Ugyan a Karácsonyi ének és
a Diótörő számít klasszikus karácsonyi történetnek, de nagyon szeretném, ha
egyszer Maja Lunde Hónővér című kötete is eme illusztris társaság tagja legyen.
Nálam egyértelműen piedesztálra került, mert egy csodás ünnepi mese a családról
és az emlékekről, amely tökéletes hangolódást nyújtott, és azonnal kedvenc
lett.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2018 Magyar megjelenés éve: 2019 Cser Kiadó karácsony, meseregény öt csillag |
A 10 éves Noelnek a
karácsony az év legszebb napja, amikor mézeskalács és narancs illata, a
feldíszített karácsonyfa és a gyertyák fénye tölti be a lakást. De idén semmi
sem olyan, mint máskor…
A Hónővér 24 részből álló, megható karácsonyi történet, amelyről így ír a szerző: „Remélem, hogy a Hónővér a karácsonyt kedvelő fiataloknak és idősebbeknek egyaránt ugyanolyan örömöt szerez majd, mint az írása nekem. A karácsony a hagyományokról szól, és talán ez a könyv is új hagyományt teremt majd a kisebb és nagyobb olvasók számára, akik évről évre elolvassák, miközben hull a hó, és odabent kellemes meleg uralkodik. Ez az én karácsonyi álmom. Szeretettel: Maja Lunde”
Az írónő A méhek története
című felnőtteknek szóló, 32 nyelvre lefordított regényével vált ismertté a
magyar olvasók körében.
Előzetesen tudtam a
kötetről, hogy be kell készítenem mellé egy adag zsebkendőt, mert nem fogom
kibírni sírás nélkül. Ugyan ez – legnagyobb meglepetésemre – elmaradt, amely
talán annak is köszönhető, hogy a nagy csavarra viszonylag hamar rájöttem.
Ettől függetlenül még így is többször elérzékenyültem rajta, hol
szomorúságomban, hol örömömben.
Történetünk…
Noelről szól, aki nemrég
vesztette el a nővérét, amelyet karácsony közeledtével csak még inkább megérez.
A szülők önmaguk árnyékai, így az ünnepi hangulat sem szállja meg az
otthonukat. Egy nap azonban az úszómedencéből megpillant egy titokzatos lányt,
aki szempillantás alatt boldogságot csempész az életébe. Az együtt töltött idő
alatt kalandokban vesznek részt, és Noel is kinyílik. Egy öregúr váratlan
felbukkanása azonban illékonnyá teszi ezt a harmóniát, és főszereplőnk
kénytelen szembenézni a valósággal.
Már első ránézésre is
instant téli hangulatot áraszt, amely ebben a változó időjárásban sokat segt a
hangolódáshoz. Éppen emiatt lepődtem meg annyira azon, hogy az elején egy
uszodában vagyunk, amelyhez az agyam viszont egyértelműen a nyarat társítja. Az
épületen kívül azonban rendesen ropog a hó a lábunk alatt, karácsonyi illatok
lengik be a lapokat, és még korcsolyázni is eljutunk.
Lisa Aisato illusztrációi
rengeteget hozzátesznek az élményhez. Maja Lunde szövegét tökéletesen egészítik
ki. Ha kell, akkor színes és boldog, ha kell akkor szürke és szomorú. Az
emberek arcán is mindig érzelemmel teli ábrázat ül ki, a környezet pedig
kézzelfogható és részletgazdag. Igazi művészeti alkotás az egyik kedvenc
illusztrátoromtól.
 |
| Forrás: bokkilden.no és Lisa Aisato Facebook oldala |
A könyv 24 fejezetből áll,
így akár adventi kalendáriumként is használható. Bár amennyire magával ragadók
az események, nagyon türelmesnek kell lenni, hogy ilyen formában kivárd a
végét. Rövidsége miatt viszont akár egy nap alatt elolvasható, én is két ültő
helyemben olvastam el, mert izgalommal tartott.
A történet középpontjában az
elmúlás feldolgozása áll, amely nem csak onnan nyit rád ajtót, ahonnan azt
várod. Úgy tartják, hogy a legrosszabb elveszteni a saját gyermekedet, és Noel
szülei is teljes letargiába süllyednek emiatt. Mindezt nagyon érzékletesen
ábrázolja az írónő, viszont nem is viszi túlzásba, mondván ez egy gyerekeknek
íródott mese. Éppen ezért arra tanít, hogy az elfogadás mellett a boldog pillanatokra
emlékezzünk.
