Jöjjön egy jól ismert
bejegyzés átdolgozott változata, ugyanis ezentúl nem havonta fogok számadást
készíteni, hanem áttérek az évszakos formátumra. Úgy éreztem, hogy erre
szükségem lesz, mert szeretném megadni magamnak a szabadságot, és nem görcsösen
ragaszkodni olyanhoz, amin igazából csak pluszban stresszelek. Emellett pedig
mostanában még olvasni is sokkal kevesebb időm van, nemhogy friss bejegyzéseket
írni, így muszáj az optimális időbeosztásra törekednem.
Végre! Eddig is nagyon
szerettem volna szeretni Mörk Leonóra regényeit, de valamiért a fikciós
alkotásaival nem tudtam zöld ágra vergődni. A papagájos ablak azonban egy
nonfiction könyve, ahol mesterkéltségtől mentesen mesél egy németországi
útjáról. Ez a személyes hangvétel visszavezeti őt a gyökereihez, hiszen
újságíróként kezdte pályafutását.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2017 Jaffa Kiadó nonfiction, útinapló öt csillag |
Olykor szabadságra kell mennünk a saját életünkből. Amikor fordulóponthoz érkezünk, és rádöbbenünk, hogy már régóta nem azzal töltjük a napjainkat, amivel szeretnénk. Amikor végre meghalljuk, mit mond addig makacsul elnémított belső hangunk. Amikor megértjük, hogy ki kell lépnünk a megszokott környezetünkből, mert csak így láthatunk rá önmagunkra, és találhatjuk meg a hitelesebb élet felé vezető utat.
Sokan ilyenkor felülnek
egy Spanyolországba tartó repülőre, és meg sem állnak az El Caminóig. A
papagájos ablak szerzője másfelé indult, Németországba, ahol szintén vezet egy
zarándokútvonal, összekötve Luther életének legfontosabb színhelyeit. Utazott
hajóval az Elbán és szamárháton fel Wartburg várába, lakott romantikus
panzióban és gótikus kolostorban, sétált girbegurba középkori utcákon és tévedt
el őserdőben, s eközben megtanulta újraértelmezni legfontosabb élményeit,
emlékeit. Hiszen egy régi történelmi alak és egy mai, modern átlagember is
könnyen találhatja magát hasonló helyzetekben, nézhet szembe hasonló
kihívásokkal, és tapasztalhat meg hasonló érzéseket.
A papagájos ablak egy
szökés történetével indul, és egy megérkezéssel fejeződik be. De ahogy a mondás
tartja: ahol egy út véget ér, ott elkezdődik egy másik.
A korábbi tapasztalatok miatt
vonakodtam kézbe venni, de beleolvasva egyszerre elkapott a stílusa, és azt
vettem észre, hogy az eredetileg csak kísérő olvasmánynak szánt kötetet sokkal
szívesebben veszem kézbe. Nagyon érdekesen mesél a németországi útjáról, annak állomásairól,
a környék történelméről, valamint személyes múltjáról. Kombinálódnak a
megfigyelések és a kutatómunka gyümölcsei, amelynek segítségével én is rengeteget
tanulhattam Németország közepének egy szeletéről.
Réka barátnőm ajánlására
vettem kézbe Sangu Mandanna Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága című
regényét, amely számára egy hatalmas kedvenc volt a komfortos fantasyk között.
Azonban hiába minden pozitív vélemény és Ház az égszínkék tengerhez hasonlóság,
még az sem segített neki, hogy egy ponton újrakezdtem angolul.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2022 Magyar megjelenés éve: 2024 Ventus Libro Kiadó cozy fantasy, romantikus három csillag |
Mika Moon, a kevés britanniai boszorkák egyike pontosan tudja, hogy titkolnia kell a varázserejét, fejét leszegve kell élnie, távol tartva magát boszorkánytársaitól, nehogy keveredjen az erejük, és ne vonják magukra a figyelmet. Mivel árva, akit idegenek neveltek föl, hozzászokott az egyedülléthez, és hajlandó követni a szabályokat, egy kivétellel: online-fiókot nyit, és videókat posztol, amelyeken „úgy tesz”, mintha boszorkány lenne. Úgy gondolja, senki nem veszi komolyan.
De aztán valaki mégis.
Egyszer csak üzenetet kap, amelyben kérve kérik, utazzon el a távoli és
rejtélyes Sehol-házba, hogy megtanítson három ifjú boszorkányt varázserejük
féken tartására. Noha ezzel minden szabályt áthág, Mika mégis eleget tesz a
kérésnek, és megérkezve nyomban belebonyolódik nemcsak három gyámolítottja,
hanem egy távollévő régész, egy nyugalmazott színész, két sokat szenvedett
gondnok és… Jamie életébe és titkaiba is. A Sehol-ház jóképű és mogorva
könytárosa, Jamie bármit megtenne, hogy megvédje a gyermekeket, és a maga
részéről egy idegent, mint Mika, veszélynek tart. Bosszantóan vonzó veszélynek.
