Hebridák sellőinek legendája | Elisabeth Gifford

Elisabeth Gifford A tenger háza című regényével először a Könyvutca blogon találkoztam, ahol Zsófi olyan sikeresen promotálta a könyvet, hogy az alacsony molyos százalékra is fittyet hányva szereztem be. Az idő múlásával ezt a döntésemet már inkább megkérdőjeleztem, viszont utólag egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Ugyan vannak hibái, de rengeteget tanultam a Hebridák számomra ismeretlen térségről és a selkie legendákról.

 

Eredeti megjelenés éve: 2013
Magyar megjelenés éve: 2015
Genera Press Könyvkiadó
történelmi fikció
három csillag

Egy mítosz, amely évszázadokon át él tovább, egy ősi titok, amely megoldásra vár, és egy magával ragadó utazás a skót szigetvilágba, amely kapcsot teremt múlt és jelen, ember és ember között.

Tigh na Mara, a tenger háza hosszú évtizedek óta sötét titkokat rejt. A fiatal Ruth és férje, Michael az egykori parókia falai között szeretne új életet kezdeni. A felújítások közepette azonban nem mindennapi maradványokra bukkannak, amelyek mintha mitikus lények létezését igazolnák. A megrendítő felfedezés miatt a maga démonaival és megrázó örökségével küzdő Ruth úgy érzi, nyomába kell erednie a rejtélynek, hogy megnyugvásra leljen. Kétségbeesett nyomozásba kezd, amelynek során megismeri az egykori tiszteletes, Alexander Ferguson életét és munkásságát, aki maga is megannyi titok tudója. Az asszonynak miközben rétegről rétegre hámozza le a talányt borító héjakat, nemcsak a sziget múltjának, hanem saját életének mozaikdarabkáit is a helyükre kell illesztenie.

Elisabeth Gifford olyan, akár egy jó mesemondó: meglep, meghökkent, elgondolkodtat, múlt és jelen édes-bús hullámain ringat, valódi gyógyírt nyújtva minden megtört szívnek.

 

Leginkább a helyszín és a hangulat fogott meg. A Hebridákkal egy zárt és rejtélyes világba csöppenhettem bele, amely már akkor is nagyon hasonlított a Rekviem egy gyilkos asszonyért kopár Izlandjára, mikor még nem tudtam elhelyezni az eseményeket. Emiatt pedig sokat tanulhattam erről a térségről, ahol az emberek a kelta nyelvek családjába tartozó gael-t beszélik. A történelmükhöz hozzátartozik az is, hogy a földesuraik előszeretettel költöztették el őket a lakhelyükről legtöbbször Kanadába, de az oda vezető utat nem mindenki élte túl. Csak úgy szívtam be magamba az információkat, és örülök, hogy ennyivel is gazdagabb lettem.

 

Történetünk…

két idősíkon játszódik, amelyet összeköt egy közös part menti ház. A jelenben Ruth és a férje épp felújításban vannak, amikor az egyik szoba padlója alatt egy sellőforma csecsemő csontvázát találják meg. Ennek következtében elkezd kutatni az épület korábbi lakói után, amelybe a személyes múltja is belekeveredik. A másik szálon 1860-ban járunk, ahol egy tiszteletest követünk, akit szintén nagyon érdekel a származása és a tenger titokzatos fókabőrű lakói.

 

Ez egy süppedősebb, lassabb folyású regény, amely pontosan passzol a helyszínéhez. A közepén ugyan volt egy unalmasabb rész, de azon kívül végig lendületesen tudtam vele haladni. Izgalommal tartott a selkiek rejtélye, akikről korábban már hallottam a The Girl from the Sea képregényben, viszont itt tudományos megközelítést is kapunk. Alexander kitartóan kutat, de a korra oly jellemző vad képzelőereje helyett sokkal inkább a racionalitását kellene használnia. A megoldás viszont teljesen racionális és nagyon szépen mutatja a hiedelemvilág és az ismeretlen kapcsolatát.

 

Forrás: Pinterest

 

Nagy szerepet kapnak a kötetben a női témák. A gyerekvállalás kapcsán előjön a szülőségtől való félelem, hiszen Ruth anyjától nem látott jó példát, és nem akar csalódást okozni a saját gyermekének. Emellett pedig a nők elleni erőszak is helyet kap, bár igen csak bújtatott formában, mert csak a kimenetelt látjuk belőle.

 

A szemszögkarakterek közül egyedül talán Moirával szimpatizáltam, de az elején azért őt sem kifejezetten kedveltem, mert a féltékenysége és a bosszúvágya tette ki az egész személyiségét. Ruth végeláthatatlan drámázása roppant mód idegesített. Mindentől bepánikol és mindenben a veszélyt látja, amelyet a PTSD is okozhat neki valamilyen szinten, de bőven voltak indokolatlan megnyilvánulásai. A tisztelendő úr viszont csak egyszerűen csapnivaló, akit mindenki kedve szerint ráncigál jobbra-balra. Elmondása szerint jó ember akar lenni, de igazából csak a feljebbvalók szócsöve.

 

Végül pedig szeretnék megemlíteni egy nagyon random dolgot, ami mégis kellemes emlékeket idézett fel bennem. Ruth sógorának a barátnőjét Sziromnak hívják, és egy hippikommunában él, amiről instant a Szentjánosbogár lányok jutott az eszembe. Szirom viszont egy tündéri lány, aki megérdemli a figyelmet.

 

Összességében

Ezt a könyvet megéri a Hebridák és a selkiek vonatkozásában regényes ismeretterjesztőként elolvasni. Bár a szereplők legtöbbször idegesítettek, mégis nagy érdeklődéssel merültem el ebben a borongós hangulatú világban. A két szál közül a múltbéli kutatás tetszett jobban.