Előbb a film és aztán a
könyv? Nagyon sokáig nem volt beszerezhető Sue Monk Kidd A méhek titkos élete
című regénye, így aki meg akart ismerkedni a történettel, az ezt az adaptáción
keresztül tudta megtenni. Én magam már az újbóli megjelenés környékén olvastam
a kötetet, viszont szerettem volna kísérletet tenni a fordított megközelítésre.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2002 Magyar megjelenés éve: 2004 21. Század Kiadó történelmi fikció négy csillag |
Akik azt hiszik, hogy a
halálnál nincsen borzalmasabb, semmit sem tudnak az életről.
A méhek titkos élete az
elmúlt évtizedek egyik legnagyobb könyvsikere: több mint száz héten át
szerepelt a New York Times bestsellerlistáján, több mint hatmillió példányban
kelt el az Egyesült Államokban, díjnyertes mozifilm és musical is készült
belőle, és harminchat nyelvre fordították le.
1964, Dél-Karolina. Lily
Owens tizennégy éves, édesanyját kiskorában vesztette el. Dajkája Rosaleen, aki
nagyon szereti Lilyt. Rosaleen harcos kiállással védelmezi a feketék jogait,
ezáltal összetűzésbe kerül a városban élő elvakult rasszistákkal. Lily
kezdeményezésére elszöknek Tiburonba, a kisvárosba, amely anyja emlékét őrzi.
Lilyt három lánytestvér fogadja be, akik méhészkednek, és beavatják a lányt a
fekete Mária-kép történetébe.
Észrevettem magamon, hogy
olvasás közben legtöbbször a kíváncsiság hajt előre, az események ismeretében
azonban itt sokkal inkább az elemzésre és a részletekre tudtam odafigyelni. Mindebben
az is segített, hogy a film szinte 1:1-hez adaptáció, és csak a vallásosság
mértékében illetve Lily elmélkedéseinek mennyiségében több a könyvalap.
Történetünk…
a 60-as évek Amerikájában
játszódik a feketék jogainak hajnalán. Lily egy déli kisvárosban él
édesapjával, akivel édesanyja halála után nem jönnek ki jól. Afroamerikai házvezetőnőjüket
egy nap attrocitás éri az utcán, börtönbe, majd a sebesülései miatt kórházba
kerül, ahonnan Lily megszökteti, és ketten együtt édesanyja emlékének nyomába
erednek. Így jutnak el egy olyan méhészetbe, amelyet három fekete nő vezet,
akik örömmel befogadják őket. Az ott töltött idő alatt pedig a múlt darabjai is
kezdenek kikristályosodni.
Kényelmetlen volt olvasni
a könyv elejét, de a filmnél is hasonlóan éreztem. Mindez Lily zsarnokoskodó apjának,
T. Raynek köszönhető, aki az életre haragszik, de mindezt a lányán tölti ki.
Mindenkiről rosszat feltételez, teljesen lekorlátozza a lányát, akiből nem
szeretné, hogy tanult nő váljon. Bele van fásulva a mindennapi munkájába, érzelmileg
egyáltalán nincs jelen a lánya életében, ezért apaként erőteljesen megbukott.
Arról nem is beszélve, hogy Lily külső megjelenése is erőteljesen az
anyátlanságot tükrözi.
A regény központi témája a
méhészkedés, amely tudományba első körben a fejezetek elején lévő rövid
idézetek vezetnek be. A három lánytestvérhez megérkezve azonban August is sokat
mesél Lilynek, emellett pedig testközelből is megfigyelhetjük az egyes
folyamatokat. Látjuk a méhviasz és a méz csodahatását, illetve egy lila színű
különlegességet is.
 |
| Forrás: Pinterest |
Szintén fontos eleme a
vallásosság, amely már a regény elég korai fázisában kiütközik. A filmben
annyira nem érzékeltem ennek jelenlétét a Fekete Madonnán kívül, de így már
megértem az írónő másik könyvének témáját. Szűz Mária jelenléte belengi a
lapokat, aki egy hajó orrdíszében is otthonra talál, és reménységet ad a hozzá
imádkozóknak. Lilynek szüksége is lesz rá, ugyanis bűntudat gyötri az anyával
kapcsolatban, amit fokozatosan old fel.
