanak el.
 |
| Forrás: Pinterest |
Seraphina lelki fejlődését
követhetjük végig. Mert attól még hogy elfogadott része vagy a társadalomnak,
magadat is el kell fogadnod olyannak, amilyen vagy. Gyerekkori traumájától nem
tud szabadulni, ami egy idő után már nem csak a tudatában kísérti. A kertjébe
zárt alakokkal fokozatosan megismerkedik, magánya csökken, de hozzájuk a
fejében még mindig ragaszkodik. Körbe zárja magát, így a nem használja ki a
potenciáljait. Vak az elmetűzre félvérként egyedül. Nehezen fogadja el, hogy a
felkeresettek közül páran visszautasítják, és nem szeretnének élni az általa
felkínált lehetőséggel.
A szerelmi szál háttérbe
került, fonnyatag lett. Bár az egyik hűha jelenet ide köthető, de az is csak
futó pillanat volt. Kiggs egyszerűen nem való Seraphinához, hisz mindig az
országot helyezi mindenek elé. Grisseldával viszont jól meglesznek, nagyszerű
uralkodópárost fognak alkotni.
„Vajon különbség van aközött, hogy valaki rosszat tesz, vagy maga is rossz?”
A regény főgonosza
Jannoula, akit nem tudtam sajnálni. Elhagyták, fogva tartották, kínozták, nem
élhetett teljes életet, így önző, gonosz, hataloméhes, manipulatív céda lett
belőle. Az egész világot a játszóterének tekinti, de igazából csak a magány
elől menekül. Ártatlanságával mászik bele mások képébe, és ráncigálja őket
madzagon. A félszerzetekről meg inkább ne is beszéljünk. Ők szenvedtek tőle a
leginkább, ami miatt sajnáltam őket.
A vége összecsapott lett.
Egyik szálat se vitte végig rendesen az írónő. Jönnek a csapatok – biztos, nem
láttam őket. Harcolásztak is – de ugyan minek. Gyorsan történt az egész, ahhoz
képes, milyen hosszú volt az odáig vezető út. Úgy éreztem, hogy mintha már le
akarta volna végre zárni az egészet. És hagyott egy egészséges függővéget, hogy
a karakterek tovább éljék életüket a lapokon túl is.
 |
| Forrás: Pinterest |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése