2023. december 8., péntek

Kopásálló fedőfesték próbája | R. F. Kuang

R. F. Kuangot a világ fantasy íróként ismerte és kedvelte meg, de az újonnan megjelenő Sárga című regényével megmutatta, hogy képes kitörni a zsáner alkotta skatulyából és szélesebb körben is ismertséget tud szerezni. A kötet ugyan fikciós, de témaválasztásában nem is állhatna közelebb az írónő személyes tapasztalataihoz, viszont mindezen csavar egyet, ami miatt csak még inkább emelem a kalapom előtte.


Eredeti megjelenés éve: 2023
Magyar megjelenés éve: 2023
Magnólia Kiadó
thriller, szatíra
öt csillag

Két írónő, June Hayward és Athena Liu sorsa két sikertörténet lehetett volna: ugyanakkor jártak a Yale-re, és ugyanabban az évben jelent meg mindkettejük első könyve. De míg Athena sikere műfajokon át ívelt, addig June műve az utánnyomásig sem jutott el. June utólag úgy véli, hogy manapság senkit nem érdekelnek a hétköznapi, fehér lányokról szóló történetek.

Amikor June szemtanúja lesz Athena furcsa balesetben bekövetkezett halálának, ösztönösen cselekszik: ellopja barátnője frissen befejezett és nagy titokban tartott kéziratát, egy merész, kísérletező stílusban megírt regényt kínai munkások elfeledett történeteiről, akik az első világháborúban a britek és franciák oldalán szolgáltak.

Mert hát mi rossz történhet, ha June átszerkeszti Athena regényét, és saját alkotásaként küldi el az ügynökének? Mi rossz történhet, ha hagyja, hogy kiadója újrapozicionálja az írói pályáját a Juniper Song álnévvel és olyan szerzői fotókkal, amelyekbe akár még bele is láthatóak nem létező ázsiai gyökerei? Hát nem érdemli meg ez a történet, hogy elmeséljék, bárki is legyen a mesélője? June legalábbis így gondolja, és a New York Times bestsellerlistája, valamint az ezzel járó anyagi siker hamarosan alá is támasztja ebben.

A lopott státusz azonban hamar veszélybe kerül. És miközben June a titkait védelmezi, felfedezi, hogy meddig hajlandó elmenni mindazért, amiért állítólag vért verejtékezve megdolgozott.

A számtalan irodalmi díjjal kitüntetett R. F. Kuang legújabb regénye időszerű és tűéles képet nyújt a modern könyvkiadás kellemetlen oldaláról. A Sárga a megjelenését követően egyből a sikerlistákon nyitott, és komoly párbeszédeket generált, ismételten jelezve, hogy szerzője a kortárs irodalom egyik legerősebb hangja.

 

Három dolgom miatt szerettem volna nagyon olvasni ezt a regényt. Az első igazából a Bábelt is kihozhatta volna nyertesnek, hiszen már egy ideje akarok Kuangtól olvasni, de az érzékeny lelkemnek nem feltétlen való a Mákháború. Sokkal inkább érvényes indok a cím és a borító színe (ugye? :D), ami légypapírként vonzotta be a tekintetemet és nem engedett szabadulni. De leginkább a fordítás hozta meg a döntést, ugyanis kedvenc Barbaránk stílusát ismerve egy nagyon pöpec szövegre számítottam, amely már a második oldalon bizonyításra került.

 

Történetünk…

Juneról szól, aki egy kevésbé befutott amerikai szerző, és aki teljesen véletlenül korosztályának legnagyobb írótehetségét tudhatja a barátnőjének. Athena egy nap azonban váratlanul meghal, miközben June pont a lakásán tartózkodik, ahonnan elemeli az éppen aktuális kéziratát, majd ezt lényegesen átdolgozva és feljavítva a sajátjaként publikálja. Kezdetben minden zökkenőmentesen zajlik, az első pletykák azonban egy olyan lavinát indítanak be, ami mindent is magával ránthat. Vajon June képes felvállalni a tettét vagy egyáltalán létezik-e objektív igazság ebben az esetben?

 

Forrás: Pinterest

Váratlan és kellemetlen, de ugyanakkor izgalmas. Teljesen új élményként ért olvasás közben, hogy a helyenként diszkomfortos érzés mellett végig fenntartotta az érdeklődésemet. Nem kedveltem Junet, nem értettem egyet a döntéseivel, de pontosan azért, mert sokkal inkább a nyers valóságot mutatta be vele Kuang, mintsem egy ideát. Iróniával és kritikus hangnemmel közelít meg olyan témákat, amelyeket a társadalom tabuként kezel, de attól még gondolnak rá az emberek. A határok feszegetése miatt pedig sokszor elmerengtem rajta.

 

A kötet középpontjában az írói lét áll, éppen emiatt minden írópalántának szerintem kötelező olvasmány. Ugyan az amerikai folyamatokat mutatja be, de a részletessége miatt végre megismerhetjük a hatalmas gépezet működését. És minderről Kuang tényleg hitelesen tud mesélni. Látjuk az ügynökök szerepét, a pozícionálást, valamint a népszerűségi ívet, ahol listákon szerepel, könyvklubbokban olvassák, különleges kiadások készülnek belőle és előfizetéses dobozokba is bekerül. Beszél a díjak problematikájáról és a negatív vélemények kezeléséről, illetve végre megértettem azt is, hogy miért egy év múlva érkezik mindenből is a puhaborítós változat.

