Vajon a megismétlődnek a csodák? | James Norbury – Betekintő #36

James Norbury Nagy Panda és Kicsi Sárkány kötete egy lélekmelengető aforizmagyűjtemény, ami nem csak nehéz napokon nyújt mankót, hanem általánosságban is merengésre ösztökél. Teljesen lenyűgözött, ezért is vártam Az utazást, ami egyfajta folytatás, hiszen ugyanúgy két kedvenc szereplőnket követjük. Az újdonság varázsa ugyan elmaradt, de a felmerülő témák továbbra is gondolkodásra ösztökéltek.

 

Eredeti megjelenés éve: 2022
Magyar megjelenés éve: 2022
21. Század Kiadó
aforizma
öt csillag

A Nagy Panda és Kicsi Sárkány folytatása gyönyörűen illusztrált ajándékkönyv az elfogadásról, önmagunk és egymás mélyebb megismeréséről.

A két valószínűtlen útitárs útnak indul, folytatva az előző kötet kalandjait, hogy eljussanak egy helyre, amely talán messze van az otthonuktól, de az utazás révén önmagukhoz és egymáshoz közelebb kerülnek.

– Változás – mondta Nagy Panda. – Ha nem is tudod, hová vezet, attól még jobb, mint egy helyben maradni.

Kicsi Sárkány boldogtalan, és kiönti a szívét Nagy Pandának, aki úgy véli, ahhoz, hogy barátjának kedélye helyreálljon, útnak kell indulniuk. Új vidékeket fedeznek fel, rendkívüli élményekkel gazdagodnak, és nagy kihívásokkal néznek szembe. Nagy Panda és Kicsi Sárkány továbbhaladnak az elfogadás ösvényén, és megtanulják, hogy a változások, a nehézségek életünk természetes velejárói – ezek nélkül fejlődés se volna lehetséges.

Ebben a kötetben is ugyanolyan bájos, szívet melengető illusztrációk találhatók, mint James Norbury eredeti, Nagy Panda és Kicsi Sárkány című nemzetközi bestsellerében.

 

Már előzetesen tudtam a kötetről, hogy egy konkrét történetet mesél el, és nem csak a bölcsességdömpinggel látja el az olvasóját. Kezdetben ezzel nemigen tudtam mit kezdeni, hiszen kevésnek tűnt az előző könyvhöz képest. Nem kaptam minden oldalon „aha”-élményt, azonban idővel megértettem ennek okát. Azzal, hogy egy ívre fűzte fel Norbury a gondolatokat, az egész kötetet egységében is egy üzenettel látta el. Ezen kívül pedig ahogy haladunk előre, megkaptam az apróbb témákat, amiket elmélázhattam. A végére sem fáradtam el, hiszen az állandó elmélkedés elég fárasztó tud lenni.

 

Maguk a rajzok sokkal sötétebb tónusúak, aminek okára fokozatosan jöttem rá. Nem csak festményeket és tusrajzokat kapunk, hanem vannak egyszerű ceruzarajzok, ami a színes és évszakonként változó táj után nagyon kevésnek tűnt. Ez azonban a szereplők, de főképp Kicsi Sárkány hangulatát tükrözte, aki sokat szomorkodik a történetünk során. Ha valaki nem jött volna rá erre az összefüggésre, akkor a szerző az Utószóban mindent elmagyaráz, ami engem is megerősítéssel töltött el.

 

A cím gyakorlatilag össze is foglalja, hogy mi is történik a kötet során. A fizikai utazás mellett azonban sokkal fontosabb benne Kicsi Sárkány belső fejlődése. Az útkeresés tanmeséje ez, ahol sorra döbbenünk rá magunk is az egyes stációkra. Először jön a felismerés, hogy mindened megvan, de mégis hiányzik valamid. Aztán mielőtt elindulnál, mindent is összepakolsz a régi életedből, hogy hozzad magaddal, de ez nem lehetséges. Félsz a változástól, ezért állandóan nosztalgiázol. Érnek veszteségek, kihívásokat vészelsz át, de az új helyre megérkezve is üresség fogad. Azonban az apróságokban kell keresni az örömforrást, minthogy az ember sosincs egyedül.

 

Illusztrációk a kötetből

Utólag könnyű okosnak lenni, de olvasás közben is feltűntek bizonyos szimbólumok, amik nagyon jól illeszkedtek a történet ívébe. Először a folyón való átkelés, ami elválasztja a régi életet az újtól. A vihar a nehézségeket jelenti, a hegy pedig a kihívásokat, de mindkettőnek egyszer csak vége lesz. És végül az óceán a végtelen ürességet jelenti.