Olvasás közben megannyiszor
eszembe jutott, hogy a titokzatos lány, Hedvig, mennyire is hasonlít Harisnyás
Pippire. Nem, nem feltétlen csak a vörös haj miatt, hanem sokkal inkább a
lendületessége és a jókedve indította el bennem ezt a gondolatot, amelyre a
házuk csak még inkább ráerőstített. Sehol sincsenek a szülők, mindenhol ünnepi
hangulat uralkodik, és mindezek mellett elég mágikusnak is hat.
Fontos szerepet kap a
kötetben a barátság és a testvéri szeretet. Amennyire visszahúzódónak tűnik
Noel első ránézésre, annyira fontosak számára az emberi kapcsolatok. A húgának
csakis a legjobbat akarja, így karácsonyi díszbe öltözteti számára a házat.
Hedviggel is szempillantások alatt közel kerültek egymáshoz, illetve John is
ugyanolyan fontos maradt számára, bármennyire is úgy tűnik, hogy elfelejtette.
Az öregúrban pedig amolyan pótnagypapára lelt, akinek képeslapnyomdája egy
nagyon varázslatos hely.
 |
| Forrás: Lisa Aisato Facebook oldala |
Végül pedig szeretném
kiemelni a címet, amely egyszerűen tökéletes. Egyrészt téli hangulatot kelt,
másrészt kettős jelentéssel bír, amelyre ha a mai napig visszagondolok, szentimentális
hangulatba kerülök.
Összességében
Szeretném, ha klasszikus
válna belőle, mert megérdemli. Ugyan karácsonyról szól, de a gyászfeldolgozás
is szerves része. Tele van érzelmekkel és csodákkal, amelynek fényét az
illusztrációk csak még inkább emelik. Tökéletes könyv az ünnepi hangolódáshoz.
„Csodálatos látvány, úszni ide-oda, siklani a vízben, mint egy hal, vagy egy cápa. Sokszor gondolok arra, hogy őrjítő tempóban száguldasz a zsákmány után, mintha egy cápa lennél, egy nagy, veszélyes cápa, vagy talán egy ugrándozó delfin? Imádom a delfineket, te nem? Mintha egyfolytában mosolyognának, észrevetted, hogy a delfinek mosolyognak? Szerintem azért, mert rettentően örülnek annak, hogy tudnak úszni, szerinted nem csak amiatt mosolyognak állandóan, mert boldogok, hogy ilyen gyorsan tudják szelni a vizet?”
~~~
„– Minden magára valamit adó háznak kell, hogy legyen neve – közölte Hedvig.”
~~~
„…abban a házban, amelyiknek ilyen kedves neve van, csak jó lehet lakni.”
~~~
„– Úgy izgulok!
– Hiszen csak ki kell bontani.
– De ha kibontom, tudni fogom, mi van benne.
– Hát ez a lényege.
– És akkor már nem fogok izgulni.
– Nem… na és?
– Hát nem érted? Olyan jó dolog izgulni! Olyan, mintha a szívem korcsolyázna, körbesuhanna és piruetteket írna le, amíg el nem szédülök, csodálatos szédülés fog el, te nem érted, mire gondolok?”
~~~
„Így megy ez, mikor az ember tanul valamit. Először gyakorolni kell. Aztán pihenni. Aztán megint gyakorolni. És mikor pihenés után újra gyakorol az ember, akkor hirtelen egy csomót fejlődik.”
~~~
„De valójában milyen a karácsonyi hangulat? Nem furcsa, hogy bár az ember pontosan tudja, mit jelent a karácsonyi hangulat, mégis nehéz leírni az érzést? A karácsonyi hangulat valami puha, plüsshöz hasonlító érzés, amitől bizseregnek a lábujjaink és egy kicsit szaporábban ver a szívünk, de nem annyira gyorsan, hogy kellemetlen legyen. A karácsonyi hangulat olyan érzés, amitől az embernek kedve támad kitárnia a két karját és magához ölelni valakit. A karácsonyi hangulat dalra fakaszt, mosolyra késztet, és gombócot ültet a torkunkba. Mindezt egyszerre. Ha a karácsonyi hangulatnak színe is lenne, meleg sárga lenne, noha a karácsony maga piros. A karácsonyi hangulat ugyanis a bensőnkben világít, mint valami fáklya.”
~~~
„Bár a hó hideg volt, mégis mintha melegebbé, langyosabbá és biztonságosabbá varázsolta volna a világot.”
A sorozat további kötetei:
A Nap őrzője (#2)
Vindmakeren (#3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése