Időrabló-banda | Natalia Sherba

Még az oroszországi kirándulásom alkalmával találkoztam Natalia Sherba Óramágusok sorozatával, amely tényleg nagy népszerűségnek örvend odakinn, hiszen mindegyik könyvesboltban, ahol jártam, kiemelt helyen szerepelt. Ezért is örültem meg annyira a magyar megjelenésének, de sajnos csalódnom kellett Az Órakulcsban. Ugyan nagyrészt saját magam hypeoltam fel a kötetet, de időközben mások pozitív véleménye is megerősítésként hatott, így nagyobb is volt a csattanás.

 

Eredeti megjelenés éve: 2011
Magyar megjelenés éve: 2020
Európa Könyvkiadó
ifjúsági, fantasy
három csillag

LÉPJ BE AZ IDŐ BIRODALMÁBA!

Vasilisa egyszerű kamasz lány, átlagos élettel. Ám egy nap megtudja, hogy létezik egy titkos, elrejtett világ, melyben óramágusok, tündérek és más varázslények élnek. Mire felocsúdik, már egy életre-halálra menő játszma kellős közepén találja magát, és szerepet kell vállalnia a Nagy Idővarázslatban. Veszélyesnél veszélyesebb akadályokat kell legyőznie, miközben szép lassan rájön, ki áll teljes szívből mellette, és ki az, akitől óvakodnia kell.

Barátság, bizalom, a könnyű és a helyes út közti választás nehézsége, az elhivatottság megtalálása, az akaraterő megedzése, az első szerelem bonyodalmai – ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják az Óramágusok sorozat kamasz szereplőit, ahogyan a való élet, a valódi világ kamasz lakóit is, éljenek bárhol.

Az Óramágusok új, egyedi hang a fantasyben, ahol az Idő külön, mágikus univerzumként jelenik meg. Három, időmágiát használó nép: az óramágusok, a tündérek és a Szellemek közt dúl a konfliktus, az idő természetének megértését és mágiájának használatát pedig különleges óraszerkezetek teszik lehetővé a varázslényekkel és -tárgyakkal, kastélyokkal, különleges tájakkal teli, multidimenzionális világban. A gondosan kidolgozott, vibrálóan izgalmas világ és az összetett, folyamatosan fejlődő karakterek világszerte több millió olvasó szívét hódították meg

Az Óramágusok Oroszországban a második legnépszerűbb fantasysorozat, csak a Harry Potter-könyvekből fogy több példány. Az Órakulcs a sorozat első kötete.

 

Ez egy nagyon kusza könyv, aminél én leginkább a történet egyenletes és átfogó ívét hiányoltam. A főszereplőnket is ide-oda dobálják, alig kapunk magyarázatot, de titkolózás az van bőven. Míg a bevezetésnél még nagy reményeim voltak, az első fejezet hatalmas váltást hozott, és még a csodaszép belső és az érdekes világ sem segített a könyvön.

 

Törtentünk…

a tizenéves Vasilisáról szól, akit egy nap magához vesz az édesapja. Még sosem találkozott vele, de egy hírhedt mágusról van szó, aki nem tesz rá jó benyomást. Bezárja a házba, ahol az undok testvérei is piszkálják, ám egy nap egy titokzatos beszélgetést hallgat ki. Sikerül megszöknie, de messzire nem jut vele, mert a háttérben mozgatják a szálakat, és az újonnan szerzett barátait is veszélybe sodorja. Mindeközben a világ is összeomlóban van, amit csak a kulcshordozók tudnak megmenteni.

 

Nagyon ifjúsági a kötet, és itt most sajnos rossz értelemben. A regény felütése egyértelműen Harry Potter koppintás, mikor titokzatos felnőttek, titokzatos dolgokról beszélnek. Ez annyira nem zavart, mert utána egy gimnasztikaórán találkozunk Vasilisával, ami viszont tipikusan orosz. Az apai házban viszont nem találja a helyét, szekálják, semmitmondó mondatokat sutyorognak körülötte, és még befigyel egy titkos társaság is. Ennél tipikusabban nem kezdődhetett volna.

 

Forrás: Pinterest

 

Nem szerettem a Vasilisa családját. Az apja egy manipulatív gyökér, akinél nem tudod eldönteni, hogy ő a világ legnagyobb varázslója, vagy ezt a titulust csak kitalálta magának, és épp emiatt fél a lánya lappangó erejétől. Ugyan felhasználja a céljai elérésének érdekében, de teljes lelki nyugalommal akarja eltenni láb alól. A testvérek is unszimpatikusak voltak, akik állandóan keresztbe akarnak tenni neki. Megy a rivalizálás, és még a kedvesnek tűnő báty/öcs tetteiben is hátsó szándék van.

 

Egyedül Nicket és Fesht kedveltem az egész kötetben, akik rendes fiúknak tűntek már a kezdetektől fogva. Segítenek főszereplőnknek még úgy is, hogy nincs meg mindig a teljes bizalom. Velük kapcsolatban is van bonyodalom, de legalább ők nem akarják hátbatámadni. Emellett még azért is jó volt a feltűnésük, mert 150 oldal után végre valaki hajlandó a lányzónknak (és természetesen az olvasóknak) mesélni a világról. A kedvenc részem a tündérek fákon található lakhelye volt, amely a varázserő megnyilvánulása mellett a másik egyedi pontja volt a történetnek.

 

Az egész olvasmányélmény Vasilisán csúszott el, aki a kötetben vagy elájul vagy megszökik. Ezek állandó visszatérése egy idő után már el kezdett idegesíteni, mert úgy tűnt, mintha az írónő nem tudott volna kitalálni más csavart. A véleményében is éles és gyors váltások következnek be, mert egyszer semmi pénzért sem akar óramágus lenni, a másik pillanatban pedig önként és dalolva válna azzá. Nem tudtam dűlőre jutni vele kapcsolatban, de azért egyes helyzetekben mégis sajnáltam. Viszont mikor már x-edszerre kapják el, mert az orránál fogva vezetik, inkább csak fejfájást okozott.

 

Összességében

Nagyobb volt a füstje mint a lángja. Az ötlet jó lenne, de a kivitelezésen nálam elcsúszott. Hiányoltam benne a történet felépített ívét, illetve a főszereplő talpraesettségét, mert leginkább csak ide-oda ráncigálják. Apró részletek ugyan tetszettek, de ez nem biztos, hogy elég ahhoz, hogy folytassam a sorozatot.

 

„– Mondd csak, Vasilisa – kapcsolódott be Nick –, az Ostalán tudnak bármit is az Eflaráról? Vagy sejtenek egyáltalán valamit?

Vaszilisza elgondolkodott.

– Írnak mindenféle történeteket párhuzamos világokról – mondta –, de többnyire úgy gondolják, hogy más bolygókon is van élet.

– Vicces – hümmögte Fesh. – Inkább a saját bolygólyukat kéne alaposan megfigyelniük.”