Feltűnik benne az időszak egyik
égető kérdése, mégpedig az afroamerikai polgárjogi mozgalom. Első kézből éljük
meg a választójog bevezetését, amely azonban még sokkal inkább papíron létezik,
mert a közhangulat vélekedését elég nehéz egyik napról a másikra
megváltoztatni, főleg a déli államokban. Felmerül még a feketék és a fehérek
között létrejövő szerelem lehetősége, illetve a fordított rasszizmus témája is.
Számomra a történet
legszebb eleme a három nővér szeretetkapcsolata, amely egy igazi bástya a
kavargó déli szélben. August a mindenttudó és gondoskodó anyatípus, aki
bölcsességével és hatalmas szívével egyértelműen a könyvbéli kedvencem. May a
bolondos, talán valamilyen fogyatékossággal is rendelkezik, de a testvérei
mindezt teljes természetességgel kezelik. Mivel leginkább a háttérben
sertepertél, így a filmben jobban megérintett az ő sorsa. June mindigmorcossága
és kellemetlen viselkedése miatt kevésbé került hozzám közel, viszont
mindenképpen elengedhetetlen része a triójuknak.
Végül pedig egy apróságot
szeretnék megemlíteni, mégpedig Henry Thoreau Walden című könyvét, amely egyfajta
klasszikusnak számít, ám én sem hallottam volna róla, ha a Dickinson sorozat
nem foglalkozott volna vele.
 |
| Forrás: Pinterest |
Összességében
Különleges élmény volt a
film megnézése után olvasni a könyvet, viszont így bizton megállapíthatom, hogy
egy nagyon hű adaptációról van szól. Nálam egyértelműen a nővérek vitték a
prímet, azon belül is August. Jó volt belelátni a méhészkedés rejtelmeibe,
amely sokkal inkább hangsúlyosabb volt, mint a fekete emberek jogainak kérdése,
viszont a háttérben azért ez is alakítja a szálakat.
Nagyon szépen köszönöm a
lehetőséget a 21. Század Kiadónak!
„Milyen ember az, aki tiltja az olvasást?”
~~~
„Vannak dolgok a világon, amik egyszerűen nem lehetségesek. Nem lehet, hogy egy gyereket egyik szülője se szeresse.”
~~~
„– Lily, drágám, nem lesz olyan hely, ahol befogadnának egy színes bőrű asszonyt. Még magát Szűz Máriát sem szállásolná el senki, ha fekete.”
~~~
„– Ez választja ki a mézet. Kicsapja a rossz részt, és benne hagyja a jót. Sokszor gondoltam rá, hogy milyen jó enne, ha az emberekhez is lennének ilyen pergetők. Csak bedobnánk őket, a pergető meg elvégezné, amit kell.”
~~~
„Egy színes házban laktam, színes bőrű asszonyokkal, az ő ételeiket ettem, az ő ágyneműjükben feküdtem. Mindezzel nem volt semmi bajom, mégis hihetetlenül új dolognak fogtam fel, s a bőrömet még soha nem éreztem ennyire fehérnek.”
~~~
„A legapróbb teremtmények is szeretetre vágynak.”
~~~
„A történetek arra valók, hogy elmondják őket, különben kihalnak, és ha kihalnak, nem fogunk emlékezni arra, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk.”
~~~
„Tudod, Lily, mindenkinek szüksége van egy istenre, aki úgy néz ki, mint ő.”
~~~
„Tudod, Lily, vannak az életben olyan dolgok, amelyek kevésbé fontosak. Például egy ház színe. Ugyan mekkorát nyom ez a latban a nagybetűs élet rendjében? Viszont egy embert boldogabbá tenni – nos, ez az, ami számít. Az emberekkel az a legnagyobb baj, hogy…
– …hogy nem tudják, mi számít és mi nem! – fejeztem be helyette a mondatot, és nagyon meg voltam magammal elégedve, hogy kitaláltam a gondolatát.
– Én úgy mondanám, a baj az, hogy tudják, mi számít, és mégsem azt választják.”
~~~
„Tudod, Lily, ha nem is vagy túl jó valamiben, ha szereted csinálni, az már elég.”
~~~
„Egészen addig azt hittem, az a cél, hogy a fehér és fekete emberek jól kijöjjenek egymással, de most már láttam, hogy jobb lenne, ha inkább mindenki színtelen lenne.”
~~~
„A bőrünk színét úgysem tudjuk megváltoztatni – mondta.
– A világot kell megváltoztatni. Így érdemes gondolkodni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése