Tojás hadművelet | David Benioff

A Fumax Kiadó profiljába egyértelműen a macsósabb sci-fi és fantasy címek tartoznak, éppen ezért meglepő a szépirodalmi sorozatuk, amely pont a kilógása miatt egy rövid fellángolás volt csupán. Itt jelent meg David Benioff Tolvajok tele című könyve is, amely engem történelmi regény mivolta miatt vonzott, ám a fekete humor címke pontosan elég volt ahhoz, hogy megkérdőjelezze azt, hogy tényleg nekem való.

Eredeti megjelenés éve: 2008
Magyar megjelenés éve: 2014
Fumax Kiadó
történelmi, kaland
három csillag

A Trónok harca tévésorozat alkotójának, producerének és forgatókönyvírójának, New York Times bestseller, díjnyertes, közel negyven országban kiadott regénye.

A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek – Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset.

Ebben a megindító, ugyanakkor mulatságos, egyszerre sziporkázó és hátborzongató regényben a második világháborúban átélt kalandok során egy fiú férfivá érésének ízig-vérig modern története is kibontakozik előttünk.

A kötetet a neves műfordító, Gy. Horváth László (Gépnarancs, Pi élete, Széthullott birodalom trilógia stb.) ültette át magyar nyelvre.

 

Amennyire első ránézésre elüt a Fumax alapvető kínálatától, elolvasva meg kell állapítanom, hogy nem is kerülhetett volna jobb helyre. A fejemben a regényben megjelenő a nyersséget és macsóságot társítom a kiadóval, és ugyan történelmi besorolású a kötet, de az csak helyszínt biztosít a kisléptékű eseményeknek. Így ha valaki emiatt ódzkodna tőle, de szereti a kiadó könyveit, akkor ez is neki szól.

 

Történetünk…

Levről és Koljáról szól, akik rosszkor voltak rossz helyen. Egy közös cellába sodorja őket a sors, ahonnan hamar szabadulnak, amelynek a feltétele egy küldetés teljesítése: egy tucat tojást kell szerezniük az egyik főmufti lányának a lakodalmához. A leningrádi kutatás sikertelensége után belevetik magukat a vidékbe is, és különböző kalandokba keverednek, miközben Kolja az életre oktatja Levet.

 

Még sosem olvastam Szentpétervár, azaz Leningrád második világháborús ostromáról, így az ezzel kapcsolatos információk újdonságnak hatottak. Első kézből látjuk a nélkülözést, a bombázások utáni romokat, de ugyanúgy a havas orosz tájat is. Mindezt egy háborút megjárt öregúr visszaemlékezéséből ismerjük meg, aki a Maushoz hasonlóan az aktív generációnak mesél az élményeiről.

 

Forrás: Pinterest

 

Az egész könyv egy abszurdumra épül, amin én leginkább csak nevetni tudtam. Eleve furcsa a háború alatt tartott nagyszabású esküvő, ami eléggé ellentétben áll a városban uralkodó nyomorral. De pont emiatt mutatja be jól a kisemberek sorsát, akikre kevésbé figyelnek oda, hanem sokkal inkább eszközként használnak a hatalmasok a céljaik elérésére.

 

Nekem egy kicsit sok volt az explicitsége. Kolja előszeretettel oktatja Levet a szexre, valamint nem győzi hangosan is nyilvántartani, hogy mikor szart utoljára. De ez igazából az élet rendje, a kannibalizmus viszont már egyáltalán nem. Ezen kívül kapunk még első kézből lábfűrészelést, és aknamezők által szétszakított kutyákat is. Vizuális típusként kellett idő ahhoz, hogy ezeket fel tudjam dolgozni.

 

Fontosnak gondoltam még kiemelni azt, hogy mindezen borzalmak mellett aktívan foglalkozik az írással. Egyrészről előkerül Ahmatova, aki néhány lelkesítő beszéd után le is lép a városból. De sokkal inkább központi szerepbe kerül a Kolja által írt regény. A végén volt egy pont, amikor sokkal inkább erre pörgött rá a regény, mintsem zajlottak volna az események, amit én halogatásnak éreztem, de ezt leszámítva örültem a jelenlétének.

 

Összességében

Sajnos beigazolódott az előzetes félelmem, mert ugyan témájában tökéletesen harmonizálunk a könyvvel, de számomra túlságosan nyers volt az elbeszélésmódja. A Fumax törzsolvasói viszont semmiképpen se hagyják ki a történelmi mivolta miatt, mert szerintem a legjobb kiadónál jelent meg ahhoz, hogy olyan emberekhez jusson el, akik ezt értékelik. Az én gyomrom viszont helyenként gyenge volt hozzá.

 

„…lehet, hogy a valóság furcsább a fikciónál, de jobb szerkesztő kell hozzá.”

~~~

„Bármennyire is ostromedzettnek hittem magam a letartóztatásom előtt, semmivel sem voltam bátrabb januárban, mint júniusban – a közhittel ellentétben a félelem megélése nem tesz bátrabbá. Azonban ha állandóan fél az ember, talán könnyebb palástolni a félelmét.”

~~~

„Már azt hittem, sosem ér véget az éjszaka. A németek lelőtték a kurva napot, elvégre megtehetnék, a tudósaik a legjobbak a világon, csak kifundálhatnák, hogyan kell. Vagy rájöttek, hogyan lehet megállítani az időt. Vak és süket voltam. Csak a hideg meg a szomjúság emlékeztetett rá, hogy élek.”

~~~

„Mindketten tolvajok vagytok. Igaz, ügyetlen tolvajok, tény, tökkelütött tolvajok, de ez a szerencsétek. A tehetséges tolvajokat ugyanis nem kapják el.”

~~~

„Olyan városban élünk, ahol boszorkányok járták az utcákat, Baba Jaga és nővérei szedték össze és metélték darabokra a gyerekeket.”

~~~

„Az orrom volt a legrosszabb, az a gyűlölt orrom, az az ezerszer kicsúfolt kampó. Zsidónak lenni Oroszországban éppen elég rossz volt, de zsidónak lenni egy ilyen antiszemita karikatúrából vett orral, hát, ez alaposan megutáltatta az embert önmagával. Többnyire büszke voltam a zsidóságomra, de nem akartam zsidónak látszani. Árjának akartam látszani, szőkének, kék szeműnek, domború mellkasúnak, erős állúnak. Olyan akartam lenni, mint Kolja.”

~~~

„Nincs magányosabb hang a világon, mint a mások szeretkezése.”

~~~

„– És mi a jó hír?

– Hogy?

– Azt mondtad, a rossz hír az, hogy nem jófelé megyünk.

– Nincs jó hír. Az, hogy van rossz hír, még nem jelenti azt, hogy jó is van.”

~~~

„A tehetség a legádázabb szerető. Szépséges; ha vele vagy, az emberek felfigyelnek rád, megbámulnak. De a legváratlanabb pillanatokban dörömböl az ajtódon, néha meg hosszú időszakokra nyoma vész, és az életed többi részére, a feleségedre, a gyerekeidre, a barátaidra fütyül. Ő a hét legizgatóbb estéje, de egy nap örökre el fog hagyni. Aztán, amikor már évek óta nem láttad, egy este felbukkan egy fiatalabb férfi karján, és úgy tesz, mintha meg sem ismerne.”