 

Egyértelműen más, de ugyanolyan fontos, mint a Nagy Panda és Kicsi Sárkány. Sötétebb színvilágú, valamint kevesebb pontszerű gondolatot tartalmaz, de az átfogó üzenete az újrakezdésről sok embernek nyújthat támaszt.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!

 

„A problémák nem arra valók, hogy eltántorítsanak az utunktól.”

~~~

„Ha megosztjuk az életünk dolgait, jókat és rosszakat egyaránt, közelebb kerülhetünk egymáshoz, és segíthetünk a másiknak.”

~~~

„– A változás – szólt Nagy Panda –, még ha nem is tudod, milyen irányba terel, mindig jobb, mint egy helyben toporogni.”

~~~

„Az elménk akár egy kert. A gondoskodásunkra, figyelmünkre és odaadásunkra van szüksége.

Ha magára hagyjuk, tüstént ellepi a gyom. És ahol túl sok a gyom, nem nyílik virág.”

~~~

„Semmi gond nincs azzal, ha élvezzük a világ gyümölcseit, csak arra kell vigyáznunk, hogy ne vesszünk el közöttük.”

Illusztrációk a kötetből

„– És ha netán elfeledkeznél arról, hogyan légy önmagad, csak nézz fel a csillagokra, vagy hallgasd, ahogy a fenyőfák susognak az esti szélben.”

~~~

„Természetes, hogy félünk, de néha így is muszáj kitartanunk.

A félelem nem óv meg a haláltól, de elveszi tőled az életet.”

~~~

„– A nagy változás nagy erőfeszítést követel.”

~~~

„Jó és rossz néha csak azon múlik, honnan nézzük a dolgokat.”

~~~

„– A múlt olyan történet, amely azt meséli el, hogyan jutottunk ide. De akár most rögtön új mesébe foghatsz.”

~~~

„Még a legnagyobb vihar is elvonul egyszer…”

~~~

„– Nem így terveztük – szólt Nagy Panda –, de most itt vagyunk… És ha csak egy pillanatra megpróbálsz elfeledkezni arról, ami történt, és körülnézel, életed leggyönyörűbb pillanatait élheted át.”

~~~

„Nagy Panda magához húzta a társát.

– Semmi felett nincs hatalmunk, csöpp barátom… valójában nincsen. Csak abban bízom, hogy az élet majd oda sodor bennünket, ahová kell.”

Illusztrációk a kötetből

„– De mi van, ha olyan helyen vagyok, ahol nem szeretnék lenni? – kérdezte Kicsi Sárkány.

– Ez megesik – felelte Nagy Panda. – Ilyenkor presze megpróbálhatjuk jobbra fordítani a sorsunkat, de némely helyzeten, mint amilyen ez is, nem tudunk változtatni. Úgy kell hát elfogadnunk, ahogy van.

Az elfogadás pedig nagy békességet szül.”

~~~

„Mókás, hogy olykor, ha friss szemmel tekintünk rájuk, a legegyszerűbb dolgok tehetnek a legboldogabbá.”

~~~

„– Nagy Panda, mi a világegyetem?

– Szeretek rá úgy gondolni, mint a barátunkra – felelte Nagy Panda. – Csak hagynunk kell, hogy az legyen.”

~~~

„– Tudod – folytatta Kicsi Sárkány –, azt hiszem, ez a legjobb teáskészlet, amire valaha szert tettem.

– Miért? – pillantott rá kíváncsian Nagy Panda.

– Mert ez most itt van nekem.”

~~~

„Úgy tűnik, minél inkább kitárom a tenyerem, a világ annál szívesebben telepszik bele.”

~~~

„– Kezdem kapiskálni, hogy nem mindig az tesz boldogtalanná, ami van, hanem az, ahogyan a dolgokat látom.”

~~~

„– Azt hiszem, a világ sosem lesz olyan, amilyennek szeretném – töprengett hangosan Kicsi Sárkány –, és bizonyos dolgokon sosem változtathatok. De talán én megváltozhatok, és megbarátkozhatom azokkal a dolgokkal is, amelyeket korábban nem tudtam elfogadni.”

~~~

„– Amíg élünk, hibázunk és tévelygünk, ez a dolgok természete. De amíg mindketten itt vagyunk, segítjük egymást és megtaláljuk az utunkat.”