Kiskiadós kincsek vol.1 – Olvassunk graphic novelt #29

Teljesen véletlenül bukkantam rá Fruzsi által Taťána Rubášová és Jindřich Janíček képregényeire, mert a kötetek magyar kiadója, a Csirimojó gyerekkiadványokkal foglalkozik. Éppen emiatt szerintem teljesen félre vannak marketingelve, mert ugyan úgy néznek ki kívülről, mint a mesekönyvek, de elolvasva bizton állíthatom, hogy sokkal több réteggel rendelkezik. Szerintem inkább a felnőtt közönségnek szól mind a nyelvezetét, mind a feldolgozott témákat tekintve, azoknak jó elmélkedős időtöltést jelenthet, aki fogékony az ilyesmire. Aztán egyszer majd biztosan ki fogom próbálni a leendő gyermekemnél is.

 

Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2018
Csirimojó Kiadó
sci-fi, kaland
öt csillag

#1 Bámulatos robotexpedíció

 

Az emberi populáció a múlté. A robotok még csak nem is sejtik, hogy valaha létezett, mégis a nyomába erednek. Két felderítőt indítanak útnak, hogy térképezzék fel a Falon túli területet. William és Meriwether számos megmérettetésen megy keresztül, átkelnek az egykori Egyesült Államok sivatagain, erdein, hegyein és folyóin. Közben tragikomikusan félreértelmezik az emberi települések maradványait. Hogy boldogulnak a számukra felfoghatatlan leletek értelmezésével? Mikor nem fognak már végre egymás áramköreire menni? A képregényszerű, gyerekek és felnőttek számára egyaránt élvezhető kötetben a robotok hitetetlen könnyedséggel feszegetik a lét alapvető kérdéseit. Elsősorban azoknak ajánljuk, akiknek van humorérzékük, illetve szeretik a kalandokat és a sci-fit. Taťána Rubášová megmosolyogtatóan komoly szövege és Jindřich Janíček eredeti képi világa garantáltan magával ragad!

 

Leginkább a képi és színvilága fogott meg, és adta meg a végső lökést, hogy ez kell nekem. Már maga a története is felkeltette az érdeklődésemet, de a sárga-zöld-türkíz-kék kombinációja és a felületek ábrázolása voltak inkább döntők. Olvasás közben is szerettem elmerülni a rajzokban, figyelni a részleteket és az egyes anyagok textúráját.

 

A kötet egy posztapokaliptikus világban játszódik, ahol a Földet már a robotok uralják, akik viszont nem tudják, hogy honnan érkeztek, csak egyszerűen elfogadják a létezésüket. Egy fallal körülvett területen élnek, és innen indul majd el két főszereplőnk, William és Meriwether, aki mindennek utána akar járni. Útjuk közben látjuk a természet által visszafoglalt területeket, ahol számos felfedezést tesznek. Általuk mi is egy lépés távolságból vizsgáljuk a világot, ami segít rácsodálkozni a természet nagyszerűségére. Emellett átélhetjük azt is, hogy milyen érzés lehetett abban az időben, mikor még léteztek felderítetlen részek a bolygón, és mindent az aktuális tudással próbáltak értelmezni és elnevezni. A könyv esetében például a vízi állatokra csodálkoznak rá, amik valamiféle szintetikus anyaggal működhetnek.

 

A történet a külső megjelenítése mellett nálam a két szereplő humora miatt is működött. Elbeszélőnk, William tudós, aki mindent tudományosan közelít meg. Látványosan racionális, rengeteget elmélkedik, amit én nagyon szerettem. Egy-egy mondatban olyan témákat vet fel, amiken utána el tudtam merengeni, mint például hogyan is lehet szabad az ember… akarom mondani robot ekkora információtúltengésben, vagy hogy mi is történt a világunkkal. Mindeme sziporkázáshoz társa, Meriwether is hozzátesz, aki a páros kalandor fele. Kevésbé bonyolult robot, de intuícióival és tettrekészségével kompenzálja ezt. Szereti ugratni Williamet, amin ő néha megsértődik, de nehezen lennének meg egymás társasága nélkül. Én nagyon jót szórakoztam rajtuk.

 

Ez egy tökéletes könyv a lelassuláshoz, amely attól nagyszerű, hogy nem akar sok lenni. Egy expedíciót ölel fel és semmi többet, emellett viszont annyi mindennel foglalkozik, hogy nem éreztem üresnek a lapokat. Ez egy kedves képregény, ahol nem szabad megfeledkezni sem a nyelvi megoldásokról, sem a fordítói teljesítményről. A szólások robotosítása és a popkulturális utalások nagyon ott voltak, evvel is emelve a kötet színvonalát.

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2021
Csirimojó Kiadó
sci-fi, kaland
öt csillag

#2 Váratlan robotexodus

 

William és Meriwether bámulatos leletekkel tér haza kiküldetéséről. Éljenzés helyett azonban kellemetlen meglepetés fogadja őket. Expedíciójukról megfeledkeztek. Még William laboratóriumának és tudós kollégáinak is nyoma veszett. Felderítőink a recikláció elől menekülve megdöbbentő változásokkal szembesülnek. Vajon kikövetkeztetik a nyomokból, hogy mi történt a városukkal, és kik voltak az ősatyáik? De legfőképp talál-e magának Meriwether új kalapot? Robottörténetünk második része az ökológiával és a bánat változataival foglalkozik, ugyanakkor nincs híján a kalandnak és a humornak sem.

 

Hasonló lelkesedéssel vetettem bele magam a második kötetbe, mint amekkorával William rendelkezik a felfedezésével kapcsolatban. Azt hittem, hogy a városba visszatérve az ottani életüket fogjuk megismerni, de helyette egy újabb kalandba keverednek, amelyet most a kényszerűség vezérel. Vannak benne visszatérő elemek, mint a leesés vagy a múltra való rácsodálkozás. A konklúziója pedig megmelengeti a szívet, hiszen a szükségben ismerszik meg az igaz barát.

 

A nagy expedíció után egyáltalán nem ismernek rá a városukra. Nagy a nyüzsgés, látszólag mindenki egy cél felé halad. A társadalomnak csak hasznos tagjai vannak, így mindenkinek dolgoznia kell. Állandó a növekedés, és látszólag egyfajta szocializmus uralkodik. Függőleges irányba terjeszkediknek, aminek romboló hatása már savas eső formájában érződik. Emellett szereplőink folytatják az ősök kihalási okának kutatását, mert félnek, hogy ők is ugyanabba az irányba haladnak.

 

Továbbra is nagyon szerettem William és Meriwether párosát. Előbbi egy ponton depresszióba zuhan, mert krízist él át tudósként. Csalódott és kiábrándult a világban, ami miatt legszívesebben megölelgettem volna. Meriwether igyekszik átvenni a szerepemet, és próbálja kirángatni a melankóliából. Emellett beleolvasott a naplóba is, amire reflektál, és így mélyebb rétegeit is megismerhetjük ennek a kívülről egyszerű robotnak.

 

A szójátékok ismét zseniálisak. Ezek mellett szeretném megemlíteni a mesék beemelését, és robotosítását. Míg az első részbe csak az Alice Csodaországban került be, itt két történet is szerepet kapott: a Jancsi és Juliska, valamint a Csipkerózsika.

 

Csuda aranyos sorozat, amelynek már nagyon várom a következő részét.

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

#1 Bámulatos robotexpedíció

„Honnan jöttünk? Hogyan jöttünk létre? Minek köszönhetjük létezésünket? A történelmünk rövid. Csupán néhány évszázadra visszamenőleg tudjuk biztonsággal leírni. Ennek ellenére senkit sem érdekel túlzottan a múlt. Mindenki előre tekint. A jövőbe. Építeni és hódítani, terjeszkedni és fejlődni akarnak. Nincs ellenemre a haldás, végtére is a legmodernebb felszerelést használom a laboratóriumomban. Ugyanakkor úgy vélem, hogy minden építménynek stabil alapokra van szüksége. Esetünkben ezek az alapvető kérdések: hol, mikor és miért kezdődött mindez? Mi a létezésünk értelme?”

~~~

„Egyenlőre elegendő készlettel rendelkeztünk a legszükségesebbekből: üzemanyagból és lelkesedésből.”

~~~

„Ekkora víztömeggel eddig még sohasem találkoztunk. Egy másodperc alatt 200 köbméter hozama van. A kedvenc, műszaki eszközöket árusító áruházamról elneveztem Amazonasnak.”

~~~

„A szárazföldön megpillantottam ugyanazt a fajt, amely a víz alatt is mozgott. Elképesztő tehát, hogy kétéltűről van szó, amely mindkét környezetben életképes. Ez a fejlesztés a mi civilizációnk számára is hasznos upgrade lenne.”

~~~

„Már nagyon gyenge a jel, és az erdők hamarosan megszakítják az összeköttetést. Őszintén várom, hogy megszabaduljunk a kapcsolattól. Nem tudom, mivel magyarázzam, de csak ezt követően fogom igazán megízlelni a szabadságot.”

~~~

„Ez a két fenyő Meriwetherre és rám emlékeztet. Kénytelenek együtt lenni, igyekeznek kitérni egymás elől, mégis közösen élnek át jót és rosszat.”

~~~

„Meriwether évődik velem, hogy nem akarok-e itt maradni és további mintákat gyűjteni. Humora a mocsár fáinak csupasz ágaira emlékeztet. Érzékeny helyen szúr beléd, amikor nem is számítasz rá.”

~~~

„Egészen lenyűgöz a környezet, amely a mi létezésünktől teljesen függetlenül él. Ugyanakkor mintha valaki számított volna az érkezésünkre. Egy kidőlt fa törzse hidat képez a szakadék felett. Vajon adott ki hangot dőlés közben, hogyha közel s távol senki sem volt, aki hallhatta volna? Megkérdeztem Meriwethert, aki válasz helyett azt kérdezte, létezik-e olyan pillanat, amikor én nem adok ki hangot.”

Illusztrációk a Bámulatos robotexpedíció című kötetből

„Elneveztem magamban a lényt? „jelen teremtmény ismeretlen”. Rövidítve: Jeti.”

~~~

„Ismerős az érzés, amikor sokáig készenléti üzemmódban vagy, elfekszed a végtagjaidat, aztán nem érzed őket? Ez elég hasonló. Csupán annyi a különbség, hogy mi tényleg végtagok nélkül maradtunk.”

~~~

„Meriwether valószínűleg rövid távú emlékezetkiesésben szenved. Már egy órája nem volt egyetlen csipkelődő megjegyzése sem.”

~~~

„Meriwether azt kérdezi, a laboratóriumban magunkat is osztályozzuk-e őrült és nem őrült tudósokra.”

~~~

„A lelkesedés fejbevágott, akár egy cseppkő.”

~~~

„Irigylem Meriwethert, amiért annyival egyszerűbb a szoftvere.

Mindazt, amin most keresztülmegyünk, neki valószínűleg csak annyi, mintha elmenne a vidámparkba. Tudatában van egyáltalán, hogy a történelmünket fedezzük fel?”

~~~

„Meriwethernek elpattanhatott az áramköre. Nem ismerek rá. Egyszeriben azt vágta a fejemhez, hogy beképzelt vagyok. Én! William XB-107531, akit a laboratóriumban Spenóthuszárnak hívnak.”

~~~

„A Földet benépesítő legfejlettebb civilizáció egyszerűen eltűnt. De miért?”

~~~

„Kis lépés egy robotnak, de hatalmas ugrás a robotságnak.”

~~~

„Már túl sok időt töltöttem vele, fárasztani kezdett a társasága. Ennek a jelenségnek nevet kell adni. Javaslatom a „barátom újabban vállalhatatlanul retardált” szindróma elnevezés. Rövidítve: Búvár.”

 

#2 Váratlan robotexodus

„Állítólag egy új tájékozódási módszert használ, pedig csak azt hajtogatja: „Komolyan parádés a szimatom.” Röviden: kompasz.”

~~~

„Az expedíciónk során egy dolgot megtanultunk egymás oldalán. Amennyiben valami nagyobb nálunk, és nem tudunk vele szót érteni, akkor futunk.”

~~~

„A biztonságos búvóhelyet azonnal felismered, ahogy meglátod.”

~~~

„Szeretem azokat az alkalmakat, amikor gondolkozhatok. A laboratóriumban a kémcsövek mosogatás közben, otthon, amikor kieresztem a fáradt olajat. Vagy azokat a ritka pillanatokat, amikor leáll a tárhelyem, és csak az aktuális adatok állnak rendelkezésemre. Amikor semmi sem történik.”

~~~

„Meghasonlottam önmagammal. Miféle fejlett faj az, amit utolér a vég? Mi van, ha tudtán kívül a mi civilizációnk is az ősatyák nyomdokaiban jár? A haladás romlásba dönt minket. Az újonnan szerzett energiát tudásunk gyarapítására és hasznos kutatásokra lehetett volna fordítani. Gépolajban fürödhettünk volna! Ehelyett hallgatásra és kivonulásra kényszerítették a tudósokat. Nem csoda, hogy a toxikus felhők és a gőgünk gyümölcse hullik az égből.”

~~~

„Az érzékenységi spektruma egy anyacsavar szintjén van.”

~~~

„Szegény teljesen lefagyott. Az ő szemével nézve bizonyára csodálatos a világ. Egydimenziós, mint egy mosogatógép használati útmutatója. Meriwether igazi felhasználó. Kizárólag a kézzelfogható dolgokra fókuszál. Élelemként vagy szórakozásként hasznosítható alapanyagokra. Amennyiben rendelkezik velük, elégedett. Amennyiben nem, elégedetlen.”

Illusztrációk a Váratlan robotexodus című kötetből

„A pozitív ingereket feljegyeztem, az örömteli reakció azonban elmarad. Végül is rokonlátogatóban vagyunk. Hoznunk kellett volna valamit. Csavarhúzót díszdobozban.”

~~~

„Nincs hozzá erőm, hogy leírjam neki a melankóliát, ami rám telepedett. Hogyan jellemezzem a lilát olyasvalakinek, aki csak a pirosat és a kéket ismeri?”

~~~

„Meriwether olyan, mint egy felhúzható kisautó. Mindig előre megy. Én elvesztettem a meghajtásom.”

~~~

„Sohasem foghatjuk fel, mi zajlik körülöttünk. Szembekötősdit játszunk az univerzummal. Talán mindannyiunknak Meriwether példáját kellene követnünk. Megelégednénk a felszínnel, és nem kutatnánk tovább. Felületesek és boldogok lennénk.”

~~~

„Mi van, ha mindig rejtőzik valami a felszín alatt? Mi van, ha nem az a teljes igazság, amit látok, vagy mondanak nekem?”

~~~

„Kérlek, ne énekelj többet!”, kértem Meriwethert, miután végzett az Azért vannak a jó robotok és a Nem csak a húszramosoké a világ című slágerek előadásával.”

~~~

„Te azt hiszed, hogy egyszerű vagyok, mint egy faék. Pedig az én bánatom is túlnyúlik a kalapom karimáján. Csak nem veszed észre, mert magadat elemzed.”

~~~

„Átprogramozták őket. Egy tudós számára ez rosszabb a reciklációnál.”

~~~

„Kollégád alkatrészeit ne nézd ideális benzinalapanyagnak, szlengesen kannibalizmus.”

~~~

„Átkapcsoltam a Spanok MagánSmúzolása (SMS) módba.”