Könyv Kemping Readathon 2023 – Élménybeszámoló

Forrás: moly.hu

A Könyv Kemping a magyar BookTube köré szerveződött közösség legnagyobb olvasási maratonja, amely immár negyedik éve került megszervezésére. A kezdetek óta lelkes résztvevője vagyok ennek az eseménynek, így már az első információmorzsa teljes lázba hozott. A korábbiakból kiindulva tudtam, hogy ismét hatalmas élményben lesz részem.

 

Amennyire megörültem a hír hallatára, a bejelentő videó után annyira eluralkodott rajtam a túlterheltség és a tanácstalanság. Az eddigiektől eltérő két hetes intervallumnak nagyon örültem, hiszen tudtam, hogy sűrű időszak elé nézek. A generációs űrhajót pedig egy fantasztikus gondolatnak tartom mind a mai napig, de a céhek egyszerre nagyon soknak tűntek. Nehezen hoztam meg a döntést, hiszen mindenhova is szerettem volna tartozni, és minden beszélgetésben részt akartam venni. Elsőre korlátozásként hatottak, de idővel aztán a hasonló érdeklődésű emberek gyűjtőhelye lett.

 

A fő céhem „Az Álmodók Céhe” lett, azon belül is az „Akik ajtókat nyitnak”, ami alapvetően fantasy tematikájú. Ez a választás egyszerre körvonalazódott bennem, amint leültem, és végig gondoltam, mik a lehetőségeim. Mert ha olvasási maraton, akkor nem maradhatnak ki a képregények, és a jelenlegi merítésem – azaz a Pilu of the Woods, a Séance Tea Party és a Mamo – leginkább ide passzolt. Az első kettőről előzetesen olvastam/hallottam véleményeket, de a legelsőbe teljesen véletlenül botlottam bele, és a borítója szerelem volt első látásra. Ezen kívül pedig volt egy sorozatfolytatás, amit mindenképp sorra akartam keríteni a közeljövőben, és ez nem más mint Az obeliszkkapu.

 

Az ide tartozó olvasási pontok:

Fantasy

Egy történet sárkányokkal

Egy portál fantasy

Egy díjnyertes történet

Képregény

Egy sorozat folytatása

Egy fantasy történet, amelyben iskola van

 

Mivel alapjáraton is változatosan olvasok, választottam egy alcéhet, amely „A Kódexmásoló Céh” lett, azon belül is az „Írnok”. Utólag belegondolva nem is kerülhettem volna jobb helyre, mert itt a történelmi regények iránt érdeklődők tömörültek, amely kötetek szintén egy fontos helyet foglalnak el a szívemben. Itt egyértelműen A hullaházi skandallum volt a húzóerő, hiszen már nagyon kíváncsi voltam Mili és Ambórzy báró utolsó kalandjára. Emellett pedig a legújabb Bauer Barbara regény, a Bíborbetűk és olvasatlanul hevert egy ideje a polcomon.

 

Az ide tartozó olvasási pontok:

Történelmi fikció

Történelmi ismeretterjesztő

Történelmi romantikus

Történelmi ifjúsági

Nem angolszász vagy magyar

 

De ennyire azért nem volt könnyű a választás, hiszen ennél jóval több cím jutott az eszembe. Ott volt például az Időhurok, amely az iskolás fantasy pontot pipálta, és rövid, így talán beleférhet. A Gallant laza szerkesztésmódja miatt egyenesen rám ordított, hogy tökéletes olvasási maratonra való könyv, miért nem olvasom akkor el. A lehetetlenhez közeli vállalásnak tűnt a Holdbéli krónikák utolsó része, a Winter, de tudtam, hogy ha máshoz nem is lesz kedvem, ehhez a komfortvilághoz biztosan. És végezetül az Írnok céh bebiztosítására – mert azért eléggé magasra tettem a lécet két regénnyel – az egyetlen még nem olvasott Stålenhag kötetet, a Things from the Flood-ot néztem ki.

