Sosem szabadulsz meg Wickhamtől | P. D. James

George Wickham különleges tulajdonsága, hogy képes levenni a hölgyeket a lábukról. Tudatlanságomban elsőre én is beleestem abba a hibába, hogy hittem neki, de az ilyenből tanul az ember. P. D. James A halál jár Pemberley-ben című regénye is pont az ő sorsát helyezi a középpontba, meglovagolva kiszámíthatatlan karakterét. Elsőre nem tűnt katasztrofálisnak, de aztán egyre jobban húzta a rétestésztát. Olvastam már határozottan jobb krimit, és főleg jobb Büszkeség és balítélet folytatást.

Magyar kiadás éve: 2012
21. Század Kiadó
krimi
két csilag

Az ​irodalmi géniuszok ritka találkozása: P. D. James, régóta korunk egyik legcsodáltabb krimiírója ezúttal Jane Austen közkedvelt regénye, a Büszkeség és balítélet szereplőit vonja be egy gyilkosságról és érzelmi zűrzavarokról szóló történetbe.

1803-at írunk, hat év telt el azóta, hogy Elizabeth és Darcy megkezdték közös életüket Darcy pompás birtokán, Pemberley-ben, és békés, rendezett világuk csaknem támadhatatlannak tűnik. Elizabeth remekül megállja a helyét a főúri kastély úrnőjeként. Két szép kisfiuk született, Fitzwilliam és Charles. Elizabeth nővére, Jane és a férje, Bingley a közelükben élnek; az édesapja sűrűn ellátogat hozzájuk; derűlátó beszélgetések folyik Darcy húgának, Georgianának a házassági kilátásairól. És zajlanak a mindenki által várva várt évenkénti őszi báljuk előkészületei.

Azután a bál előestéjén darabokra törik ez a nemesi idill. Egy vadul billegő cséza száguld fel a kastély kocsifelhajtóján, benne Lydia, Elizabeth kegyvesztett húga, akit férjével, a kétes jellemű Wickhammel együtt kitiltottak Pemberley-ből. Lydia hisztérikus állapotban botorkál elő a kocsiból, azt sikoltozva, hogy Wickhamet meggyilkolták. Pemberley lakói megrázó hirtelenséggel egy ijesztő rejtély kellős közepén találják magukat.

P. D. James, akit egy egész életen át tartó szenvedélyes szeretet fűz Austenhez, mesterien teremti újra a Büszkeség és balítélet világát, felvillanyozva egy ragyogóan megírt bűnügyi regény izgalmával és feszültségével, ahogyan csak ő képes erre.

Ez aztán szenvedés volt a javából. Egy jópontot kap tőlem, a lassú cselekménye ellenére hamar végigértem rajta. A regény túlnyomó részében egyhelyben toporognak a szereplők. Nem derülnek ki részletek a gyilkossággal kapcsolatban, így az izgalom is elmarad. A végén ugyan nyakunkba zúdítják az egészet, de addig mindent feltűnően burkolnak, ami zavart. A bírósági tárgyalás is unalmas és feleslegesen hosszú okfejtéseket tartalmazott, hiányoltam a lényegre törő fogalmazást.

Történetünk…

Hat évvel a két idősebb Bennet lányok esküvője után játszódik, mikoris Pemberleyben megszervezik a szokásos őszi bált, amelyet Mr. Darcy édesanyáról neveztek el. A nagy nap előtti készülődést azonban egy vadul beszáguldó hintó és az abból hisztérikusan kikászálódó kedvenc Lydiánk akasztja meg. Férjével és Dennyvel utazott a kastély felé, amikor Danny váratlanul kiszállt a pemberly-i erdőben. Wickam azonnal utána sietett, de felesége nem sokkal azután lövéseket hallott abból az irányból. Mr. Darcy, Fitzwilliam ezredes illetve az újonnan színre lépő és Georginának tetszelgő Mr. Alston azonnal a keresésükre indul. Az erdőben rátalálnak mindkettőjükre, Mr. Wickham épp a halott Danny felett zokog. Azonnal elszállítják őket, őrizetbe veszik a még élő félt, és kivizsgálás veszi kezdetét. Miért szaladt az erdőbe Danny? Vajon Wickham ölte meg a barátját? És mire fel volt ez a különös látogatás, hiszen tudvalevőleg ki vannak tiltva a birtokról?

A regény felütése egy rövid összefoglalás mind az alapregény cselekményéről, mind az azóta eltelt időről. Előbbit feleslegesnek találtam, az utóbbi viszont tartott némi érdekességet, ugyanis Mary ment férjhez egy lelkészhez, és Kitty maradt otthon. Stílusa üdítő, úgy meséli el az eseményeket, mintha a helyi pletykafészkek traccsolnának róla.

Forrás: Pinterest

A szereplők sokat rágódnak a múlton, mintha nem tudnának túllépni rajta. Hibáikat hánytorgatják, ahelyett hogy megoldanák őket. Darcy folyamatosan önmagát ostorolja, amit Lizzie nem győz féken tartani. Ugyanazt a dolgot cséplik újra meg újra, ami miatt ugyan nem fordul nyáltengerbe a könyv, de azért nem ártott volna egy csipet romantika. Ezt ugyan megkaptuk Georgiana és két udvarlója személyében, de az se volt az igazi.

Üde színfoltja a történetnek, mikor Rosingsból kapnak levelet. Nem is igazán a tartalma miatt, hanem mert ennek kapcsán előkerül Charlotte és Mr. Collins házas élete. Barátságuk Lizzievel halványulni látszik, hiszen már nem tudnak annyiszor találkozni, és a levelezésüket Mr. Collins is rendszeresen olvassa, így mellőzniük kell a személyes hangvételt. Kedvelem Charlotte újonnan kifejlesztett technikáját, hogy férjét olyan dolgokkal dicséri, mely tulajdonságoknak híján van, abban a reményben, hogy ezáltal hátha elsajátítja azokat.

Különösnek találtam Fitzwilliam ezredest, végig sejthető volt, hogy vaj van a füle mögött. Rendesen megváltozott, mióta bátyja halála óta megörökölte a nemesi címet, és nem a jó irányba. Saját érdekeit tartja szem előtt, és ezzel belemegy a titkolózásba is. Ugyan mindenbe beavatja a többieket, de sosem azonnal, hanem egy kis eltolással.

Leginkább azonban az a tény lepett meg, hogy említés szinten ugyan, de feltűnnek más Austen regények szereplői a történetben, Sir Walter Elliot, mint Wickham korábbi munkaadója a Meggyőző érvekből és a kis Henriett Smith és kompániája az Emmából. Ez valóságosabbá tette számomra az eseményeket, el tudtam helyezni őket egy térképen.

„Legutóbb Sir Walter Elliotnál próbált megélhetésre szert tenni, egy baronettnél, akit esztelen költekezése arra kényszerített, hogy idegeneknek adja ki a házat, és két leányával Bathba költözött. A fiatalabbik, Anne, időközben boldog házasságot kötött egy jómódú tengerészkapitánnyal, akiből előkelő admirális lett, de az idősebbik, Elizabeth, továbbra sem talált férjet. A Bathból kiábrándult baronett úgy döntött, immár kellőképpen jómódú a hazatéréshez, felmondott hát a bérlőinek, és titkárként alkalmazta Wickhamet, hogy segítsen a költözésnél szükségképpen felvetődő munkákban. Nem telt bele hat hónap, és máris elbocsátotta Wickhamet.”

Szereplők a 2013-as feldolgozásból
Forrás: Pinterest