Egy megszállott vallomása | Victoria Connelly

Rajongás. Mindenkinél különböző mértéket ölthet, hisz ennek tárgya is személyenként változik. Van aki az animékért van oda, van aki zenekarokért, van aki a könyves világokért. Egy közös pont azért mindegyiküknél megtalálható: még többet szeretnének, mint amennyit az eredeti nyújtott nekik. Fanfictionökbe menekülnek, vagy éppen maguk gyártanak ilyeneket. De milyen lehet az életük? Victoria Connelly Hétvége Mr. Darcyval című könyvét, egy kedves ismerősöm (aki amúgy a FIRMAnagyanyám, ha bárkinek mond ez még valamit rajtam kívül) ajánlására olvastam el. Mindketten oda meg vissza vagyunk Jane Austen munkásságáért, és ezt nem győzzük egymással megosztani. Mindent a regényekhez hasonlítunk, és lázasan keressük a Mr. Darcykat, Mr. Wentworthöket, vagy épp Mr. Tilneyket a való életben. Evvel viszont tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül.

Magyar megjelenés éve: 2017
Lazi Könyvkiadó
romantikus, chick lit
négy csillag

Katherine Roberts egyetemi oktatóként Jane Austen műveire szakosodott, és rá kellett jönnie, hogy az ideális férfi csak a Büszkeség és balítélet lapjain létezik. Az Austen-rajongó Robyn Love szerelmi élete szintén nem nevezhető tökéletesnek. Mindketten abban a reményben érkeznek a Jane Austen konferenciára, hogy kicsit félretehetik a gondjaikat. Ám úgy tűnik, egy Jane Austen-hétvége csak némi bonyodalommal és románccal teljes igazán…

A történetet leírni nem terveztem, hisz aki szeretné, az úgyis elolvassa. Aki meg nem ismeri Austent, csak fejét forgatná olvasás közben, hogy mennyi bolond lánygyerek olvadozik egy halott írónő még halottabb ideáljai után…

Egy extrákkal tarkított Austen élményt kapunk, illetve egy író(nőt), aki a korból merít inspirációt regényeihez. A konferencia egyik programpontjaként Darcy vetkőzőshowt tartottak, amin csak egy kicsit hőköltem vissza. Fura kívánságai vannak bizonyos rajongóknak, bár a kigyúrtpasis vagy éppen szép köntösbe bújtatott romantikus regényeknek is van olvasóközönsége. A borzalmas előadások közepette helyet kap az élcelődés, mert humor nélkül nincs is Austen.

Főhősnőnk, Katherine tipikus Austen megszállott. Megannyiszor olvasta már az írónő regényeit, és rongyosra nézte a megfilmesítéseket. Egy álomvilágban él, de sokszor úgy éreztem, mintha egy rugóra járt volna az agyunk. Olvasná a gondolataimat a könyv? Vagy ennyire hasonlítanék rá? A benne megtalálható igazságok és megszólalások miatt akár az egész könyvet kiidézhetném.

Nálam teljesen hangulatomtól függ, hogy a Büszkeség és balítélet melyik feldolgozását nézem meg. Egyiket se mondanám jobbnak a másiknál, mindegyik másban jó, mindegyiket másmiért szeretem. Az 1995-ös részletesebb, hosszabban bontja ki a cselekményt, míg a 2007-es gyönyörű tájakon játszódik, még szebb zenékkel. Colin Firth-nek is óriási szerepe volt abban, hogy egy újabb generációnyi, nyálat csurgató hölgyemény vált a történet rajongójává. És Alan Rickman Brandon ezredese mellett se mehetek el szótlanul. Ha ezek nem lettek volna, akkor valószínűleg kevesebben ismernék a történetüket.

Forrás: Pinterest

A másik dolog a gyűjtőszenvedély. Sosem lehet az embernek elég példánya a kiadásokból. Én ezt ugyan nyelvekre korlátozom, meg a folytatásokra, de akkor is már külön szekciót nyithatnék nekik a polcomon. És az sem tart vissza benne, hogy jópárat még nem is olvastam. Mert hát kell az utánpótlás, hisz nem fogyhatok ki belőlük, különben összedőlne a világ. Ezek a példányok külön törődést igényelnek, így ha valaki felrakja rá a lábát, vagy söralátétnek használja, halál fia. Hősnőnk is azonnal szakított vele.

A regény foglalkozik a folytatások szerepével és azoknak a kánonban való helyével. Angol nyelven megszámlálhatatlanul sok létezik, magyarul azért már kevesebb. Van aki szereti őket, van aki nem. Léteznek jobbak és silányabbak. De az igaz, hogy mindegyik művet a puszta rajongás hajtja. Hogy szeretnénk még több időt tölteni a kedvenceinkkel, sétálni Pemberley-ben, traccsolni Longbournban, vagy épp megszámolni Rosings ablakait. Ezek nekünk íródtak, rajongóknak.

Szerettem olvasni, hamar túljutottam rajta, de ettől függetlenül minden sorát élveztem. Warwick ugyan egy kicsit íjesztő volt, de ettől még ő is szerethető. Furcsa hobbinak hódol, ezt meg kell hagyni. Aranyos történet, leginkább egy vattacukorhoz hasonlítanám. Meg az Austenlandhez, ami inkább guilty-pleasure, mint szépirodalom. De hát azért olvasunk, hogy szórakozzunk, nem?

Forrás: Pinterest

Zárásként következzen pár idézet, mely átadja a könyv hangulatát.

„Komolyan belegondolva minden férfi veszélyforrásnak számított, aki nem egy könyv két biztonságos borítója között bújt meg.” 

~~~

„Ez a lelkes olvasók átka. A valóság sosem érhet fel a kitalált történetekkel.”

~~~

 „Az emberi szív kifürkészhetetlen, de a romantikus irodalom iránti rajongás csak még jobban bonyolítja a dolgokat.”

~~~

„A női főszereplők baklövései igen komolyak: hol rosszfiúkba szeretnek bele, hol elutasítják a rendes udvarlókat. Ezáltal valódi, tökéletlen, de bocsánatot érdemlő hősnőkké válnak, akiknek a történet folyamán kell érett gondolkodású felnőtté válniuk, és akikben az olvasók saját magukat fedezhetik fel. Ezért is szeretik őket annyira.”

~~~

„A regényszereplőkkel semmi gond, ők tudták, hol a helyük. Az ember lánya felkaphatott egy könyvet, odalapozhatott a megfelelő oldalra, feltöltekezhetett kedvenc hősével, majd visszarakhatta őket a polcra. Elvégezték a feladatukat.”

~~~

„Az irodalom létszükséglet.”

~~~

„Bárcsak Jane ideutazhatna a jelenbe! Mekkora változásokat tapasztalna! Mit kezdene például a számítógéppel? Eldobná kaparó lúdtollát és régimódi töltőtollát, hogy halkan gépelhessen a laptopján az ablaknál ülve, e-maileket váltva Cassandrával, amikor nincsenek együtt, és Twitteren közölné napi gondolatait az életről?”

~~~

„Akármilyen jó szándékúak is az emberek, mindenkiben ott van a vágy, hogy odanyúljon, megérintse és fizikai közelségbe kerüljön a múlttal.”

~~~

„Talán ezért szeretik a férfiak nyilvános helyen megejteni a lánykérést: sokkal nagyobb esélye van, hogy a választottjuk nem utasítja vissza őket, mert nem akarja őket megszégyeníteni.”