 

 

Tűkön ülve vártam, hogy elkezdődjön, és semmi sem tántorított el attól, hogy részt vegyek a nyitólive-on. A readinekből azonban idén kimaradtam, mert sajnos nem vagyok éjjeli bagoly, a YouTube-osok időpontjai pedig sosem voltak jók. Az újdonságként bevezetett reading sprintek viszont nagyon bejöttek, mert egymást tudtuk motiválni az olvasásban.

 

A kempinget mindenképpen Az obeliszkkapuval szerettem volna indítani, mert egy regény ugyan nem ad azonnali sikerélményt, utólag mégis meghálálja. Féltem tőle, hogy nem tudok lendületesen haladni vele, de hamar belerázódtam. Az elején inkább Nassun története kötött le, a végén pedig már inkább Essuné pörgött fel. Viszont néha kellett egy kis szünetet tartanom benne, ekkor vettem kézbe a Pilu of the Woods-ot, ami egy csoda. Ez egy kedves és aranyos képregény, amely nem csak megvalósításában varázsolt el, hanem a mondanivalójával is.

 

A két fantasy után szerettem volna az alcéhemmel is haladni, mert ugyan ott kisebb volt a nyüzsgés, mégis úgy éreztem, hogy kimaradok belőle. A hullaházi skandallumnak álltam neki, ami gyorsan pörgött. Tetszettek a beékelt, más szemszögből írt fejezetek, ami alapján én is próbáltam rájönni, hogy ki lehet a hunyó. Élveztem az olvasását, de azért meg kell jegyeznem, hogy messze nem ez a legerősebb rész.

 

Ezután egy másik mágikus képregényt vettem kézbe, mégpedig a Seance Tea Partyt. A Pilu után nagyon nehéz helyzete volt, és nem is nyűgözött le elsőre. A végére azonban berobbant, és összességében a feldolgozott témákat is szerettem. Mivel úgy éreztem, hogy egyenesen szárnyalok, belevetettem magam egy újabb regénybe, ezúttal az Időhurokba, aminél elég erős dejavu érzésem támadt. Az előző kemping alatt is volt egy olyan könyv, aminél megtréfáltak a moly címkék. Ugyan tényleg volt benne iskola, de a fantasy helyett sokkal inkább sci-finek illett be. Emellett pedig elég nyögvenyelősen is haladtam vele, amin az időközben elkezdődött almametszés sem segített.

 

 

Mivel láttam, hogy az alcéhemnél a másik betervezett regény valószínűleg nem fog beleférni, ezért magam bebiztosítására elolvastam a Things from the Flood-ot. Sajnos ez a kötet annyira nem tetszett, mint az író többi könyve. Stílusában valahol a Mesék a hurokból és a Elektronikus állam/Labirintus között helyezkedik el. Ami viszont a leginkább meglepett, hogy ez az előbbi folytatása, de erről senki nem beszél. A második hét fogyó lendületénél a fő céhem is veszélybe kerülhetett volna, de szerencsére még be volt készítve a Mamo, ami viszont rendesen meglepett. Borító alapján kevésbé tetszett a rajzstílusa, de a belseje teljesen meggyőzött.

 

Idén  nálam sokkal inkább az olvasáson volt a hangsúly. Ugyan igyekeztem kivenni a közösségi programokból a részem, de például az instakihívásoknál már az elején elhasaltam. Sajnos egy táncfellépés miatt a személyes találkozóra sem sikerül elmennem. A kapitányi beköszönések azonban mindig feldobták a napjaimat.

 

Nagyon szerettem ismét a kempinget, de talán jobban megviselt, mint a korábbiak. Eleve az év egyik legtevékenyebb időszakába nyúlt bele, illetve a kezdeti olvasási sebességem miatt el is fáradtam benne. Mondhatjuk azt is, hogy kisebb olvasási válságba taszított, de igazából utána csak szerettem volna kiélvezni a könyveimet, és ha ez rövidebb etapok olvasásával esett meg, ám legyen.

 

Végezetül pedig nem lehet elég hálás a szervezőknek, hogy ismét összerántották a kis közösségünket. Már kíváncsian várom, hogy mit fognak a következő alkalomra kitalálni.