Ahogy Mika kezdi megtalálni
a helyét a Sehol-házban, lassan megismeri a valahová tartozás érzését. Ám a
varázserő nem az egyetlen fenyegető dolog a világon, és a vész közeledtével
Mikának döntenie kell, hogy mindent kockára tesz-e újonnan talált családjáért,
amelyről korábban azt se tudta, hogy keresi egyáltalán…
Négy fejezetig bírtam
magyarul. Már az elejétől kezdve egy furcsa érzés kerülgetett, és nem bírtam
eldönteni, hogy a történettel van bajom vagy a fordítással. Mivel munkámból
adódóan magam is szoktam idegen nyelvből átültetett szövegekkel foglalkozni,
így a magyartalan szórendű mondatokon mindig megakadt a szemem. Nekem, aki
előszeretettel használ germanizmusokat. Hezitálás nélkül abbahagytam, és
kezdtem újra eredeti nyelven, hiszen megérdemli a második esélyt.
NetGalleys aktivitásom alatt egy csokorra való nőkkel foglalkozó képregényre bukkantam, amely sorsokat összetettségük miatt inkább regényekben kapnak helyet. Ezen történeteknek viszont jól állt a rövidebb formátum, hiszen a vizualitással kiegészülve kellő mélységet érnek el. Találkozunk itt többek között generációs traumával, szorongással vagy épp gyászfeldolgozással. A szerzők sokszínűsége (argentin, spanyol, indonéz) pedig izgalmas lencsét ad az olvasó szemüvegére.
Ha cirkusz és könyvek,
akkor mindenkinek egyszerre a híres Caraval sorozat vagy az Éjszakai cirkusz jut az eszébe, én azonban
ezt sokkal inkább a Leányrablás Budapesten Gerlicéjéhez és Kugler Tónijához
kötöm. Ezt a témát ragadja meg Gwenda Bond Lány a kötélen című regénye is,
amely itthon az Athenaeum Kiadó kevésbé sikeres fantasy kikacsintásának
gyümölcseként jelent meg – bezzeg ha manapság tennék ezt, akkor sokkal jobb
esélyeik lennének. A tenger házához hasonlóan itt is Könyvutca Zsófi ajánlása
volt anno mérvadó, de végül egy könyves forgóállvány szponzorálta a tényleges
olvasást.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2014 Magyar megjelenés éve: 2015 Athenaeum Kiadó ifjúsági fantasy két csillag |
„Üdvözli nézőit a Cirque
American!
A tizenhat éves Jules
Maroni álma, hogy kötéltáncos édesapja nyomdokaiba léphessen a magasban. A
Repülő Garciák jelenléte azonban könnyen keresztülhúzhatja a lány számításait.
A rivális Maronik és a Garciák ugyanis hosszú évtizedek óta esküdt ellenségként
kerülik egymást…
Jules azonban nem hajlandó
tudomásul venni a családi drámát, és csakis a drótkötélre összpontosít. De
amikor felfedez egy pávatollat – egy hírhedt, balszerencsét hozó tárgyat – a
jelmezén, Jules kis híján elveszíti az egyensúlyát. Miközben egyre több
titokzatos, balszerencsét hordozó talizmán bukkan fel a színen, Jules rájön,
nincs más választása: segítséget kell elfogadnia, mégpedig a legváratlanabb
forrásból: Remy Garciától, aki mellesleg a Cirque legjobb légtornásza.
De mitől óvja annyira
nagyanyja a lányt? Mit tartogatnak Jules számára a Nagy Arkánum lapjai? Meg
lehet-e változtatni előre megírt sorsunkat?”
Sokmindent ígért a regény,
de egyedül a cirkusz-hangulatot tudta valamilyen szinten hozni. A benne szereplő
trapézos légtornászok felültettek a Kaleido Star nosztalgiavonatra, de látunk
még lóidomár gyakorlatokat, illetve rengeteg kötéltáncot. A mozgalmas élet is
átjött a lapokról, hiszen a kötet során bejárjuk az USA egy szegletét.
2024 egy végtelenül
hosszú, és annál keményebb év volt. Nem is csoda, hogy a végére a fáradtságnak
egy eddig ismeretlen szintjét ütöttem meg. Gyakran visszahúzódtam a
csigaházamba, és sajnos arra is rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok szuperhős.
Viszont az új évnek újult erővel és számos felismeréssel ill. elhatározással
vágok neki.