 

A fő konfliktus az irodalmi művek eredetisége körül forog. A kéziratlopás ténye mellett ugyan nem lehet elmenni, de bennem felmerült az is kérdésként, hogy vajon mennyit hagyott meg Athena eredeti szövegéből, amely akkor még elég kezdetleges stádiumban volt. Ha nyíltan kezeli a témát, akkor talán kevésbé szállnak rá. Viszont Athena sem volt feltétlen szent, mert mások személyes történeteit használta fel a világsikereinek megírásához. De ezen tényleg nem akadunk fenn? Nem is beszélve arról, hogy Junetól is lopott, így ő csak visszaszolgáltatta, amit tőle kapott.


Forrás: Pinterest

 

Kuang erőteljesen foglalkozik a rasszizmus témakörével, amelyet már a címválasztásban is jelez. Látjuk, hogy egyértelmű előnyt élveznek a saját hangon írt történetek, de tényleg csak arról írhatsz, amilyen csoporthoz tartozol? Akkor ez fordítva is igaznak kell lennie, hogy a kisebbségi írók sem írhatnak többségi szereplőkről. Tiszta hülyeség az egész, mégis a plágium mellett emiatt is számos kritikát kap June, aki fehérként ír a kínai történelemről. Engem azonban sokkal inkább ledöbbentett az internetes gyűlölködés ereje, ahol az emberek Twitter felhasználónevek mögé bújva sokszor a valóságot nem ismerve fröcsögik a csordavéleményüket.

 

Ugyan June és Athena kapcsolatát barátságként érzékeli a külvilág, a viselkedések alapján ez már viszont nem annyira egyértelmű. Sokkal inkább egy érdekkapcsolatnak tekinthető, amelynek ugyan lehetett kölcsönös szimpátia az alapja, de idővel inkább csak megszokásból találkoznak. Egyik sem ismeri igazán a másikat, June is akkor kezdi el igazán megérteni Athenát, mikor ő is híres lesz. Mindezt nagyon szeretné megosztani másokkal, de az egyetlen személy, akinek ez számítana, már nem lehet ott.

 

Már az elejétől kezdve süt a feszültség a lapokról, de a vége teljesen átfordul thrillerbe. Junet kikészíti a gyűlöletkampány, és egy ponton saját józan eszét is kétségbe vonja. A múlt kísértetei nem engedik nyugodni, ami miatt én is megkérdőjeleztem mindent magamban. A közepétől rendesen bealtatott, és éppen ezért szólt akkorát a lezárás, amely egyben egy nyitva is hagyja az ajtót.

 

Forrás: Pinterest

 

Összességében

Ez egy kényelmetlen regény, amit nem azért olvasol, mert szereted a főszereplőt vagy egyetértesz a döntéseivel, hanem mert kíváncsi vagy, mivel fogja még inkább maga alatt vágni a fát. Kendőzetlenül beszél az írói létről, amelynél a fikciós mivoltát nem egyszer megkérdőjeleztem magamban. Mindezt thriller elemekkel fűszerezi meg, ami csak még inkább izgatottá tett olvasás közben.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Magnólia Kiadónak!

 

„Hamupipőke története legfeljebb a mesékben létezik: csak a kemény munka, a kitartás és az állandó próbálkozás hozhat sikert.”

~~~

„A kiadói körök kiszemelnek egy győztest – valakit, aki elég vonzó, menő és fiatal, és jaj, hova is gondolok, mondjuk csak ki, kellően „sokszínű” –, majd az összes pénzt és erőforrást rázúdítják. Kurvára önkényes az egész. Vagy ha nem is önkényes, de semmi köze ahhoz, hogy ki mennyire tud jól írni.”

~~~

„Az írás magányos tevékenység. Sosem tudhatod, hogy amit alkotsz, értékes-e egyáltalán, és az első apró jelre, hogy lépéshátrányba kerültél az irodalom dzsungelében, máris száguldasz a kétségbeesés bugyrai felé. Csak a saját szövegedre figyelj, tanácsolja mindenki. Ami rohadt nehéz, amikor mindenki más az arcodba nyomja a magáét.”

~~~

„Az olvasás élvezetes elfoglaltság, nem pedig kötelező feladat.”

~~~

„A bestsellereket kiválasztják. Nem számít, mit csinálsz. Csak élvezd, ami vele jár.”

~~~

„…egy könyv vajon amiatt fut be, mert egy ponton, bármilyen különösebb ok nélkül mindenki úgy döntött, hogy ez lesz az aktuális nagy siker?”

~~~

„Gyűlölnék egy olyan világban alkotni, ahol az alapján mondanák meg a szerzőknek, miről írhatnak, hogy milyen színű a bőrük. Most gondold végig, milyen lenne, ha megfordítanánk az állításod, nézzük meg, hogy hangzik! Írhat-e egy fekete szerző fehér főszereplőt a regényébe? Mi van azokkal, akik a második világháborúról írtak, de nem is éltek még akkor?”

~~~

„A legtöbb résztvevőt egyáltalán nem érdekli az igazság. Csak szórakozni akarnak. Ezek az emberek imádják, ha van egy célpontjuk, és bármit szétcincálnak, amit eléjük raksz.”

~~~

„Mindezek előtt egy internetes senki voltam, a heti egy-kettő Twitter említésből merítettem a boldogsághormont. Az viszont nem tűnt fel, hogy még ha kezedbe kaparintod is a komplett irodalmi világot, akkor is egy szempillantás alatt elfeledkezhetnek rólad.”

~~~

„– Kifújja azt a levegőt, amiről nem is vette észre, hogy benntartotta. Ez most komoly?

~~~

„Az olvasók elvárásokat támasztanak – nemcsak a történet, hanem a te politikai hozzáállásod, a filozófiád, a moráli témákban mutatott kiállásod felé is. Nem a műved, hanem te vagy a termék: a kinézeted, a szellemességed, a gúnyos visszavágásaid és az online cicaharcokban elfoglalt álláspontod, amelyek amúgy a való világban az égadta világon senkit nem érdekelnek.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése